Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

À nemzetgyűlés 444. ütése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 561 bárhol is kopogtattak igényeik érvényesítése végett, mindenütt a legridegebb elutasításban volt részük. Erre ezek a szerencsétlenek kénytelenek voltak igényeik érvényesítése végett a bírósághoz fordulni és elsősorban keresetet adtak be a budapesti járásbíróságnál, mint munkaügyi biróságnál és ott kívánták végkielégitési igényeiket érvényesíteni. Ekkor azonban az történt, hogy n%y a járásbíróság, mint pedig felebbezés folytán a budapesti kir. törvényszék kimondotta, hogy ennek a végkielégitési kérdésnek elintézése, eldöntése nem tartozik az ő Hatáskörébe, és utasította őket arra, hogy amenynyiben igényüket fentartják, forduljanak a közigazgatási bírósághoz. Ezeknek az elbocsátott alkalmazottaknak egész tömege kopogtatott ezután a közigazgatási biróságnál. A közigazgatási bíróság azonban ugyanarra az álláspontra helyezkedett, amelyre helyezkedett a járásbíróság mint munkaügyi bíróság, illetőleg fellebezés folytán a törvényszék és most már a közigazgatási bíróság mint második birói fórum mondotta ki, hogy ennek az ügj^nek az elintézését nem tartja hatáskörébe tartozónak, és a hatáskör hiánya miatt a keresetet, illetőleg a kérést ugyancsak elutasította. Itt van ez a két birói fórum, ezek labdáznak, futballoznak, és egyik a másikhoz dobálja ezt az ügyet, a másik a labdát visszarúgja és itt van egy nagy tömeg állami elbocsátott alkalmazott, akikre vonatkozólag ismétlem, hogy 6—8 évig vette igénybe az állam az ö becsületes szolgálatukat, akik 6—8 évig fogyasztották munkaerejüket az állam szolgálatában. Most, amikor arról lenne szó, hogy az a csekély, igazán minimumra redukált végkielégítést megkapják, akkor ezek a szerencsétlenek itt álla* nak ebben a városban most már hónapok óta teljesen kereset nélkül és kenyér nélkül, a bíróságok pedig rugdalják ügyeiket jobbra-balra, anélkül, hogy véglegesen döntenének abban a kérdésben, hogy ki illetékes ebben az ügyben, kinek kell ebben az ügyben dönteni, kinek a hatáskörébe tartozik az e felett való döntés. A kereskedelemügyi minister ur pedig akiről megszoktuk azt, hogy hallgatásba burkolózik és akit hónapszám nem látunk itt és akinek ugy látszik kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a tárcájának körébe tartozó tisztviselők és alkalmazottak ügyeiről gondoskodjék, ugyancsak nem törődik ezekkel a szerencsétlenekkel. Ezek fordulnak a minister úrhoz is és kérték, hog3

T orvosolja ezeket e panaszokat, nála is azonban süket fülekre találtak és sehol, de sehol semmi megértésre nem találtak ezek a szerencsétlenek. Most nincs más hátra, mint még egy utolsó kísérletet tenni, ami igazán fura és szánalmas ezekkel a szerencsétlen alkalmazottakkal szemben ; a hatásköri bíróság döntése alá bocsátani, hogy melyik biróság hatáskörébe tartozik a döntés, ezeknek a szerencsétleneknek az ügyében. Méltóztassanak azonban elképzelni, addig is hány exisztencia megy tönkre, hány ember sülyed le abba a nyomorba, amelyből a feltámasztás talán teljesen lehetetlen. Ezeket kívántam a t. Nemzetgyűlés elé hozni, mert azt hittem, hogy akkor, amikor ilyen szívtelen és megértés nélküli állapotokat teremt az állam saját alkalmazottaival szemben, védelmet kapok ezen szerencsétlen elbocsátott alkalmazottak részére a kereskedelemügyi minister urnái és mert azt hittem, hogy legalább interpellációmmal hozzásegítem ezeket az alkalmazottakat ahhoz, hogy azt a végkielégítést, amelyet a törvény részükre feltétlenül biztosit, és amelyről nincs semmi kétségem hogy a biróság ugy is megfogja nekik Ítélni, minden hosszadalmas eljárás nélkül a minister ur közbenjárására, a minister ur elhatározása alapján megkapják. Ezért voltam bátor interpellációmat előterjeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következnék Györki Imre képviselő ur második interpellációja, értesülésem szerint azonban a képviselő ur ezt a második interpellációját nem kívánja most előterjeszteni. Györki Imre : Tisztelettel kérem, méltóztassanak ezen interpellációm elhalasztására engedélyt adni. Elnök : Méltóztatnak az interpelláció elhalasztásához hozzájárulni ? (igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnék EőriSzabó Dezső képviselő ur első interpellációja. Értesülésem szerint a képviselő ur ezt nem kívánja most elmondani. Eőri-Szabó Dezső : Kérem ezen interpellációm elhalasztását megengedni. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak hozzájárulni, hogy Eőri Szabó Dezső képviselő ur első interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen\!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Eőri-Szabó képviselő ur második interpellációja a földmivelésügyi és belügyminister urakhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa) : 1. Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a somogymegyei Mernye községben a kegyes tanitórend jószágkormányzója 44 kat. hold kiskaszonbérletet a fennálló törvényes rendelkezések ellenére erőszakosan visszavett a kisbérlóktól, akiknek sérelmét a vármegyei gazdasági albizottság ugyan megállapította, de mire az ügyben döntés történt, az uradalom a kishaszonbérletról a termést letakarította ? 2. Hajlandó-e a minister ur ez ügyben intézkedni, egyrészt hogy a jogtalanul megrövidített kisemberek kárpótoltassanak, másrészt az erőszakoskodó uradalom megtorlásban részesüljön ? 3. Hajlandó-e a belügyminister ur vizsgálat tárgyává tenni, hogy a vármegyei gazdasági albizottság 69/1925. haszonbéri számú határozata a valóságnak megfelelőleg foglaltatott-e jegyzőkönyvbe és ha a vizsgálat kideríti, hogy szabálytalanság történt, hajlandó-e szigorú megtorló intézkedéseket tenni ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék elhinni, hogy nem szívesen teszem szóvá az olyan dolgot, mint amilyent itt most szóvá kell tennem. Ha általános a félelem, különösen a t. kormány és pártja részéről, mindenféle izgatással és demagógiával szemben, akkor ki kell hogy jelentsem, hogy száz izgató és száz veszedelmes demagóg nem idézhet elő a lelkekben olyan nyugtalanságot és feszültséget, mint amilyent előidéz az olyan eset, amelyet most előadni, sajnos, szerencsétlenségem van. Igazán szerencsétlenségnek kell mondanom, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. Azt hiszem, hogy az a néhány képviselőtársam, aki nem sajnálja az időt az ország különböző részeiből felhangzó panaszok meghallgatására, kivétel nélkül igazat fog nekem adni abban, hogy ilyen esetnek előfordulni nem volna szabad, egyenesen a nemzet egyetemesen felfogott érdekében. Kicsi dolognak látszik talán az egész ügy, de mivel nem egyedül álló eset, el kell mondanom. A somogymegyei Mernye községben, ametyben a földbirtokreformot mindezideig nem hajtották végre, jól lehet már negyedik esztendeje húzódik az ügy, 44 katasztrális hold ki volt adva bérbe a kisembereknek, akik arra a legjobban rá voltak szorulva. Évről-évre meghosszabbítást nyertek ezek a kisbérletek. A kormány nagyon helyesen belátja azt, hogy olyan helyeken, ahol a földbirtokreform még végrehajtva nincs, legalább ezeket a kisbérié-