Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

538 A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi jiüius hó 8-án, szerdán. ezt a szabályt a vadászoknak. Arról van szó, hogy a természet törvényeit figyelembe vegyük, tehát tulaj donképen nem is hozhatunk ebben a kérdésben más törvényt, mint amelyet a természet diktál, és ha a t. földmivelésügyi kormány a természet törvényeinek diktálása szerint akar törvényt alkotni, akkor ezt nagyon okosan teszi, mert. ugy látszik, hogy az eddigi törvény nem felel meg a természet törvényeinek. Ezért a magam részéről csak üdvözölhetem a tilalmi időknek kitolását, amikor tényleg tapasztaljuk, mi vadászemberek, hogy túlságosan rövid volt a tilalmi idő különösen nyúlra és "fogolyra. Mielőtt azonban ezt a törvényt — amely nem politikai törvény — megszavazzuk, mégis szükséges volna az ország vadászközönsége szempontjából is tudni, hogy mik a tervei a t. földmivelésügyi kormánynak, hogy nem megy-e túl esetleg a neki adott hatalommal, azon a határon, amely határon túlmenni nem szabad. (Dénes István : Túlment a vagy on váltságföl eleknél is, amikor kiadta a rendeletet !) Azonkívül nem vagyok megelégedve ezzel a törvénnyel, mert nem szabályozza az egész komplexust azokban a részeiben is, amelyekben égetően sürgős volna szabályozni. F. Szabó Géza igen t. képviselőtársam felemiitett már egypár szempontot. Ezeket a szempontokat tényleg meg kellene figyelni, mert a tilalmi idő szabályozása magábavéve nem lesz elég annak a védelemnek érdekeit kielégíteni, amelyre szükség van, attól a vad még nem igen fog megszaporodni, annál kevésbbé, mert látjuk, hogy a tilalmi időkkel most is súlyosan visszaélnek, hogy a tilalmi időknek majdnem semmiféle hatásúk nincs. (Zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon.) Ebben az irányban is kellene tehát nagyobb védelemről, nagyobb szankcióról gondoskodni. Vannak azonban érintkező kérdései is ennek a témának. Amint Reisinger Ferenc t. barátom is emiitette, ezt a magában véve igazán közgazdasági valamit, amit a vadászat és a vadtenyésztés és annak helyes kezelése jelent, a nagy tömegek előtt tényleg bizonyos mértékig ellenszenvessé teszi az, hogy nem látjuk a jog egyenlő kimérését. Sok helyen tényleg sikannal dolgoznak az arra hivatott hatóságok, különösen a fegyverengedélyek megadása, azonkívül a vadászati társulatok létesítése körül. Az igen t. földmivelésügyi minister urnák figyelmébe ajánlom még a fegyverkereskedelem és fegyveripar érdekeit is. Lehetetlen helyzetben vannak ma a fegyverkereskedők. Annyi százféle igazolványra és engedélyre van szükség, (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.), hogy ez az ő forgalmukat valósággal megbénítja. Akárhányszor panaszkodik a fegyverkereskedő : megállt a boltom előtt egy autó, bejött egy nagybirtokos, — előkelő ember, — aki meglátta a kirakatban a puskát, le akarta akasztani, mindjárt el akarta vinni és fizetni akart. Azt kellett mondanom neki, hogy : kérem, tessék engedélyt hozni, mert nem tudom odaadni engedély nélkül. (Kállay Tamás : Ezek mind cifra szamárságok, de ez igy van ! —- Zaj. — Derültség !) Én csak igazat adhatok Kállay Tamás t. képvielőtársamnak, hogy ezek tényleg szamárságok. Mert ahogy azelőtt à Habsburgok korszakában senki sem félt attól, hogy kinek van vadászfegyvere, ' ugy nem kell félnünk ma sem, meg kell könnyitenünk ezen az utón ennek az ügynek sikerét. Mielőtt megszavazzuk ezt a törvényt — mert ehhez mi is hazzájárulunk — szeretném, ha a földmivelésügyi minister ur felvilágosítást adna, hogy az a felhatalmazás, amelyet ebben a kerettörvényben kér, körülbeiül milyen mérvű, mert ha bizalmunk volna is a földmivelésügyi minister urban — aminthogy ebben a kérdésben nem is szükséges a bizalmat megtagadni, mert nem politikai kérdésről van szó — mégis a nagyközönség kíváncsi, mert már eszerint készülnek, hogy milyenek lesznek az ujabb tilalmi idők. (Zaj.) Elnök : Kíván még valaki - szólni ? Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Mayer János földmivelésügyi minister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Zaj a sélsőbaloldalon.) A vadászatról szóló 1883. évi XX. tcikk megalkotása óta 42 esztendő telt el. Annakidején, amikor ez a törvény megalkottatott, Magyarország vadakban, a leggazdagabb államok egyike volt EurópábanEz tette indokolttá, hogy abban az időben a vadászati tilalmi idő rövidebbre volt szabva. Mert hiszen még rövid tilalmi idő mellett is megtörtént az, hogy egyes vidékeken a vad ugy elszaporodott, hogy annak hatósági irtásáról kellett gondoskodni. A vadászat szempontjából rendkívül megváltozott a Tielyzet a trianoni határok megszabása után, mert vadban legszegényebb országgá lettünk. Emellett még a kommün alatt egy egész esztendei korlátlan vadirtás folyt, ugy, hogy egyes vidékeken a vad ugy kipusztult, hogy "más,' vadakban gazdagabb vidékekről összefogott vadakat kellett a vadakban szűkölködő helyekre szállítani, hogy a vadak teljesen ki ne pusztuljanak. Reisinger képviselőtársam azt mondja, hogy a vadászat uri passzió és ő nem hajlandó koncedálni az indokolásnak azt a kitételét, amely szerint a vadászat nemzetgazdasági jelentőségű valami. (Rupert Rezső : Megmondta, hogy miért !) Én arra kérem Reisinger képviselő urat, vegyen ceruzát a kezébe és végezzen számitásokat a tekintetben, hogy ebben az országban vadászbérlet címén milyen összegek fizettetnek s milyen nagy arányú mellékhaszonbérlete a birtoknak a vadászati haszonbér anélkül, hogy a vadászat nagyobb kárt okozna a birtokosnak. Vegyen ceruzát a kezébe Reisinger képviselő ur és számítsa ki azt is, hogy a vadhús forgalombahozatala, továbbá a vadkiszállitás milyen összeget jelent közélelmezési szempontból és a kivitel szempontjából. És ha plajbásszal a kezében alapos számítást végez ebben a kérdésben, akkor meg fog győződni róla, hogy a vadászat nem tisztán uri passzió, hanem közélelmezési és nemzetgazdasági szempontból is fontos. (Igaz ! Ugy van !) Ami már most azt a kérdést illeti, amelyet itt Reisinger képviselő ur vetett fel, hogy tegyük lehetővé, hogy a vadászat ne csak uri passzió legyen, hanem azt a nép széles rétegei is kultiválhassák, erre csak azt válaszolhatom, hogy a mai törvényes intézkedések mellett sincs kizárva, hogy bárki, aki vadászni akar, vadászfegyvert szerezzen magának és területet béreljen, mert hiszen az 1883 : XX. t.-c-ben szabályozva vannak azok a feltételek, amelyek mellett vadászterülethez lehet jutni s ebből senki sincs kizárva.. Tudom, hogy amikor ezt az egyszakaszos törvényjavaslatot benyújtom, ezzel különböző érzékenységeket érintek, azért is szorítkozom pusztán erre az egy szakaszra s a vadászati tilalmi idő meghosszabbítására. Ami Farkas Tibor képviselőtársamnak azt az észrevételét illeti, hogy a tilalmi idő törvényben fíxiroztassék, hogy fix terminusok legyenek, amelyekről mindenki tudomást fog szerezni és amelyekhez mindenki alkalmazkodni fog, ebben a tekintetben teljesen igazat adok neki. Jól tudom, hogy ezt a kérdést nem lehet labilisén és változóan" kezelni és nem lehet arra hivatkozni, hogy ha egyik minister a másikat felváltja és bizonyos kérdésekben más a nézete, más terminusokat is fog szabni. Ezzel azt a széles népréteget, amely most már vadászattal foglalkozik, csak annak tennénk ki, hogy minden rosszakarat nélkül csupán tájékozatlanságból, megszegje a tilalmi