Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

A nemzetgyűlés 432. ülése 1925, baloldalon.) Munkapárti szemüvegen keresztül nézve i nem kell. (Szuhányi Ferenc : Én tudom, ismerem | a népet ! — Zaj balfelől.) Ha nem kell a falu népének, akkor miért vették be programrnjukba a titkos választójogot? (Szuhányi Ferenc : Nekem nem kellett soha !) Meglátszik ezen a párton, hogy a régi munkapárti allűröket veszi fel. Ünnepélyesen kijelentem, hogy nincs olyan ember az országban, aki az önök pártját kisgazdapártnak tekinti ; mindenki tudja, hogy ez a régi felöntött munkapárt. (Zaj a jobboldalon. — Szuhányi Ferenc : Tiszának hive voltam ! Mindig büszke voltam ráj — Pikier Emil : Tisza nem volna rá büszke ! — Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Meskó Zoltán : A falu népe nem tudja megérteni, hogy miért becsülik le ezt a becsületes földmivesnépet, amelyre a kormányelnök > ur a politikáját akarja bazirozni. Semmi logika nincs ebben, még abból a szempontból sem, hogy fokozatos fejlődést akarnak, mert ha fokozatosan akarják kiépiteni a titkosságot, akkor miért nem kezdték meg a nagyobb falvakban ? Budapesten a szociáldemokratáknak megadják a titkosságot, mert az urak lepaktáltak a szocialistákkal is. A falu népét nem lehet félrevezetni : megcsinálták a szociáldemokratákkal a paktumot a falu népének rovására. Önök félnek a felébredt földmives-társadalomtól, félnek attól, hogy a magyar földmivelő nép lerázza az igát, amelyet önök reá raktak. (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : Bizza ezt az igazi kisgazdákra !) A közbeszólásra csak azt válaszolom : egyszer már mondottam, hogy nem vagyok született kisgazda, de szívvel-lélekkel szolgálom az ő érdekeit, mert a falu népe küldött engem ide. Szomjas képviselőtársam ugy látszik, nem tudja, hogy a kisgazda nem a csizmával kezdődik, hanem ott végződik. (Derültség és zaj.) Önök nevetnek, pedig egyáltalán nincs okuk a nevetésre. Ha önök látnák a falvakban azt az elkeseredést, melyet az önök politikája idézett elő ebben az országban, ha lenne egy kis érzék a magyar nép iránt, akkor talán simának. Miután azt tapasztalom, hogy az egységespárt csak kifelé használja a kisgazda címet, de a kisgazda programmot minden egyes esetben elárulta (Nagy zaj a jobboldalon.), azért szólalok fel, hogy újból leszögezzem, hogy nagyatádi Szabó István, az önök volt vezére a titkos választójog mellett volt. Ezt önök is bevették programrnjukba a választásoknál és csak most, mikor ideültek, tagadják meg. A magam részéről Hegymegi-Kiss Pál t. barátom inditványát fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Láng János jjegyzö : Herczegh Béla ! Herezegh Béla : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a trianoni Magyarországban kerül e szakasz tárgyalásra, méltóztassék megengedni, hogy eltérjek attól a bevett parlamenti szokástól, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódjam. Méltóztassék megengedni, hogy ehelyett felidézzem itt gróf Tisza István emlékét (Halljuk ! Halljuk !) és hogy idézzem azon szavait, amelyeket 1912 januárjában irt volt a Herczeg Ferenc szerkesztésében megjelent Magyar Figyelő hasábjain. Azt irta akkor Tisza István (olvassa) : »Nemzetünk egész jövője, az ezer éves magyar állam fennállása függ attól, miként sikerül ezt a mindenütt életbevágó, de a mi bonyolult viszonyaink közt hatványozott horderővel biró problémát megoldani. Ebben a kérdésben minden magyar embernek azzal a komolysággal, becsületességgel és felelősségérzéssel kell állást foglalnia, (Ugy van! a jobboldalon.) amelyet politikai jogokra érett hazafinak tanúsítania kell, valahányszor a nemzet életbevágó érdekei fölött kell döntenie. Komoly állásfoglalás még egyszerű kérdésekben sem képzelhető el komoly tanulmány nélkül, de sehol sem épi június hó 23-án, kedden. 41 volna a jelszavak és általános doktrínák alapján való kontárkodás megbocsáthatatlanabb, mint az uj választójog megalkotásánál, ahol az élet tapasztalatainak és a mi speciális viszonyaink kívánalmainak figyelembe nem vétele a nemzet egész sorsán bosszulná meg magát.« A Tisza István által megkívánt és óhajtott felelősségérzettel óhajtok a választójog e szakaszához hozzászólni, figyelembevéve a magyar élet speciális viszonyait is, amelyeket boldogult Tisza István már meg nem élhetett, de amelyek sokkal súlyosabban és a lelkiismeret aggodalmaskodóbb felelősségével birálandók el, mint akár az 1913-iki, akár az 1918-iki évi választójognál. Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk, akinek nemes személye iránt ezen az oldalon is a magyar nemzet részéről őt méltán megillető mélységes tisztelettel viseltetünk, e javaslat általános vitája alkalmával, mintegy a humanitás kérdéseként állította be a titkos szavazást, mikor kijelentette, hogy a nyilt szavazás embertelenség azokkal szemben, akik akár a kormánnyal, akár másokkal szemben függő helyzetben vannak. Lehető objektivitással óhajtok e kérdéssel foglalkozni és ezzel az objektivitással el kell ismernem, hogy a nyilt szavazás mellett tényleg történhetnek visszaélések, a kormányt támogató párt vagy pártok javára is. És ha Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtársam azt mondja, hogy ő tud esetet, amikor egész az embertelenségig menő visszaélés történt a nyilt választójoggal, objektive és az ő szemétye iránt tartozó tisztelettel kijelentem, hogy az általa tett e kijelentést valónak kell elfogadnom. Ámde, amidőn nyilt választói rendszer mellett történhetett meg az, hogy a koalíció uralomra jutásakor az azelőtt többségen levő pártnak magva is alig maradt s amidőn njilt választójog mellett történhetett meg az, hogy a 67-es kiegyezés után csak néhány tagból álló függetlenségi párt számban is hatalmas, nagy politikai tényezővé fejlődhetett és amikor nyilt választójog mellett megtörténhetett az is, hogy számosan jöhettek be t. képviselőtársaim, akiknek itt bőséges alkalmuk van kiadós panaszokkal előállani a választójogi visszaélésekről, akkor nekem ugyancsak ezzel az objektivitással ki kell jelentenem és el kell ismernem azt, hogy az Apponyi Albert igen t. képviselőtársam által emiitett atrocitások és illetve embertelenség mégsem mondhatók általánosnak, mert hiszen a magyar parlamenti életnek ötven éves története cáfol reá erre. ( Ugy van ! a jobboldalon.) És amikor a titkos szavazásra vonatkozó kritikákat olvasom el kell ismernem azt is, hogy a titkos választási rendszert sem tarthatom annak az egyedül üdvözitő politikai dogmának és annak a csalhatatlan választási metódusnak, amely a priori kizár minden visszaélést, mert hiszen valljuk meg őszintén, a választási visszaélések mindenütt, mindenkor és mindenfelé választási rendszer mellett is előfordultak és az emberi gyarlóság mellett elő fognak fordulni még ezután is. (Dénes István : Tehát ne is iparkodjunk javítani !) Méltóztassék olyan türelemmel végighallgatni engem, mint ahogy én igen gyakran hallgatom önt. A múlt évtizedben, amikor a választójog kérdése két alkalommal, 1913-ban és 1918-ban is szőnyegre került, a parlamentben és a parlamenten kívül pro és contra kötetekre menő tanulmány jelent meg ugy a titkos, mint a nyilt választójog érdekében. Az idő rövidsége miatt nem akarok ezeknek egész terjedelmére kiterjeszkedni, de mikor a túlsó oldalon már az általános vita során is oly sok érv hangzott el a titkos választójog mellett, szükségesnek tartom, hogy a titkos választójog gyakorlása közben felmerülő oly komoly jelenségekre is rámutassak, amelyek a titkos választó-