Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A 'nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. §4? hagyfoku nyugtalanság lesz, amely nem közérdek az ország mai állapotában. (Barabás Samu : Nem kell olyan nagyon izgatni az embereket ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister ur figyelmét felhivtam a bizottságok működésére. Igen t. minister ur, a törvény ellenére kizárták ezeket, a kiküldött birák nem alkalmazták a bizottságokat, csak a gazdasági felügyelőket és uradalmi intézőket hallgatták meg. Én azt mondtam, hogy a jogorvoslatoknak nem adnak helyet ; élnek jogorvoslattal az emberek, de elutasitják őket indokolás nélkül. Az igen t. minister urnák van felügyeleti joga. Méltóztassék nemcsak statisztikát csináltatni a politikai államtitkár úrral, hanem méltóztassék valahogy érdemben beleszólni a kérdések elintézésébe. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem lehet !) Méltóztassék talán egy novellával idejönni, méltóztassék biráit felelősségre vonni, méltóztassék megnézni, hogy szigorúan alkalmazkodnak-e a törvényhez és annak szelleméhez. Meg fogja látni a t. minister ur, hogy fájdalom, sok helyen talán akaratukon kivül nem tudnak a törvényhez alkalmazkodni. A választ nem veszem tudomásul. (Halász Móric : No, majd mi tudomásul vesszük !) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e az igazságügyminister urnák Dénes István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Lendvai István képviselő ur interpellációja a belügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csik József jegyző (Olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur az egyenlő elbánás elve és az érvényben lévő törvények alapján vizsgálatot indítani a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ellen egyfelől a Rote Hilfe segélyalap ismert ügyében, másfelől a bécsi és egyéb kommunista szökevényekkel fentartott köztudomású összeköttetés, továbbá a Népszava állandó izgatása és a szociáldemokrata szakszervezetek törvényellenes működése tárgyában, époly szigorral és gyorsaságggal, mint az a Vági-csoport ügyében történt ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy mondanivalóim súlyos nemzeti közérdeket jelentenek, s tekintettel arra, hogy elniondandóim során el kell készülve lennem arra, hogy a legszélsőbb baloldalról bizonyos hangtani terrorkülönitmény (Zaj a szélsőbaloldalon. — Derültség. — Szabó Imre : Tévedni tetszik, István ! — Esztergályos János : Téved Spriccer Pista ! — Zaj.) hosszú perceket von el beszédem idejéből, teljes tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, hogy eltekintve azoktól az ostoba közbeszólásoktól. . . (Derültség.) Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani 1 Lendvai István : . . . én csak a közbeszólásokat neveztem ostobáknak, egyébként pedig az egyik közbeszóló képviselő urat elmondandóim során ki fogom esztergályozni alaposan, (Derültség.) méltóztassék engedélyt adni arra, hogy a házszabályokban biztosított 15 percen túlmenően még 40 percig beszélhessek, ami nem jelenti azt, hogy mindezt az időt ki fogom beszélni. Kérelmem alátámasztásául megjegyzem még, hogy ha felszólalásom ezt az időt egészen igénybe venné is, minthogy a napirenden túl vagyunk, ez már a Nemzetgyűlésnek az egész ország által velünk együtt óhajtott gyors bezárását, illetőleg szabadságramenetelét úgysem hátráltatja. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e megadni az engedélyt arra, hogy a képviselő ur a házszabályokban megengedett rendes beszédidőn túl 40 perccel tovább beszélhessen. Igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt megadja. (Szabó Imre : Most már lehet mocskolódni egészen bátran 55 percig S) Lendvai István : Talán bizonyos tréfás auspiciumok között kezdődött az én felszólalásom, de azt hiszem, nem egészen tréfás módon fog majd befejeződni, legalább is azok számára, akikre e pillanatban gondolok. Interpellációm, amelyet szerencsém van most elmondani, tulaj donképen folytatása annak az interpellációnak, amelyet ez esztendő március havának 11-én volt szerencsém a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Akkor bátorkodtam szóvátenni a Magyarországi Szociáldemokrata Párt összeköttetéseit azzal a bizonyos, mindnyájunk által ismert Rote Hilfe-alappal és bátorkodtam szóvátenni ugyanakkor a magyarországi szociáldemokrata szakszervezeteknek a jelenleg még érvényben lévő törvényben sem megengedett politizálását, és tisztelettel kértem ezzel szemben belügyi kormányzatunk hathatós segítségét és intézkedését. Meg kell állapitanom, hogy Rakovszky Iván belügyminister ur akkor adott válasza olyan teljes mértékben kielégítette a nemzeti közvélemény gondolkodását, hogy bármily távolság választ is el a ma uralmon lévő rend szertői, nem felelhettem egyébbel lelkiismeretem szerint, mint azzal, ami a nemzetgyűlési naplóban is fel van jegyezve, nevezetesen azzal a kérelemmel, hogy az imént elhangzott fejtegetések szelleme a belügyi kormányzat cselekedeteit is hassa át, és azzal a kijelentéssel, hogy a belügyminister ur válaszát, tisztelettel tudomásul veszem. Ez volt március hó 11-én s ma már 1925 július 8-ikát írjuk. Méltóztassék megengedni, hogy megmondjam őszintén azt, hogy e felszólalásomra tulaj donképen nemcsak az vezetett, hogy e ministeri válaszban — amelynek szószerinti szövegét mindenki megállapíthatja a naplóból — foglaltaknak még mindig nem tettek eleget, hanem az is, hogy azóta történt valami. Történt pedig az, hogy itt egy állítólag szociáldemokrata csoportot, amelyről állandóan ugy emlékeznek meg, hogy az a bizonyos Vágicsoport, rövidesen letartóztattak, börtönbe vetettek mint komunista rendbontó, államellenes csoportot. (Rupert Rezső : Az önök vezére, Gömbös Gyula ünnepelte őket ! —• Eckhardt Tibor : Nagyon téved, szeretném látni, hol és mikor. Nem lehet igy handabandázni !) Azt hiszem, mindenki tudja, hogy én vagyok az, aki elmondhatom azt, hogy soha ezzel a csoporttal semmi személyes ismeretségem nem volt. E pillanatban sem ismerem annak a csoportnak fejét, soha vele nem beszéltem, mi több, nemcsak hogy nem beszéltem, de soha, semmiféle közvetett utón vele nem érintkeztem. (Reislnger Ferenc : Nem is látta soha !) Épugy nem ismerem, mint ahogy viszont nagyon ismerhetik azok, akik ott ülnek azon a szélsőbaloldalon. Századrész annyira sem ismerem, mint azok a t. nemzetgyűlési képviselő urak ott a szélsőbaloldalon, akik 1922-ben az általános nemzetgyűlési választások idején azt hirdették róla (Zsirkay János : Ki is adták könyvben!), hivatalos jelölj üknek is felléptetvén — hogy egyik legnemesebb, leglelkesebb harcosa a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. (Szeder Ferenc : Okolicsányi meg ébredő volt !) Nem tudom, hogy az a börtönbenülő Vági István, akinek börtönben ülése miatt nem látok itt olyan felzúdulást arról