Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-444
A nemzetgyűlés 444. ülése 1926. évi július hó 8-án, szerdán. 519 ban őrzött többletet a maga egészében fel nem szabadithatja, mert az a kölcsön biztositékául szolgál, akkor az a kérdés, vájjon nem kellene-e nagyobb termelési kölcsön útjából a politikai és gazdasági akadályokat elhárítani még akkor is, ha ezzel talán udvariatlanságot követünk el az érdekünkben olyan önzetlenül és — sajnos — eredmémylelenül munkálkodó jóbarátunkkal, Sir William Good-dal. szemben. Az adóügyi rendelkezéseknél először a kincstári haszonrészesedésre kell kitérnem. Ebben a kérdésben az az álláspontunk, hogy ezt a tipikus és brutális fogj-aszta si adót nem felére kell leszállítani, hanem teljesen el kell törölni. Batitz Gyula t. képviselőtársam múlt heti interpellációjára adott válaszában Budpénzügyminíster ur azt hangsúlyozta, hogy a házhaszonrészesedés nem céladó, hi.n<m financadó. Nekünk pedig épen az a véleményünk, hogy a házhaszonrészesedés fentartásának egyetlen lehető indokolása, egyetlen elfogadható mentsége az, ha ennek teljes hozamát építkezésekre fordítjuk, ha azt céladóként kezeljük. Amíg azonban ez fináncadó, amíg ennél a haszonrészesedésnél — akármilyen formában is kezeljük azt, nincs létminimum, nincs progresszivitás, amíg egyforma a kulcs, addig semmiféle jogosultságát semmiféle igazságosságát ennek elismerni nem tudom. Ez a javaslat, amely azt mondja, hogy 1925. évi harmadik lakbérnegyeddel kezdődő hatállyal mentesek a házhaszonrészesedés alól a három lakrészből álló épületek, azt eredményezik, hogy a villanegyedek luxuslakásai a kincstári házhaszonrészesedés alól mentesek lesznek mig az a 4—5 tagú proletárcsalád, amely a tripoliszi negyedben egy három lépésnyi mosókonyhából alakított lakásban lakik, vagy az a munkáscsalád, amely a Lenke-uti baraktelepen 2—3 másik munkáscsaláddal együtt lakik egy szobakonyhás, vagy egy konyhás lakásban, fog házhaszonrészesedést fizetni. Ez olyan kiáltó és igazságtalan ellenmondás, amelyet ilyenmódon a nemzetgyűlésnek eltűrni legalábbis nem volna szabad, ha nem akarja, hogy ennek az igazságtalanságnak odakünn súlyos éskeserü visszhangja legyen. A kincstári házhaszonrészesedésnek jelenlegi formájában való teljes eltörlését kérjük a nemzetgyűléstől. Ez a törhetetlen álláspontunk minden fogyasztási adóval szemben és ki tagadhatja ma azt, hogy a lakás tömegfogyasztási cikk. Ennek az elvi és gyakorlati álláspontunknak folyományaképen kell, hogy három másik cikknek kincstári haszonrészesedéséről beszéljek, amiről ebben a javaslatban egyáltalában nem esik szó. Ez a három cikk : a cukor, a gyufa és a petróleum. Ennél a három cikknél nemcsak a város, hanem sokkal inkább a falu érdekeiről van szó és ha már nem esik meg a szivük a bűnös Budapesten, annál inkább meg kell, hogy essék a szivük Budapesten is a falu kedvéért. A cukor kincstári haszonrészesedése az államot a nagy kapitalistáknak árdrágító társává sülyeszti. (Fábián Béla : A cukorgyárosok erre hivatkoznak, hogy azért drága a cukor ! — Propper Sándor : 6500 korona csak a kincstári részesedés ! Külföldön ennyiért árusítják a cukrot !) Egy kiló cukor árából 6500 korona a kincstári haszonrészesedés, tehát közel egy harmadát veszi el a kincstár a cukor árának kincstári haszonrészesedés címén ; azonkivül természetesen itt vannak még egyéb adónemek is, mint a fogyasztási adó, forgalmi adó, kövezetvám stb. úgyhogy azt lehet mondani, hogy a cukor árának több, mint felét az állam a maga részére veszi el. (Fábián Béla : Jóval többet î) A kincstári haszonrészesedés drágitó hatása nem csupán magában a részesedés összegében mutatkozik, hanem, mivel a gyári kalkuláció az önköltség és a rezsiköltség végösszegének arányában számítja ki a megfelelő haszonszázalékot, a gyárnál befizetett kincstári haszonj részesedés az önköltség és a rezsiköltség hozzáj számításával emeli a haszonszázalék kiszámitásáj nak alapjául szolgáló összeget. Tehát a kereszténykurzus fennállásának hatodik esztendejében a magyar állam a destruktív fajú Rotschildok magyar érdekeltségének, a Hitelbanknak árdrágító társává válik. Ebben a kérdésben is most jelentkeznek a régi bűnök hatásai. Ma már a gyárosok kétségbe vannak esve az uj cukorrépa kampány miatt, mert nyakukon van a sok cukor, amelyet nem tudnak eladni épen azért, mert az állam ilyen elviselhetetlen adótételekkel terheli meg. A helyzet ennek következtében az, hogy a szegényebb néposztály számára teljesen megvásárolhatatlanná teszik ezt a fontos életszükségleti cikket. Nemcsak annak a szegény embernek szájától vonja el ezt a szükséges fogyasztási cikket, hanem tovább menve, egyéb súlyos közgazdasági veszedelmeket is jelent az, hogy a kormány ebben a kérdésben sürgősen nem intézkedik. A cukor árával kapcsolatos emez állapotok teszik lehetővé azt, hogy külföldön a cukrot dumping árakon helyezik el. Ez ellen a környező államok ugyancsak imperialista kormányai tilalmi vámokat léptettek életbe, aminek következményei azután a vámháboruk és egyéb harcok, amelyekről nekünk magyaroknak nem illik megfeledkezni ; hiszen a szerb állatbehozatal engedélyezésével a tizezer holdas kisgazdáknak adott nemzeti ajándék volt az, ami segített lángba borítani Európát. Rátérve a gyufaadó tételeire és a kincstári haszonrészesedésre, itt is azt kell mondanom, hogy ez is árdrágitási monopólium, amely alól a szegény embert a kincstár még menekülni sem engedi, mert ugyanakkor az öngyújtó tűzkövét is olyan súlyos részesedéssel terheli meg, hogy ez is megfizethetetlenné válik számára. Ezek után a gyula Scyliája és az öngyújtó Charybclise között a gyufakartell Caronja meg fogja kapni bizonyosan a nagy halottnak, a mag3 7 ar fogyasztóknak a szájától elvont obulusokat. A petroleum vámjára és a kincstári haszonrészesedésre vonatkozólag újból azt kell mondanom, hogy ez a falusi nép elleni merénylet és őszintén csodálkozom, hogy ez még nem vezetett palotaforradalomra. (Rothenstein Mór : Ott vannak a kisgazda fékezők ! — B. Podmaniezky Endre : Móric ! Móric ! — Derültség.) A magyar petróleumfinomító munkája tized annyi közgazdasági hasznot sem jelent, mint amennyi kárt okoz (Propper Sándor : Hiba volt, hogy feladták a titkosságot !) a petróleumra kivetett vám és adó épugy, mint a villanykörte vámja, ami a technika haladásával ellentétes, retrográcí intézkedés, a petróleum adótétele pedig eg\<enesen a legprimitívebb szükségletek ellen irányuló merénylet. (Igaz 1 Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennél a három tételnél a kincstár haszonrészesedését töröltetni kívánjuk, erre vonatkozólag tehát a részletes tárgyalás folyamán indítványokat fogunk benynjtani. Beszélhetnék még arról, hogy a forgalmi adó, amely merész lendülettel 3%-ra szökött fel, miért stabilizálódik most csak 2%-ban, (F. Szabó Géza : Nem stabilizálódik !) amint megkérdezhetném azt is, hogy a jövedelmi adónak miért emelik a percentuációját és miért nem állapítanak meg inkább egy kiadós, megfelelően magas létminimumot ? Megkérdezhetném, hogy pl. a 9. § 4. bekezdésében foglalt rendelkezés kereskedelemmentés örve alatt, milyen vámvexaturákat fog megint eredményezni, aminek kárát újból csak a fogyasztók látják, de mindezekkel a kérdésekkel nem akarok foglalkozni, részben azért, mert már az előttem szólottak is foglalkoztak velük, részben pedig azért is, mert ugy tudom, hogy az utánam felszólalni készülők is 74*-