Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-446

604 A nemzetgyűlés 446. ülése 1925 nek ára 12 aranykorona voit. (Rakovszky Iván belügyminister : 70 korona !) Itt is van tehát egy szak értői vélemény, amelynek a hitelességéről lehet vitatkozni ! (Rakovszky Iván bel ügy minister : Ez hivatalos megállapítás volt !) Hogy a telekkönyvben mit mondanak (Rakovszky Iván belügyminister : Nem a telekkönyvben !), az nem mindig hiteles, mert méltóztatik tudni, hogy bizonyos szempontok és körülmények folytán nem mindig számítják be a tényleges vételárat ! 18 évvel ezelőtt tehát ezek a telkek 34 koronával szemben 12 koronát értek. De én nem is kutatom, hogy ez olcsó ár-e vagy nem olcsó ár, mivel ez nem döntő kérdés, hanem az a döntő, hogy véleményem szerint erre a vásárlásra nem volt szükség, azt a fővárosnak ma nem kellett megvennie, mert ha erre húsz év óta alkudtak, akkor ez a telek még ráért volna várni egy pár évig, amig az a terület ott kiépül és ezekre a telkekre szükség van és amig a füvészkert létesitésére az elegendő tőke rendelkezésre áll. Különben is a főváros állandóan a kezében tartja azokat a telkeket és ne méltóztassék ugy beállítani a dolgot, mintha a fővárosnak az eladás körül nem volna semmiféle szerepe. Abban a percben, amikor a főváros nem engedi a telektulajdonosnak a telek parcellázását és nem engedi annak, nem tudom én, milyen módon való értékesítését, az a telek a tulajdonosra csak egy teher és a főváros azt bármikor kisajátíthatja épen ugy, mint ahogyan most ezt a telket kisajátította. Én tehát nem ebből a szempontból kifogásolom a dolgot, hogy előnyös volt-e vagy nem volt előnyös, de az a telek, amelyre itt méltóztatik hivatkozni, az Unger Bertram-féle telek tényleg nagyon kicsi telek. (Nagy Vince : Az ára szép !) Igaz, minister ur, hogy csak 774 négyszögöl, de az ára nagy, az ára megdöbbentő : 1.158,950.000 korona, négyszögölenként körülbelül másfél millió korona annak a teleknek az ára. (Nagy Vince : Óriási !) Igaza van a minister urnák, hogy nagyon kiesi telek, — de nagy pénzbe kerül ! (Nagy Vince : Ezért kell elkerülni a közgyűlést !) Nem tudom, helyes volt-e megvenni különösen ezt az utóbbi telket, amelyre nézve nem tudja a minister ur még azt az indokot sem felhozni, hogy füvészkert céljára kellene, hanem azt mondja, hogy ez egy folyó ügy. (Rakovszky Iván belügyminister : Vállalt kötelezettség volt, amely alól nem lehetett kitérni !) Ha folyó ügy, akkor kibírta volna a tulajdonos, hogy megvárhassa, míg a főváros autonómiája ebben a kérdésben döntött. Én azt kifogásolom, hogy amikor a főváros a lakásnyomoruság enyhítésére eddig semmit sem tett, amikor annak a nagy szociális problémának megoldására nem fordít semmiféle összeget, akkor 19.5 milliárdot fordít olyan célra, amely, véleményem szerint, még várhatott volna egy darab ideig, várhatott volna még egy-két évig, mert egy-két év múlva is módjában lett volna a fővárosnak ezeket a telkeket megvásárolni. Én teljesen átértem és megértem azt, hogy egy város nem űzhet olyan politikát, hogy csak akkor vesz meg egy telket, amikor erre már szüksége van, hanem egy város telekpolitikája egyike a legfontosabb városi politikáknak abból a szempontból, hogy előre kell dolgoznia. De Budapest székesfővárosának több telke van és e tekintetben helyesen is gazdálkodnak. Ezt bizonyítja az is, hogy ott vannak Angyalföldön a Krausz—Mayer-féle telkek, azonkívül a Józsefvárosban, Kőbányán és Lágymányoson is annyi telke van a fővárosnak, hogy nem hiszem, hogy volna még főváros Európában, amelynek annyi telek állana rendelkezésére, mint a magyar fővárosnak. Én azt kifogásolom, hogy a minister ur ezt a kérdést elvonta az autonómia elől és olyan felelősséget vett magára, amelyet én, ha abban a helyzetben lettem volna, hogy dönévi július hó 10-én, pénteken. tenem kell, nem vettem volna magamra, különösen akkor, mikor előttem a pártok vezetői, a főváros közgyűlésének többsége a vétellel szemben aggályát fejezte ki. Különösen ekkor nem volt már helyes a belügyminister urnák ezt a telekvásárlást jóváhagyni. Hogy a közmunkatanács ezt helyesnek tartja, azt nem is kifogásolom, mert természetes, hogy a közmunkatanács ezt az ő egyéni szempontjából bírálja el. (Rakovszky Iván belügyminister : A köz szempontjából !) Ha a közmunkatanácsnak oda méltóztatik adni egy programmot, a közmunkatanács azt is helyesnek tartja, azonban más az, hogy mit tart valaki helyesnek és más, hogy sorrendben mit tartok szükségesnek megvalósítani. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly : Épen azért a magam, pártom és mindazok részéről, akik jelen voltunk és ezt a tételt kifogásoltuk, azt a telekvásárlást a főváros szempontjából nem tartjuk indokoltnak. Véleményem szerint a minister ur nagy felelősséget vett magára. Ezt elkerülhette volna azzal, ha ezt a kérdést újra visszaküldi a főváros közgyűléséhez, és az döntött volna ebben, mert az az opció, amelyről itt szó van, akkor is rendelkezésre állott volna. Elnök : A belügyminister ur kíván szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur azt kérdezi tőlem, hogyha én úgyis szakvélemények alapján akartam dönteni, miért hallgattam meg a székesfővárosi bizottságban képviselt politikai pártok vezetőit. Azért hallgattam meg, mert azt hittem, hogy szakvéleményt fogok kapni tőlük. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy az értekezlet két tagja szakszerűen szólott hozzá a kérdéshez. Az igen t. képviselő ur és a demokrata párt igen t. képviselője nem mondom, hogy az ő szempontjukból nem logikus érvekkel harcoltak a jóváhagyás ellen, de nem szakszerű érvekkel. Elvégre politikai és általános érvekkel harcoltak és ilyen szakkérdésben rámnézve mindig a szakvélemény lesz döntő. Hozzáteszem, hogy hiszen ezen az értekezleten, mint maga a képviselő ur is mondja, a megjelent öt közül hárman hozzászóltak s az értekezlet többsége speciálisan erre a vételre vonatkozólag amellett volt, hogy a vételt hagyjam jóvá. Azt sem mondhatja tehát a képviselő ur, hogy én ennek az értekezletnek határozatát figyelembe nem vettem volna. A képviselő urazzál érvvel, hog5

r előnyös telket akármennyit vehet a főváros. Abban igaza van, hogy telket vehet a székesfőváros sokat, de akkor, midőn egy hosszú Dunapartot, — a Ferenc Józsefhidtól az összekötő hidig — mert hisz ezt a Dunapartot biztosítani kell, mert a Nádorkertet elcserélte a közmunkatanáccsal, az egész hosszú lágymányosi Dunaparttal és megtartja a téli kikötő melletti Dunapartot — mondom, midőn egy ilyen, a város szabályozása és fejlesztése érdekében nagyfontosságú telket egyszer meg tud venni, nem lehet azt mondani, hogy másutt is vehet telket, hogy vannak telkek másutt is, mert a budai Dunapart déli részének szabályozását .és fejlesztését nem lehet megoldani sem a Krausz— Mayer-féle telkekkel, sem bármiféle más, olcsó áron megvásárolható telkekkel, s igy a főváros szabályozása és fejlesztése kérdéséből ezt a területet nem lehet kihagyni. Helyes várospolitika mellett a város szempontjából fontos területre adandó alkalommal a városnak mindenesetre rá kell tennie a kezét. Azt mondja a képviselő ur, hogyha 20 évig várhatott ez a kérdés, várhat továbbra is. Ellenkezőleg, épen mert 20 évig várt, meg kellett ragadnia a mutatkozó alkalmat, mert meggyőződésem szerint, ha egy kérdést sokáig nem oldottunk meg, ez a várakozás nem arra érv, hogy várjunk tovább,