Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én, kedden. 501 vagyonadót, vagyondézsmát vessen ki. Azt hiszem, hogy a minister ur is abban a véleményben van, hogy ezt a vagyondézsmát ma már nem volna helyén igénybe venni, miután büdzsénk tényleg olyan helyzetet tár szemünk elé, amely nem teszi többé szükségessé, hogy ez a Damokles-kard közgazdaságunk feje felett lebegjen. Második indítványom igy hangzik (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az aranykoronában megállapított adóknál, az illetékeknél, valamint a házbéreknél az aranykoronának papirkoronára való átszámításánál jelenleg alkalmazásban levő 17.000-es szorzószámot 1925 július 1-től kezdődőleg 14.500-ra szállítsa le«. Azt hiszem ez sem lesz olyan indítvány, amely a pénzügyminister urnái ellenállásra találna, miután eddigi beszédeiből is láttam, hogy ő is mindig ezen az alapon számit. Harmadik indítványom már egy kissé nehezebb s erre ki is fogok térni beszédem folyamán, hasonlókép a negyedik indítványom is — a következő (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1921 : XXXIX. te.-ben szabályozott általános forgalmi adórendszerünket módosítsa. Ez a módosítás az államkincstár érdekeinek figyelembevételével és az 1924 : IV. tc.-ben vállalt kötelezettségei épségbentartásával fokozatosan, de még az 1925. esztendőben történjék meg. Forgalmi adórendszerünk ugy módosítandó, hogy az egyes árucikkek általános forgalmi adója egy helyen : a termelésnél, a vámkezelésnél, illetőleg a továbbfeldolgozás helyén szedessék be«. Végül negyedik indítványom a következő (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy addig is, amig az általános forgalmi adónak egy helyen történő beszedési rendszere életbelép, a kis egszisztenciák védelmének eélából a kiskereskedőket olyan elbánásban részesíteni, mint a kisipasosokat. Ebből a célból haladéktalanul rendelkezik a kiskereskedők forgalmi adójának a tényleges forgalommal arányban álló általánosságban történő lerovására vonatkozólag«. Voltaképen igen kényelmetlen helyzetben érzem magamat, amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok. Határozottan elfogadhatónak tartom legnagyobb részét, azonban egyik részét, amely a forgalmi adóra vonatkozik — és tisztán csak erre fogok szorítkozni mai felszólalásomban — a legjobb akarattal sem fogadhatom el. Ez a harc már több, mint három éve dul és ennek .a harcnak nem a nyerészkedési vágy az alapja, hanem a vexatórius eljárás. Ha a pénzügyminister urnák sikerülne a vexatórius alapot kikerülni, akkor senkinek sem volna kifogása az ellen, hogy megtartsunk egy olyan alapoj, amilyent a pénzügyminister akar. Itt nem az ellen van az ellenszenv a nagyközönségben, a kereskedőkben, a kisiparosokban, hogy ők mennyi adót fizetnek — méltóztassék ezt jól megérteni — hanem abból származik az, hogy ők teljesen ki vannak téve a pénzügyi hivatalnokok basáskodásának. Még a pénzügyminister ur hivatalbalépése előtt, a legközelebbi múltban sokszor rámutattunk arra, hogy milyen rettentő, hogy ugy mondjam németül : Unfug van abban, hogy mennyi pénzt kerestek bizonyos urak akkor, amikor a forgalmi adó tekintetében nekik eljárást kellett folytatniuk. Mi rámutattunk arra a rettentő pocsolyára, amelyben benne voltunk, de ki kell állítanom a bizonyítványt épen a pénzügyminister urnák, hogy ebben a tekintetben nekünk segédkezet nyújtott. Ha mi ezt a harcot visszük, tisztán csak abból az egy célból folytatjuk, hogy a vexatórius eljárást kikerüljük az egész vonalon. Semmi más célunk nincs, önök terrornak nevezik azt, hogy azok a szegény, nyomorult exisztenciák, akik ott vannak az ő boltjukban, s akiknek minden pillanatban félniük kell, hogy az illető közeg belép s az ő üzletüket NAPLÓ. XXXIV. esetleg bezárja, könyveiket elviszi, vagy ha nincs könyvük, akkor más tekintetben vexálják őket. Ha ezektől az emberektől, akik, mint tegnak nagyon jól mondotta egy szónok, reggel 4-től este 9-ig és 10-ig kiskereskedésükben, boltjukban foglalatoskodnak, önök azt kívánják, hogy kötelesek legyenek könyveket vezetni üzleti forgalmukról, ez olyan kívánság, amely nem teljesíthető. Ha a pénzügyminister ur tizenötezer rendeletet ad ki, akkor sem fogják teljesíteni, mert egyszerűen nem teljesíthető. A pénzügyminister ur azt mondotta egy deputációnak, hogy ő nem tudott erről a rendeletről, nem tudott arról a bizonyos kimutatásról, amelyről Görgey képviselőtársam említést tett. (Bud János pénzügyminister : Külföldön voltam !) Amikor zaklatják a mi egyedeinket, a pénzügyminister urnák nem mutatják meg, hogy minő módon zaklatják azokat. De ha külföldön volt a pénzügyminister ur, akkor volt egy helyettese, akkor neki kellett volna utánajárni annak, hogy ezer és ezer és 100.000 exisztenciát ne forgassanak ki az ő lelkületükből. Nekem kell ezt mondanom, erről az oldalról? T. pénzügyminister ur, méltóztassék megkérdezni az összes képviselőket, akik odaát ülnek, hogy nem zaklatják-e őket kerületeikből állandóan a forgalmiadó kinövései miatt? Álljon fel egyetlen egy önök közül, s mondja meg, hogy a legegyszerűbb vidékről is nem zugják-e tele az ő fülüket a forgalmiadó lehetetlensége folytán? Vájjon lehet-e ellenvetést tenni e tekintetben ! Minek vagyunk mi kitéve ! Előbb Strausz István igen t., képviselőtársam mondotta nekem, hogy tegnap 50 sürgönyt kapott, hogy e tekintetben szólaljon fel. A t. pénzügyminister ur terrornak, terrorisztikus eljárásnak nevezi azt, ha ezek a szegény nyomorult exisztenciák felzúdulnak és végre elhatározzák magukat arra, hogy két órán át nem fognak keresni, hanem becsukják a boltjukat. Ez terrorisztikus eljárás (Bud János pénzügyminister : így lehetetlen eljárni !) és a t. képviselőtársam még szekundál ahhoz, hogy ez terrorisztikus eljárás? Nem kívánom t. képviselőtársamnak, hogy valaha olyan helyzetbe kerüljön, hogy ő is feljajduljon, hogy ne tudjon többet szabadon mozogni, mert minden pillanatban a Damokles-kardot látja a feje fölött ; hogy basáskodásnak és meghurcolásnak legyen kitéve. T. képviselőtársam, mi azt látjuk az egész vonalon, hogy ha az a kisgazda, vagy nagybirtokos akar valamit, keresztülviszi. (Egg hang a balközépen : Nem viszi keresztül ! — Zsirkay János : Nagy tévedés ! Legnagyobb teher a kisgazdákon van !) Én nem tagadom azt, de ha nekünk volna egy kisüstünk, mi azt nem tudnók keresztülvinni. . . (Zsirkay János : A kisgazdák sem vitték keresztül ! — Bnd János pénzügyminister : Nem engedélyeztem a kisüstöt, tessék azt is elismerni !) Ugy tudom, hogy ennek keresztülvitelére nézve kijelentés történt itt, hogy meg fog történni. (Zsirkay János : Kijelentéseket kapnak !) Kijelentéseket a kiskereskedők is kaphatnak ! Azzá/ nem tudnak adót fizetni !) Igaza van t. képviselőtársam. Mi három év óta kapunk kijelentéseket, hogy a forgalmi adó tekintetében változás fog bekövetkezni. (Bnd János pénzügyminister : Sok változás történt !) Nem történt semmi, erre rá fogok^ térni. Én nagyon kellemetlen helyzetben vagyok a pénzügyminister úrral szemben. Megjegyzem itt mindjárt, hogy a pénzügyminister urat nem fogom követni azon az utón, amelyen a pénzügyminister ur haladt eddig. Én a pénzügyminister úrról sokkal nagyobb hidegvért tételeztem fel, mert hiszen tegnapi beszédét minden indok nélkül, hogy azt mondjam felszólítás nélkül, csak a mi részünkről való agitáció révén mondotta el. Nekem akkor már fel, tűnt a pénzügyminister ur magatartása^ mikor 72