Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

A nemzetgyűlés 442. ülése lí tokát mindenkivel szemben egyformán a szivén viseli. De nem akarok ebből az elvből kiindulni, hanem egy pozitiv kötelezettségből, amelyet a kormány akkor vállalt, amikor a szanálási törvényt törvényerőre emeltette. A szanálási törvényben a kormány megmondja, hogy a jövőben az aktiv és nem'

aktiv tisztviselők javadalmazásáról egyképen fog gondoskodni. Sőt az indokolásban kifejezetten is megmondja, amikor bennünket biztat arra, hogy a szanálási törvényt elfogadjuk : »a korona stabilizálása esetén azzal is számolnunk kell, hogy a közalkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák járandóságait általában újból kell szabályozni és azoknak az államháztartás helyzete által megengedett mérvben való felemelését kell kilátásba venni.« Az egész szanálási törvénynek az volt a tenorja, hogy amikor sor kerül a tisztviselői javadalmazások rendezésére, akkor a kormány mindig fel van hatalmazva arra, hogy ugy az aktiv, mint pedig a nem aktiv tisztviselői kar javadalmazását is rendezze, javadalmazását a lehetőséghez képest felemelje. Az aktiv és nyugdíjas tisztviselők mindig junktimban vannak kezelve ebben a törvényben épugy, mint a törvényjavaslat indokolásában is. Sehol nincs benne az, hogy amikor tehet valamit az aktiv tisztviselőkért, ugyanakkor joga volna a nyugdíjas tisztviselőkkel és alkalmazottakkal szemben passzívnak maradni. Erre utalás sehol nincs, a kormány csak arra van felhatalmazva, hogy ezeknek a kategóriáknak javadalmazását mindig vagy együtt vigye előre, vagy egy ponton hagyja, szóval egyformán kezelje. Igazságtalan és embertelen is volna ez másként, különösen azért, mert hiszen a kormány a nyugdíjas tisztviselőkkel és alkalmazottakkal szemben amugyis mostohán bánt el, mert a nekik jogosan járó százalékokból igen jelentékenyen 5—15 százalékot levont már a kiszámításnál, ők már ott is károsodtak. Ha ez igy van, akkor nem értem meg, hogy miért jön a kormány azzal, hogy a nyugdíjas tisztviselőket egyszerűen kihagyja a rendezésből és csak az aktív tisztviselőkkel törődik, (Fábián Béla : Aranykoronát fizettek be ezek a tisztviselők 30 éven keresztül, hogy nyugdíjat kapjanak !) ami annál is inkább igazságtalan, mert nemcsak megérdemelték, hanem arannyal vásárolták meg ezt a jogot, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek az aktiv tisztviselőkkel. (Fábián Béla : Aranyat fizettek !) A kormány azonban azt mondja, hogy ezt nem teheti, mert az állam pénzügyi helyzete nem olyan, hogy ezt megtehetné és csak abban az esetben köteles ezeket a javadalmazásokat emelni, ha arra az államháztartás pénzügyi állása szerint lehetőség van. Természetes dolog, hogy ez mindkét kategóriára nézve áll : az aktiv és a nyugdíjas alkalmazottak karára egyaránt. De, hogy ebben az esetben a kormánynak miért nincs igaza, miért nem helytálló az érve és védekezése, azt egyszerűen azzal lehet igazolni, ha rámutatunk a költségvetésre, Ha tehát 400 milliárdnál is több felesleget mutat annak ellenére, hogy a beruházások is beszámíttatnak, nem helytálló a kormánynak az az indokolása, hogy az ' államháztartás helyzete miatt nem juthat ilyen javadalmazás. Én természetesen nem akarok korteskedni amellett, hogy a tisztviselők javadalmazását minél inkább fokozzuk, mert ha látom is, hogy a tisztviselői kar igen sínylődő és nyomorúságos helyzetben van, viszont arról sem szabad megfeledkeznem, hogy az egész ország nyomorgó, súlyos, sanyarú helyzetben van, hogy azok is, akik a tisztviselőket eltartják, igy különösen a munkásosztály, azután a törpe- és kisbirtokososztály, a kisipar és kiskereskedelem, szóval azok a kategóriák, amelyek az állam jövedelmeinek legeslegnagyobb részét, mondhatni 90%-át szolgáltatják, amelyeknek köte25. évi Julius M 6-án

} hétfőn. 479 lessége a kormányzó fényes udvartartásától elkezdve, végig, a legutolsó kis közalkalmazott kertészlegényig a közalkalmazottak irtózatos nagy tömegét eltartani, szintén a legszomorúbb, legszánandóbb helyzetben vannak. Hogy ez igy van, hogy velük szemben nem korteskedhetik az ember, a köztisztviselői javadalmazásoknak minél nagyobbra való emelése mellett, hanem legfeljebb egyszerűen csak azt mondhatjuk, hogy emberi szívvel elfogadjuk, annak, hogy azok az osztályok, amelyekre az a hivatás vár, hogy a köztisztviselői kart is és mindenkit itt eltartsanak, az országot is fentartsák, szintén válságos helyzetbe, csődbe, teljes romlásba kerültek : annak is ez a kormányzat az oka és jórészben oka az, hogy Magyarországon nem lévén független a tisztviselői kar, olyan politikai, társadalmi, hivataloskodási állapot van, amely semmikép sem alkalmas arra, hogy az országban a termelést, a szabad forgalmat, a kereseti lehetéségeket és egyáltalán a boldogulást előmozdítsa. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) De, t. pénzűgyminister ur, a kormány nemcsak a szanálási törvény jóvoltából vette kezébe a pénzügyi diktatúrát, hanem egyébként is még mindig ama bizonyos 1912. évi LXIII. te. alapján gyakorol általános végrehajtó hatalmi, sőt törvényhozási és bíráskodási diktatúrát is, s önök ezt a hatalmat is, nemcsak a szanálási törvényben nyert hatalmat, hanem azt a másikat is, rosszul használják fel. (Zaj a jobboldalon.) Nem a pénzügyminister ur ellen szólok, nagyon sokszor nem is értem a pénzügyminister ur paprikáskodását. (Zaj jobb felől.) Nehéz helyzetét nagyon jól megértem, úgyszintén becsületes törekvéseit is látom, magam is emiitettem, hogy keze is olyan tiszta, hogy nem férhet hozzá semmi kétség. Csak azt mondom, csak azt panaszlom fel, hogy a szomszéd területeken nincs rend, a szomszéd kormányzati ágak terrénumán nincs belátás, ott nem teljesitik nemcsak azt a kötelességet, amelyet teljesíteni kellene, hogy az országot ebből a nehéz helyzetből megmentsék, hanem mindent megtesznek arra, hogy az ország elpusztuljon. (Zaj.) T. pénzügyminister ur, csak nézzen át a szomszéd területekre ! Mit méltóztatik ahhoz szólni, hogy ennek a kormánynak olyan politikai hatalma van, amellyel a magántulajdon szentségét is mindennap másként kezelheti, megsértheti? Lehet-e, t. pénzügyminister ur ezt az országot anyagilag, gazdaságilag rendbehozni, ha van itt egy kormány, amelynek hatalma van a leghatalmasabb ujságvállalátot is agyonütni egy kézlegyintéssel, egy sor Írással, egy tollvonással kitörölni a létezők sorában? Mit méltóztatik képzelni, lehet-e itt gazdasági rend, lehetnek-e itt olyan közgazdasági alapok, amelyeken azután nyugodhatik a pénzügyi gazdálkodás rendszere? Itt gazdasági rend nem lehet, mert annak az országnak nem lehet hitelt kapnia sem kint, sem bent, ahol megvan annak a lehetősége, hogy egy hatalmas vállalat egyszerűen az önkény szavára egy nap - alatt összeomoljon. Méltóztatik tudni, hogy nyomdaipari vállalataink külföldi kölcsönre szorulnak, hiszen papírért, gépért vagy egyebekért, még festékért is külföldre kell menniök s ezek megvásárlására hitelre van szükségük. Hol van az a külföld, amely hitelt ad nekik, amikor azt mondja, hiszen az önök élete nem biztos. Látjuk, hogy hatalmas nagy vállalat az önöké, de holnap a belügyminister kiad egy sor irást, egy rendeletet, egy tollvonást és akkor az önök hatalmas nagy vállalata holnap már nem él. önöknek nem lehet tehát hitelt adni. (Forster Elek : A földbirtoknál máskép van?) A földbirtoknál is igy van. A földbirtok-kérdésnél, ahelyett, hogy olyan törvényt hoztak volna, amely szigorúan, precízen megmondja, hogy kinek 69*