Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

584 A nemzetgyűlés 445. ülése 1925. oldhatatlan probléma annak az egypár rendkívül nagy vagyonnal rendelkező város hiteligényeinek a kielégítése, amelyek minden irányban a legtökéletesebb és túlfedezett biztosítékokkal rendelkeznek. De itt az összes városokra kell gondolnunk. (Ugy van! Ugy van! főbb felől.) Ma az összes városok rászorulnak idegen tőkék támogatására, ezért kellett olyan megoldást választanunk, amelynek keretén belül az összes városok megjelenhetnek a világpiacon és hiteligényeik tekintetében kielégítést találhatnak. Erre pedig más megoldás nem volt, mint az, hogy valahogy összehozzuk ezeket a városokat és egységesítsük hiteligényeiket, nem azért, mintha monopóliumot akarnánk adni, nem azért, mintha a kormány befolyását akarnók ebben a tekintetben erősíteni, hanem ellenkezőleg, hogy támogatásukra legyünk. Malasits igen t. képviselőtársam, aki igazán objektiven foglalkozott ezzel a kérdéssel, rámutatott arra, hogy nem hiszi, hogy ma más megoldást lehetne találni és rámutatott arra is, hogy tudja, hogy azok az ajánlatok is, amelyek olyan kedvezően jelentkeznek, csak papiroson léteznek, a valóságban azonban nem. (Úgy van! jobb felől.) Nem egyedül nálunk való példa ez. Méltóztassanak a külföldön is utánanézni a dolognak. Csak Dániára és Finnországra hivatkozom, bár tovább is mehetnék. Ahol az összes városok hitelszükségleteinek kielégítését meg akarták oldani, ott más forma nem ajánlkozott, mindenütt ilyen egységesített formában törekedtek a kérdés megoldására. Ebből kifolyólag vettem tehát kézbe ennek az egész kölcsönnek a tárgyalását. Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam felvetette a kérdést, hogy tulaj donképen a városok gazdasági hivatalai is tárgyaltak és tudtak volna megoldást kapni, mi azonban kikapcsoltuk őket és a Kereskedelmi Bankot állítottuk helyükbe. Errevonatkozólag csak annyit jegyzek meg : őszintén kijelentem, hogy arról, hogy ők tárgyaltak s hogy nekik ajánlataik, különösen pedig ilyen kedvező ajánlataik lettek volna, a mai napon hallottam. Hozzám nem jöttek. Lehetséges, hogy felkeresték ezt a céget Londonban, de ez a cég — méltóztassanak megjegyezni •— a Gordon Lisset exponense a Speyer-cégnek, a Speyer-cég pedig mifelénk tulaj donképen mindig a Kereskedelmi Bankon át tárgyal. Itt csak arra akarok utalni, hogy nem történt senkinek félretétele. Mindjárt válaszolok arra a kérdésre is, amelyet Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur vetett fel tartalmas és szép beszédében, hogy t. i. hol van itt a provízió a bank részére. Ez megint csak egy példa arra, hogyan kell dolgozniuk a magyar bankoknak. A magyar bankok hivatása tőkét szerezni és ezért semmi más, mint elismerés nem illeti meg a Kereskedelmi Bankot. A Kereskedelmi Bank szolgálatára sietett itt a magyar közgazdasági életnek és ezért én köteles vagyok itt elismerésemet kifejezni. Hozzáteszem ehhez azt, hogy elismerés illeti meg a legmesszebbmenő mértékben azt az amerikai céget is, amely bizalommal viseltetik az ország iránt és amely látja, hogy a legjobb befektetések közé tartozik a tőkék itteni elhelyezése. Nem lehet az a törekvésünk, hogy elidegenítsük a tőkét, hanem épen ellenkezőleg ide kell vonzanunk, mert méltóztassanak elhinni, nagyon könnyű olyan mozzanatokat teremteni, amelyek elidegenítik a lökét, mert nincs érzékenyebb valami a tőkénél. (Ugroii Gábor : Láttuk az elmúlt öt esztendőben !) Méltóztattak kérdezni, hogy milyen províziót kapott a Kereskedelmi Bank. Végig folytattam a tárgyalásokat. Amikor a megállapodások megvoltak', abban a percben vetettem fel a kérdést : mi lesz a közbenső szervvel, a Kereskedelmi Bankkal? Egészen természetes volt a kérés, hogy a költ- ! . évi július hó 9-én, csütörtökön. ségeket tulaj donképen a városok kell, hogy viseljék. Én azonban ez ellen állást foglaltam és azt mondottam, hogy a mai viszonyok között a magyar városok a mostani nehéz gazdasági helyzetükben ezeket a költségeket nem viselhetik. Erre az az amerikai cég magára vállalta a költségeket. (Éljenzés jobbfelől.) Hallottam olyan megjegyzést, hogy mi a városok nélkül tárgyaltunk. Én április 1-én összehivattam a városokat, de sajnos, nem tudtam ez alkalommal magam elnökölni az ülésen, hanem az egyik államtitkár ur, Szabóky Alajos elnökölt, akiről azt hiszem köztudomású, hogy ért egy kicsit a közgazdasági dolgokhoz. Csak felolvasom, hogy ezen az ülésen a magyar városok országos kongreszszusa elnöksége részéről részt vettek — és ezt hangsúlyozom, mert mindig ugy állítanak be minket, mintha nem vettük volna figyelembe és mellőztük volna a kongresszust — dr. Sipőcz Jenő főpolgármester, Folkusházy Lajos alpolgármester, Nendtvich Andor, Pécs polgármestere, Várhidy Lajos, a kongresszus igazgatója, — nem ok nélkül hangsúlyozom ezt — azután legalább még 10 város polgármesterei : Kálnoky István, Somogjd Szilveszter, stb. Mind az 50 várost erre a tárgyalásra meg nem hívhattuk, az természetes, de én megtettem kötelességemet. Ha méltóztatnak utána érdeklődni, az összes határozatokat már akkor meghozattam, mert körülbelül láttam az irányt., amelyben haiadni fogunk és teljesen egyhangú határozatok alapján, tehát a városok tudtával és közbenjöttével mentem azon a tárgyalási utón, amelyen elindultunk. A leghatározottabban visszautasítok tehát ebben a tekintetben mindenféle vádat. (Helyeslés jobbfelől. — Várnai Dániel : Beszédem során ezt egyáltalában nem említettem !) Én nemcsak az elhangzott beszédekre válaszolok most, hanem a közvéleményt kell, hogy tájékoztassam. Elismertein, hogy az összes ellenzéki szónokok a legobjektivebben és helyesen bírálták a javaslatot. Most még csak azzal kívánok foglalkozni, hogy többek között lett volna egy 25 millió dolláros ajánlat, amely sokkal kedvezőbb lett volna és mi ezt figyelembe sem vettük. Nem fogok egész részletesen kiterjeszkedni erre az ajánlatra, még pedig azért nem, mert nem is tartom arra érdemesnek, hogy most itt foglalkozzunk vele. Ezt az ajánlatot megtették, az kétségtelen, 25 millió dollár erejéig, ennek azonban olyan feltételei voltak, amelyek önmagukban véve tárgyalásra alkalmasak nem voltak. Elsősorban teljesen nyitva hagyta ez az ajánlat az árfolyam kérdését és a kamatláb tekintetében 8%-os volt, tehát kedvezőtlenebb, mint az a kölcsön, amelyben megállapodtunk, amely ->-*• mint méltóztatnak tudni — 7 és %%-os. Az az ajánlat az árfolyamot a piac mindenkori viszonyaitól akarta függővé tenni. Tárgyalásaim során —• ez ajánlattal ellentétben — végeredményben arra törekedtem, hogy egy határozott, fix árfolyamot teremtsek s amint méltóztatnak tudni, ez 82, ezenkívül, ha 89-en felül történik a kibocsátás, akkor ez megfeleződik a kibocsátó cég és a városok között. Ha tehát az államkölcsönnei összehasonlítjuk a városi kölcsönre létrejött megállapodást, ez mindenesetre netto 2%-ot jelent, s ezenkívül ha a piac esélyei kedvezők lesznek, még további kedvezményt biztosit a városoknak. A legterhesebb feltétele 25 millió dolláros ajánlatnak az volt, hogy minden közmunkát ajánlattevő külföldiek -végeznek, minden közmunkát ők irányítanak és ellenőriznek (Zaj és felkiáltások : Hallatlan !) és magyar vállalkozók csak akkor vehetnek részt a közmunkákban, ha kedvezőbb ajánlatot tesznek, de ez esetben köteles vagyok ! kártérítést adni. (Zaj.)