Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-432
60 A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. önök kormánya nem volt hajlandó elejteni az esküszakaszt. Amikor azonban öt legitimista gróf, akik tanuképen vannak provokálva a Beniczky-ügyben. . . (Nagy zaj a jobboldalon — Urbanies Kálmán : Meggyanúsítja Apponyit ? — Bessenyey Zcnó : Apponyi megvesztegethető tanú ? — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem róla van szó ! — Bessenyey Zénó : A vád ez volt ! —- Rupert Rezső : Ne fájjon magának Apponyi feje ! Hosszantartó nagy zaj.) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek ! Nagy Vince : . . . amikor a legitimista mágnások teszik kifogás tárgyává az esküszakaszt, akkor feláll a belügyminister ur és azonnal készséggel elejti azt a szakaszt. (Peyer Károly : Mert a legitimisták megparancsolják. Azok nem kérik. Mert különben vallanak a Beniczky-ügyben és ez kellemetlen lesz. — Pikier Emil ; Andrássyt még sem lehet lefogni ! — Peyer Károly : Ha vallanak, akkor baj lesz. Ez a helyzet. — Nagy zaj.) Elnök : Peyer képviselő urat utoljára figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Nagy Vince : A legitimista képviselő urak közül Andrássy, Rakovszky és Pallavicini képviselő urak, akik tanuként neveztettek meg, s akiket Beniczky provokált a levelében, azóta sem beszéltek és engedték, hogy Bethlen ministerelnök ur meghazudtolja az ő legitimista barátjukat és elvbarátjukat, Beniczky Ödönt. Elnök : Másodízben, kérem a képviselő iirat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. Ha a képviselő ur mégegyszer eltér a tárgytól, kénytelen leszek a házszabályok rendelkezése értelmében a szót megvonni. Nagy Vince : A titkosság szakaszához szólok, de tegnap, amikor az esküszakasznál ez a szép teátrális jelenet lefolyt, nem volt alkalmunk hozzászólni a dologhoz, tehát ennél a szakasznál igyekszem erre rávilágítani, annál is inkább, mert a legitimista gyűlés megmutatta, hogy ott már a legitimisták nem ellenzékiek, hanem egyszerűen csak a jogfolytonosság vesszőparipáján nyargalnak. A titkosságot most ime, önök ezzel a puccsfelszólalással elintézik. Amikor még délelőtt az ellenzék kedvében akartak járni és pártközi konferencián kérték az indemnités sima elfogadását, akkor önök feláhanak és a békés atmoszféra megteremtése helyett igyekeznek az atmoszférát még jobban megmérgezni. Ez az ellenzék a legélesebben elitéli az önök magatartását. Az ország közvéleményére és minden demokratikusan érző ember megítélésére bizzuk, hogy mi ez az eljárás, önök maguk irták meg a gyászjelentésüket, mert ez a többség ezzel a választójoggal nem választható meg. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. —- Felkiáltások a jobboldalon : Gyászmagyarok ! — Rupert Rezső : Maguk meg nem is magyarok ! — Nagy zaj. -— Esztergályos János : Disznóság ' — Felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Rendre !) Elnök : Csendet kérek ! Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly': Ez a legenyhébb kifejezés !) Peyer képviselő urat szintén rendreutasítom. (Peyer Károly : A naplopásra nem lehet szabadalmat venni. Itt dolgozni kell !) Peyer képviselő urat másodszor rendreutasítom. (Peyer Károly : Azt mondták, hogy mi nem teljesítjük a kötelességünket. Hol az egységespárt ?) Csendet kérek, képviselő urak Szólásra következik? Láng János jegyző : Haller József ! Haller József : T. Nemzetgyűlés ! Valóban igen sajnálatosnak tartom, hogy a vita befejezése épen ennél a szakasznál inditványoztatott a túloldalról. Ez a szakasz ennek a javaslatnak legkardinálisabb pontja, amelynek tekintetében leginkább kellett volna arra törekedni, hogy ez lehetőleg valamiféle közmegegyezéssel intéztessék el. Az egész választójogi javaslat legkardinálisabb pontja a választás titkossága, vagy nyíltsága. Miután az idő nagyon rövidre van szabva, csak. annak konstatálására szorítkozom, hogy az a többség, amely a titkos szavazás kedvezményét koncedálja a városi publikumnak, azoknak az elemeknek, amelyek szervezve vannak, legnagyobbrészt szociáldemokrata alapon, tehát azon az alapon, amely a maga végcélja szerint a komminizmus felé törekszik í megtagadja a titkos választást, a véleménj' szabad nyilvánításának jogát azoktól az elemektől, amelyek mindenkor a legmegbízhatóbb rétegei voltak a magyar politikai közéletnek, a falusi kisemberektől, ezeknek is legnagyobb tömegeitől, a mezőgazdasági munkásságtól. Azt hiszem, hogy a falusi kisemberektől, a mezőgazdasági munkásságtól nem lehet féltenivalója a hazának. Ez a nemzetréteg nem hazafiatlan, mert a legtöbben szolgálatot teljesítettek a hadseregben s legtöbben véreztek a háborúban ennek a rétegnek fiai közül. Ez a réteg nem felforgató, hiszen épen arról nevezetes, hogy túlságosan ázsiai türelmű és konzervatív. A történelem tanúsítja, hogy ahányszor megmozdult, — századonként talán egyszer, — ez a mezőgazdasági és falusi munkástömeg, ez is csak akkor történt, amikor semmiképen sem birt a szociális helyzet nyomásával megbirkózni s csak azért történt, hogy valamiképen a maga tömegerejével helyzetén segítsen. Kimondom nyíltan, hogy titkos választásnak azok az ellenzői, akik a magántulajdonnal szembehelyezkedő ipari tömegeknek megadták a titkos szavazás kedvezményét, ugyanezek a mezőgazdasági tömegekkel szemben ezt a kedvezményt megtagadják, mert bizonyos tekintetben féltik a földmagántulajdont, félnek attól, hogy ha ez a nyomorult szociális helyzetben nyomorgó nemzetréteg szavazati jogát szabadon gyakorolhatja, arra fogja felhasználni, hogy fokról-fokra szociális helyzetének javítására törekedjék. (Zaj a baloldalon.) Ennek konstatálásával, arra való tekintettel, hogy másoknak is vannak sürgős és elengedhetetlen mondanivalóik a szakaszhoz, befejezem felszólalásomat annak kijelentése mellett, hogy a kereszényszocialista párt, híven a maga eredeti programmjához, sohasem fogja elejteni a választás titkosságára irányuló követelését. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Az egységespárt programmjának 4. pontja a következő (Olvassa) : »Követeljük, hogy a magyar törvényhozást a törvényben sürgősen megalkotandó általános, községenkénti, titkos választójog alapján válasszák meg.« (Nagy zaj. -—• Rupert Rezső : Becstelenség Î Becsapták az embereket ! — Nagy Vince : És önök vannak a nyílt szavazás mellett !?) Ugyanennek a programnak 31. pontja következőképen szól. (Olvassa) : »Azt a képviselőt, aki működésében programmunkat megszegi, törvényhozási utón kívánjuk kényszeríteni arra, hogy képviselői mandátumát választóinak visszaadja.« (Zaj.) A titkosság az önök becsületkérdése, ha elállottak tőle, adják vissza a mandátumot ! (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : SenKi nincs feliratkozva I Elnök : Megállapítom, hogy szólásra nincs feliratkozva senki. Kivan még valaki szólani? (FelJdáltások a jobboldalon : Nem ! — Hegymegi-Kiss 'Pál : De van feliratkozva !) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólni ! (Nagy zaj-)
