Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

566 À nemzetgyűlés 445. ülése 1925. minden kérdés megbirálásánál, taglalásánál és megvilágításánál mindig a katholikus szempontok vezérelnek. Épen ezért minden olyan cselekményt és szándékot, amely a katholikus egyház törvényeibe, de minden jóizlésü keresztény magyar ember Ízlésébe ütközik, perhorreszkálok. Perhorreszkálom a gyilkosságot és a gyilkosságra való felhívást is, bármely oldalról jöjjön is az. iMint katholikus ember perhorreszkálom azt is, hogy a most már tömeggyilkosság számbamenő párbajokra való felhívások elhangozzanak és a párbajok megtörténjenek. Perhorreszkálom mindazt, amit én a lapokban olvasok — még pedig a tegnapi Az Estben és a mai Szózatban — hogy Gömbös és társai és Rácz Vilmos és társai egymást tömeggyilkosságra hivják fel ma délutánra, azon a címen, hogy ők párbajoznak és a párbajkódex szabályai szerint kívánnak eljárni. (Zaj.) Bátor leszek ismertetni azokat a felhívásokat és nyilatkozatokat, amelyek az Estben és a Szózatban megjelentek (Zaj.) és amelyek valósággal embermészárlást akarnak ma inaugurálni. Dr. Rácz Vilmos az Est tegnapi számában a következőket írja (olvassa) : »Igen t. Szerkesztő Ur ! Előre kell bocsátanom és kérnem kell mindenkitől, hogy engem ne az alábbi Ízlésemnek nem megfelelő levél után ítéljenek meg, azonban a fajvédő sajtóban heteken át, naponta megismétlődő, személyemet, becsületemet sértegető, ízléstelen piszkolódások végül is arra késztettek, hogy a következő levelet intézzem — mint ők — ugyancsak a nyilvánosság előtt Gömbös Gyulához és Szemere Bélához, akik párbaj-kodexellenes magatartásukkal elvesztették immár a jogot arra, hogy eddig tisztán megőrzött becsületes fegyvernemet lovagiasan mérhessem velük össze«. Most következik a »Nyílt felhívás Gömbös Gyulához és Szemére Bélához«, amely így szól. (Olvassa) : »U. n. fajvédő (nem keresztény) sajtójuknak immár egyetlen lapocskává zsugorodott mosdatlan orgánuma hetek óta — így tegnap is — hasábokat szentel becsületem szemérmetlen megrágalmazására, most már az önök kettőjük aláírásával. Kénytelen] vagyok megállapítani, hogy ezen becsületrabló aknamunkától, melyet egy pár kétes multu, szemtelenkedő legényke folytat velem szemben, távoltartotta magát eddig az önök komolyabb része ; de néhány napja a csatasotba állt a keresztény fajvédelem önök által prédikált nagy dicsőségére ön is, Gömbös Gyula ! Mégis tartózkodtam önt a többiek közé sorozni azon régi tisztelet és barátság révén (amelyről sohasem hittem volna, hogy politikából ennyire be meri szennyezni) és mint láthatta, önnel szemben csak en garde-ba állottam abban a hitben, hogy ön csak a korpa közé keveredett. Tegnapi nyilatkozata után azonban kénytelen vagyok megállapítani, hogy én keveredtem oda. Keveredtem pedig olyan emberek közé, akik hónapokkal ezelőtt védőszárnyaim alá bújtak és most folyton a porondra invitálnak — gyávaságból — abban a hiszemben, hogy arra lovagias formákon kivül nem leszek kapható. Nem is vagyok és nem is leszek mindenkivel. A patkányokat nem fegyverrel irtják. De mert Gömbös Gyula, ön hívott, hát jövök ! ízlésemmel és lovagias felfogásommal ez esetben szembehelyezkedem és kiállók olyanokkal, akiket eddigi párbajkódexellenes magatartásuk után lovagias elégtétel nem illet meg, "de akikhez valamikor személyes barátság és nagyrabecsülés fűzött. Legyen ön az áldozatuk ! Nekem már elég volt ! ÉJs előrebocsátom, hogyha önök közül ezután is nem a patkányok támadnak, hanem a nemesebb vadak, ugy azután azokat is porondra invitálom. Meg fogja látni, hogy milyen kevesen lesznek akkor a gyáva fickók közül a csatasorban, ön Gömbös Gyula — legalább a külvilág előtt — évt július hó 9-én, csütörtökön. oroszlánbőrbe van bujtatva. Lássuk tehát az igazi oroszlánt !» Nem folytatom tovább, röviden akarok végezni és csak a Szózatból olvasok fel szemelvényeket, amely lapban Gömbös Gyula Rácz Vilmoshoz, Dánér Béla Rácz Vilmoshoz, Budaházy Miklós Rácz Vilmoshoz és Szemere Béla ugyancsak Rácz Vilmoshoz intéz felhívást. Nekem semmi közöm nincsen a stílushoz, de azt látom, hogy ezekben a felhívásokban ma délutánra porondra invitálják egymást valamely lovassági kaszárnyában, tömeggyilkosságra hivják fel egymást. (Felkiáltások a jobboldalon : Rendőrségi ügy !) Kénytelen vagyok felolvasni a Szózatban megjelent nyilatkozatokat, meit nem akarok egyoldalú lenni. Gömbös Gyula Rácz Vilmosnak ezeket írja (olvassa) : »Ön engem férfiúhoz nem illő nyelvöltögetéssel, hencegve f. hó 11-én délelőtt 10 órára fegyveres kiállásra kihívott. Bár ön ugy a barátaim, mint az én kihívásom elől kibújva, gyávaságát kiszinezett s valótlan újságcikkekkel s páitomra szóit aljas rágalmakkal leplezve, igyekezett pozícióját elvtársai kőzett — miit az ellenünk táplált zsidógyűlölet vak eszköze — megszilárdítani, mindennek dacára a kihívást elfogadom, s a már meghatározott időben az általam meghatározandó helyen vitéz dr. Dáner Béla és Budaházy Miklós tanúim jelenlétében önnel, mint lovagiatlan ellenféllel kiállók. Gömbös Gyula«. Most következik Dánér Béla felhívása Rá z Vilmoshoz, amely így szól (olvassa) : »1925 január havában két zsidó társával egyetemben háromszori golyóváltásra és utána kardpárbajra invitáltam önt«. (Hegymegi-Kiss Pál : Rendőrség elé való a dolog ! — Huszár Károly : A rendőrségnek kötelessége megakadályozni! Bármikor megszavazunk egy ilyen törvényt !) .»ön azonban két társával egyetemben a kitűzött helyen és időben nem jelent meg. Távolmaradását egy mosolytkeltő nyilatkozattal próbálta indokolni, melyben többek között a következőket mondja : Nos hát én meg akarom könnyíteni a kiállásra való elhatározását és minthogy eddigi életem megengedi nekem ezt a luxust, én erre bízom kiállása esetén annak eldöntését, hogy kettőnk közül melyikünk a lovagias és melyik a lovagiatlan, melyikünk a párbajképes és melyik a párbajképtelen. Ami pedig a büntető-kenzekvenciákra vonatkozó, felette gyanús feltételét illeti, arra figyelmeztetem, hogy ezek tekintetében nincs velem szemben egy szemernyivel sem hátrányban, mert hiszen ezek a konzekvenciák mindkettőnkre nézve ugyanazok«.- (Mcskó Zoltán : Ott kell lennie a rendőrségnek ! — Huszár Károly : Ez közönséges bűntényre való felhívás !) »A mai zsidó lapokban elkövetett szánalmas vitézkedésére tehát megismétlem önnel szemben a fentemiitett kihívásomat az önnel január 17-én már közölt és a lapokban is megjelent feltételek mellett folyó hó 10-én d. u. 4 órára, önnek két ur által f. hó"9-én délután 2 és 3 óra között a lakásán tudtul adandó egyik budapesti laktanya lovardájában. Tanúim Gömbös Gyula és Budaházy Miklós. Budapesten, 1925 július 8-án. Vitéz Dánér Béla, Irányi-utca 21. sz. Fajvédő Párt.» Most következik Budaházy Miklós felhívása Rácz Vilmoshoz, amely a következő (olvassa) : »Olvastam az ön felhívását Gömbös Gyula és Szemere Béla barátaimhoz és valósággal megdöbbentett az az arcátlan szemérmetlenség, amivel ön eddig tisztán megőrzött becsületes fegyveréről beszélt, ön azokat, ugylátszik ugy őrzi meg tisztán, hogy nem veszi elő akkor sem, amikor a becsület követelné, hogy elővegye. Ugylátszik nem igen van, ami követelje. Ha jól emlékszem ugyanis, én önt megsértettem, amikor megírtam önről, hogy megvetem önt, mert dr. vitéz Dáner Béla ur elől gyáván elbujt s hogy ennek dacára magát még