Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nefnzeigyiMs 443. illésé Í92ő. évi július %o 7-én, kedden. 505 lyen elaborátummal szemben, amelyben ugy a kereskedő, mint a fogyasztó és a mezőgazda minden tekintetben határozottan kielégittetik, előáll a minister ur azzal, hogy az érdekképviseletek nem tudtak megegyezni. Az érdekképviseletekkel, a Gyosz-szal nem tudott a minister ur megegyezni? Vagy mi nem tudunk megegyezni? A minister ur azért, mert mi nem tudtunk megegyezni, nem tér át a t'ázisrendszerre? Mert mások másképen adják elő a dolgot és azt mondják, hogy a minister ur az alapot nem találja biztosítottnak. A minister urnák tehát kétféle argumentálja van. A Gyosz. a nagyiparosoknak centruma. Ennek különböző szakosztálya van. A minister urat. valószinüleg nem informálták arról, hogy például a textilesek mindnyájan azt mondták ott a Gyosz. keretében : helyes, csináljuk meg. Csakis a bőrösök, a gazdag bőrösök és a vasasok voltak azok, akik ezt elgáncsolták. Hogy miért gáncsolták el, engedje meg t. minister ur, hogy erre vonatkozólag egy hipotézist emlitsek, egy kis pikantériát. Amikor báró Szterényi József volt a kereskedelemügyi minister, az Omke. igen fontos beadványokat adott át, amelyeket ő nem akart megvalósitani. Ekkor kihúzta a másik fiókból a Kereskedelmi Csarnokot és olyan beadványt adatott be magának, amely ennek ép az ellenkezőjét mondja. Most a Baross-szövetség egyik tagja az Omké-nál azt árulta el, hogy a minister ur megígérte volna, hogyha elmaradnak a népgyüléstől, ők különleges elbánásban fognak részesülni. (Bud János pénzüfjyminister : Ez nem áll ! Ez ellen tiltakozom !) Elmondom a minister urnák, hogy a a Baross-szövetség egyik tagja ezzel jött hozzám. Én nagyon gyanítom, hogy miután a minister urnák az a meggyőződése, hogy a fázisrendszer rossz, a Gyáriparosok mégis kaptak valami apró kis vinket, hogy talán lehet a dolgot elgáncsolni. Ennél inkább gondolom ezt, mert azok az indokok, amelyeknek alapján a gyárosok felléptek, akik éveken át velünk együtt akarták a fázisrendszert, akik velünk együtt dolgoztak és az utolsó percben hagytak bennünket cserben, nagyon is gyengék. Leszek bátor ezekre az indokokra is rátérni. (Dénes István : A Gyosz. csinálja az egész pénzügyi politikát Magyarországon.) Nem akarom a t. Nemzetgyűlést félrevezetni, ezért azokat az indokokat, amelyeket ők kifejtettek, inkább papirról olvasom. Két kifogása volt a gyáriparnak, nagyon érdekes ez a dolog. Két érdemleges és két alaki kifogása volt a gyáriparnak. Ha elmondom őket, szinte nevetségeseknek fognak feltűnni. Ezért le akarom itt szögezni az igen t. minister ur előtt, akinek jóindulatát nem vonom kétségbe semmi körülmények között, akiről csak azt az egyet állítom, hogy félre van vezetve az egész kérdésben, rossz utón halad és meg fog győződni arról a minister ur. A minister ur lesz az, aki keresztül fogja vinni Magyarországon a fázis-rendszert. T. minister ur, ne mosolyogjon ezen. A t. minister ur utolsó beszéde össze van fűzve mindabból, amit mi itt három-négy évig az ellenzéken prédikáltunk. Ezeket valósította meg a minister ur most és mi dicsérjük ezért a minister urat, én nyiltan meg is mondom ezt a minister urnák. Épen ugy a minister ur meg fogja valósítani a fázisrendszert is, mert a t. minister urban ebben az esetben a professzor le fogja győzni a ministert. A gyáripar egyik kifogása az volt, hogy az adókulcsok elviselhetetlen terheket rónak a gyáriparra, mert ezek a kulcsok túlságosan magas mértékben állapittattak meg. Ha azt vesszük, hogy a kulcs 3% volt, ha azt vesszük, amit én az előbb kifejtettem, hogy tudniillik a kulcs az egyes iparoknál milyen erősen emelkedik 12—14—16%-ig, ha azt vesszük, hogy egy olyan kulcs, amelyet megállapítanának, bizonyos terhelést jelentene a gyáriparra, bár nem olyat, amelyet ő ki ne birna, de mindenesetre 50%-kai kevesebb megterhelést jelentene, mint amennyi az árut most terheli, még akkor is, hogyha a gyáriparnak igaza volna, azt mondanám, hogy a terhelés túl nagy. Ki fizeti ezt a terhelést ; ha a gyáros elad árut a kereskedőnek, akkor a kereskedő fizeti meg azt. A kereskedőnek teljesen mindegy, hogy az árut vámmal terhelve veszi-e, vagy pedig a gyártól, hiszen a gyár csak az állani adóbeszedője, a gyár nem reszkíroz semmit. A kereskedő az aki az árut és a forgalmi adót megfizeti, a kereskedő reszkíroz mindent, hiszen az áru értéktelenné is válhat és akkor nem tudja eladni, de a gyárosra nézve, aki csak akkor adja meg az államnak a forgalmi adót, amikor behajtja, ebből semmiféle hátrány nem keletkezhet. Mondhatják ugyan a gyárosok, hogy nekik valami hátrányuk van ebből, mert nekik nyersterményeket kell behozniok, de eltekintve attól, hogy a legtöbb nyersterményt szabadon hozhatják be, eltekintve attól, hogy felajánlották nekik, hogy ők bonifikációt fognak kapni a határon behozott nyersterményekre — ők azonban attól féltek, hogy a parlament ezt nem fogja megszavazni, amikor pedígnem is volt szükség erre, hiszen rendeleti utón is meglehetett volna ezt csinálni, — képtelennek tartom, hogy azt, amit ők ajánlanak, a nemzetgyűlés ne méltányolta volna, hogy neki a forgalmi adónál bonifikáció dukál. Nem tudom elképzelni, hogy ez keresztül ne ment volna, de legalább várták volna meg. Ez tehát nem indok a gyáriparnál, ahol a gyárosok csak adóbeszedők és csak kalkulációval van dolguk. Hogy körülbelül valami fogalmat adjak a dolgokról, megjegyzem, hogy a liszt vételáránál azok a forgalmi adók, amelyek felhalmozódnak, 11—12%-ot tesznek ki. Ezzel szemben az Omke. a lisztnél 5%-os megadóztatást javasolt, tehát az'eddigi adóterhet több mint felével kivánta csökkenteni. Tehát 5%-ról lett volna szó, amely kulcs igaz, hogy magasabb a 3%-nál, a mai rendszer mellett azonban az a lényeges, hogy a forgalmi adó során összesen mennyi forgalmi adó terheli a lisztet, hiszen elvégre a fogyasztók fizetik a terheket. Ugyanez a helyzet a bőráruknál. A bőráruknál 16%-ot tesz ki a forgalmi adó. A 16%-kal szemben mi nem ajánlottunk többet, mint 10%-ot. Tehát ez a megterhelés is csak 55%. Ha az ember ezeket a dolgokat hallja, ha meghallgatja, hogy a fogyasztót mennyire lehetne megkimélni azoktól az adóktól, amelyeket egyszerűen csak egy meggyőződés alapján nem akarnak megváltoztatni, amely meggyőződés meg is változhat, akkor megáll az embernek az esze. Egy másik kifogása a gyárosoknak az, hogy ha a mi tervünket megvalósítanák, nehezebben tudnánk csinálni kereskedelmi szerződéseket. T. uraim, ha összehasonlítom Ausztriát Magyarországgal, azt látom, hogy Ausztriának megvannak az ő jó kereskedelmi szerződései. Minden állammal kötött már Ausztria ilyen szerződést, csak nekünk nincsen kereskedelmi sezrződésünk, bár Walko minister ur még a múlt év végére megígérte azokat. (Dénes István : Az egész vámtarifa-törvényt ezen a címen szavaztuk meg !) Ausztria tehát meg tudta csinálni a jó kereskedelmi szerződéseket és mégis azt mondják, hogy Magyarországnak útjában van a fázisos rendszer. T. uraim, ezen csak kacagni lehet, hiszen ha Ausztriának sikerül kereskedelmi szerződéseket kötni a fázisos forgalmi adórendszer mellett, akkor nekünk is fog ez sikerülni. (Dénes István : Ugy van ! 70—80—100%-os vámokkal nem lehet kereskedelmi szerződéseket kötni !) De a pénzügyminister ur azt mondhatja nekünk: ez a fázisos rendszer, amelyet mi felállítottunk, mindamellett, hogy 110 ülést vett igénybe, hibás lehet. Én nem mondom,