Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-446

A nemzetgyűlés 446. ülése 1925. nek, elsősorban a református papnak : »Nagytiszteletü nr, nem szabad nekünk a bosszúállás terére lépnünk, nem tudjuk soha, mire fordulhat az idő. Nem szabad ezt nekünk megtenni. Ha meg tudtuk őrizni a mi népünket, városunkat attól, hogy senki sem tett olyat, hogy a börtönt megérdemelné, most is mentsük meg a börtöntől !« Nálunk voltak a kérvények, aláirtak, elsőnek az én felszólításomra a református pap. Mert ugy az akkori igazságügy- ; minister, mint a belügyminister azt mondották nekem : »Képviselő ,ur, amennyiben Karcag város vezetősége kiállítja ezek mellett az emberek mellett azt, hogy ezek nem gyilkoltak, hajlandó vagyok őket a börtönből kiereszteni«. így történt kedves képviselő ur ! Én vagyok az az ember, aki igy akasztattam a szegényeket ! Én vittem a ministerhez az iratokat, az én kérelmemre vette ki a börtönből az igazságügyminister ur azt a szegényt, aki hálátlanul most a maga embere, akit maga ellenem használ fel elég tág lelkiismerettel. így áll az képviselő ur ! Azt is megmondom magának : én egész életemben arról vagyok ismeretes Karcagon, hogy annak a szegénységnek minden bajában benne voltam Karcagon 38 esztendő óta, ma is a kezemben van a birtokreformnak minden tétele, ön csak interpellált, de a házhely ügye, minden a kezemben van. (Farkas István : Kortescélokra, igen ! — Propper Sándor : Az igénylők kezében legyen !) Méltóztassék tudomásul venni, hogy Karcagon egyetlenegy ember házhely nélkül nincs, nem lesz. (Sütő Józseí : Kérdezze meg őket!) Nem kérdezem, mert tudom. (Sütő József : Én lenn jártam, tudom !) Értsük meg egymást képviselő ur. Nálunk a házhelyet a törvény alapján ki fogják osztani, de a város azt kérdi : »Épitetni akarsz, azonnal méretem !« Érti a képviselő ur ? (Sütő József : Értem ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Abban a percben megkapja, mihelyt a tanácshoz fordul, mert meg vannak állapítva azok a nevek. így vádaskodni tehát, amint a képviselő mitt tette velem szemben, hogy a becsületemet hajlandó volt az ország szine elé vinni, higyje el nekem, nem illik magyar emberhez. Tisztában vagyok azzal, hogy ha azt a Kálmán Imrét, akinek ügyét ide az asztalra tette, holnap becsukják . . . (Dénes István : Próbálják meg ! Ezt akarom !) De nem akarom. (Dénes István : Tessék becsukatni, ne tessék kibújni !) Az majd a jövő titka. Mindannyian tudjuk, hogy azt a beadványt nem Kálmán Imre fogalmazta, ő csak aláirta. (Dénes István: Majd megmondja !) Bocsánatot kérek, ez az a tér, amely egy életre elválaszt bennünket a kisgazdatársadalmat önöktől. Mert higyje el nekem a képviselő ur, hogyha igy nem bujtogatják azt a szegényt, akkor nincs vele annyi baj. Megmondom magának, itt az ideje ! Ebben a szerencsétlen helyzetben nekünk itt van a pénzügyminister, a földmivelésügyi minister előtt, a kérelmünk, hogy elláttassék az a tengernyi szegény, aki ebben az időben a nyakunkba szakadt. Ott van a pénzügyminister és a földmivelésügyi minister előtt milliók aktája, elintézés végett, hogy maga ne ugrathassa, ne bujtogathassa azt a népet, amellyel mi együtt élünk. Vegye tudomásul, én ember vagyok, vagyok olyan becsületes, mint maga, egy élettel fedezem tetteimet és maga húzgált meg engem mégis, mint gyilkost, mint akasztófa felállitóját. Higyje el, fáj nekem, hegy ebben a nemzetgyűlésben egy képviselőtársammal ilyen hangon kell beszélnem. Ha igy taktikázik, ha a más becsületébe vág> vegye tudomásul a képviselő ur, hogy ezek épen olyan támadások, mint amilyenekkel a szegény Nagyatádival szemben éltek S Tudja, hová vitte azt az embert az a támadás ? A sirba ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy az vitte !) Azok a támadások megfosztották az életétől, Az elkeseredés a évi július hó 10-én, pénteken. 595 sirba vitte. Azok voltak ennek az okai, akik nyaggatták ott azt a szerencsétlen Esküttet. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Csontos Imre : Erkölcsileg állok most itt. Láttam annak az embernek lelki vergődését. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Csontos Imre : Nem játszhatunk ezzel a dologgal, az ilyen vádakkal. Szemközt állok magukkal és kérdezem ; melyiküknek a becsületébe nyúlok én? Egyikük becsülebe sem ! Maguk pedig azt mondják : »Csontos, ez a kisgazdaképviselő aggatni akar !« és elhitetik Magyarország népével, hogy ez olyan rosszlelkü ember, pedig egy egész életet'töltött a nép érdekeivel. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni ! Csontos Imre : Csak annyit akarok mondani képviselőtársamnak, hogy elébe állok a vizsgálatnak. Egyenesen feléje fordulok ennek a pártnak és elvárom ettől a párttól, hogy inditsa meg ebben az ügyben a vizsgálatot. Engem nem lehet kiforgatni az igazságból. Tessék a pártnak ezt megvizsgálni. Itt vagyok, vagy becsületes ember vagyok és akkor helyem van ebben a parlamentben, vagy olyan ember vagyok, mint amilyennek Dénes István lefest és akkor egy percig sincs helyem itt. Ezt a pártommal szemben is kötelességem volt megmondani. (Helyeslés jobbfelöl. — Dénes István : Személyes kérdésben kérek szót !) Elnök : Dénes István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni Î Dénes István : T. Nemzetgyűlés Î Én nem akarom Csontos képviselőtársam életét megröviditeni — amint ő mondja — ilyen támadásokkal. Én nem támadtam őt. (Csontos Imre : Lefestett az egész ország szine előtt !) Tartozom a t. többségnek is figyelmébe idézni azt, hogy nem én kezdtem a támadást, melyet a t. képviselő ur most nekem inszinuál. Ő kezdte ezt azzal, hogy azt mondotta a nemzetgyűlésen : miért adjuk meg a titkos választójogot a magyar népnek azért, hogy az ország a Dénes Istvánok és többiek kezébe kerüljön? Hátha ön ezt nem tekinti sértésnek, akkor nem tudom, mit tart sértésnek. (Nagy zaj a jobboldalon.) Erre én letettem a Ház asztalára . . . (Kováts-Nagy Sándor : Egy privát levelet !) Erre válaszoltam itt és azt mondottam, hogy egy olyan képviselőnek, aki akasztatni akart. . . (Szabó Sándor : Ez nem igaz, még a levél szerint sem ! Tessék felolvasni a levelet ! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) T. képviselő ur, öntől nem fogadok el semmiféle leckét. (Szabó Sándor : Igenis, megleckéztetem ! Beszéljen nyiltan ! — ZajT) Aki vádat emelt a direktórium ülésén, a direktórium elnöke mellett ülve . . . (Szabó Sándor : Nincs benne a levélben !) Akkor a képviselő ur nem olvasta. Ne álljon elő hamis dolgokkal. (Szabó Sándor : Olvassa fel !) Csontos Imre jelenlegi nemzetgyűlési képviselő ur vádjára kötél általi halálra ítélték és elfogatási parancsot kiadtak ellene. (Csontos Imre : Hogy tehettem volna meg, jó ember? — Meskó Zoltán : Tessék Dénest a bíróság elé állítani ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dénes István : T. képviselő ur ! Ide figyeljen most. A direktóriumi ülés kezdetén és annak befejezésével a dalárda az Internacionálé vörös indulót énekelte el. Az eléneklés után Csontos Imre gratulált Pásztor Imre direktóriumi elnöknek azért, hogy Kálmán Imrét halálra Ítélte. (Zaj a jobboldalon. -— Meskó Zoltán : Bíróság elé ! •— KovátsNagy Sándor: Olyan levél ez, mint amilyent Erdélyből írtak magának ! Akkor magának fájtak azok a levelek ! Tóth közjegyző ur levele ! — Nagy zaj. •— Szabó Sándor : Ne ide tessék letenni a levelet, hanem a bíróság elé !)