Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-441
À nemzetgyűlés '441. ülése 1925. évi július hó 4-én, szombaton. 443 törekvések előbb nem voltak kifejezetten észlelhetők. Értem ez alatt a belügy minister ur álláspontját, aki annak idején, amikor az önkormányzati küzdelmek folytak, mindenesetre más álláspontot foglalt el, mint utóbb az államosítás kérdésében. (Rakovszky Iván beiügyminister : Egészen világos volt akkor az én álláspontom !) Világos volt ? Ha az az álláspont világos volt, akkor a mostani álláspont nem világos. (Rakovszky Iván beiügyminister : Egészen világos volt !) Ha világos volt, akkor a mostani homályos, vagy ha a mostani világos, akkor az előbbi volt homályos. (Rakovszky Iván »eMgyminister : Erőszakolt dolog az egész ! Nagyon világos volt az !) Épen olyan világos volt az, amikor leszögeztük, hogy a nemzetgyűlést kardinális alkotmányjogi reformok megalkotására nem tartjuk illetékesnek. Lehet, hogy a minister ur akkor is reservatio mentalissal beszélt, de én, amikor azt a javaslatot elfogadtam, nem reservatio mentalissal beszéltem. (Rakovszky Iván beiügyminister közbeszól.) Hogy a választmányban mi történt, azt nem tudom, én csak a nyilvánosság előtt elhangzott beszédeket hallottam, amelyekről gyorsírói jegyzetek is vannak. De természetes, hogy egyes nézetek hamar változnak, amit a jelenlegi javaslat tárgyalása alkalmával is tapasztalhattunk, hiszen előfordult nagyon sokszor, hogy a javaslat egyes szakaszainál, még pedig komoly szakaszainál, a kormány véleménye, az előadói vélemény és a többségi vélemény hullámzott ide-oda, úgyhogy az eredmény nagyon sokszor kiszámíthatatlan volt és meglepetést keltett. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Karafiáth Jenő ! Karafiáth Jenő' : T. Nemzetgyűlés ! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Farkas Tibor t. képviselőtársammal ellentétben a legmelegebben üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt a szakaszát. Üdvözlöm elsősorban azért, mert az én egyéni felfogásom szerint feltétlenül jónak, szükségesnek és üdvösnek tartom, ha a nemzetgyűlésbe olyan egyének kerülnek be, akik hosszú közszolgálati idejük alatt igen értékes gyakorlati tapasztalatokat szereztek és azután módjukban lesz a nemzetgyűlésben ezeket a gyakorlati tapasztalatokat a nemzet javára értékesíteni. Hogy ezt elérhessük, ahhoz feltétlenül szükséges elsősorban az, hogy a képviselővé választott köztisztviselő pozícióját minden tekintetben biztosítsuk, minden tekintetben körülbástyázzuk. Ezt a nagy célt minden erővel előmozdítandó, a magam részéről nagyon helyesnek találom ezen szakasz elgondolását, csupán egy kiegészítéssel kívánok a nemzetgyűlés elé járulni, amely nem fedi a Farkas Tibor t. képviselő ur által beadott javaslatot, de amely az én elgondolásomnak megfelelően a tisztviselők pozícióját minden tekintetben megnyugtatóan rendezi. Ennélfogva azt kérem a t. Nemzetgyűléstől, méltóztassék a 183. § 10. bekezdésének utolsó mondataként felvenni a következő mondatot (olvassa) : »Véglegesen nyugalomba kell helyezni azt a közszolgálati alkalmazottat, aki nyugdíjaztatását képviselői megbízatásának tartama alatt vagy annak megszűnése után azonnal kéri«. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem javaslatom elfogadását. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Tamássy József ! Tamássy József : T. Nemzetgyűlés ! Előttem felszólalt Karafiáth t. képviselőtársam indítványa azt célozza, hogy a képviselővé választott tisztviselő függetlenségét azáltal is biztosítsuk, hogy képviselőségének tartama alatt és megbízatásának megszűnése után is kérhesse nyugdíjazását. Én az ő intencióit teljesen helyeslem, azonban azt gondolom, hogy ezzel az egyetlen intézkedéssel a képviselővé választott tisztviselői függetlensége még teljesen körülbástyázva és biztosítva nincsen. Méltóztatnak tudni, hogy a jelenlegi helyzettel szemben a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 183. §-a bizonyos lényeges változtatásokat eszközöl. Ne vezetésen a helyzet eddig ugy állott, hogvha egy köztisztviselőt képviselővé választottak," az megtartotta állását és ennek folytán megtartotta illetményeit is. A javaslat akként kontemplálva a jövőre nézve a helyzetet, hogyha egy tisztviselőt megválasztanak képviselővé, annak állása betölthető és illetményeit többé nem kapja, hanem csak olyan illetményben részesül, amely neki abban az időpontban amikor megválasztották, nyugdíjképen járt volna. Nem akarok általánosságban szólni arról a kérdésről, vájjon helyes-e egyáltalában a köztisztviselőknek megengedni azt, hogy mint aktiv tisztviselő a törvényhozás tagjává választható legyen. Azt^tartom azonban, hogyha ezt a törvény lehetővé teszi, akkor minden bizonnyal igen fontos az, hogy annak a képviselőnek, aki egyben tisztviselő is, függetlenségét, még pedig a kormánytól való teljes függetlenségét mindenkép biztosítsuk. Ami az illetményeket illeti, t. i., hogy a képviselővé megválasztott tisztviselő csak a nyugdíjnak megfelelő illetményeket, kapjon, nagyjában és egészében helyesnek tartom, azonban méltánytalannak tartom azt, hogyha egy tisztviselő képviselővé választatik, még kevesebb illetményt kapjon, mintha nyugdíjba" ment volna. A törvényjavaslat jelenlegi szövege pedig tulajdonképen ezt jelenti, mert azt mondja, hogy a képviselővé választott köztisztviselő azt az illetményt kapja, amely őt megválasztása időpontjában nyugdíjképen megillette. Én tehát bátor leszek az ötödik bekezdéshez egy olyan értelmű uj szöveget ajánlani, amely kizárólag azt célozza, hogy a képviselővé választott köztisztviselő mindenkor azt az illetményt kapja, amely az esedékesség időpontjában őt nyugdíj és lakbérnyugdij címén megilleti. (Rupert Rezsó': Ez kétszeres ellátás !) A függetlenség körülbástyázását illetőleg kellő intézkedés a javaslatban szintén nincsen. A szakasz 10. bekezdése ugyanis aképen intézkedik, hogyha a tisztviselőnek képviselői megbízatása lejár, akkor állásába visszahelyezendő, ha azonban ez nem volna lehetséges, ugy két évig rendelkezési állományban marad és azután helyezendő el. A javaslat 11. bekezdése pedig kimondja azt, hogy az állásába visszahelyezett tisztviselőnek rangsorozása visszamenő hatállyal történhetik, ez a visszamenő hatály azonban legfeljebb csak országgyűlési képviselővé történt megválasztása időpontjáig terjedhet. Tehát ismét csak feltételes módban ! A tisztviselő tehát minden körülmények között az akkori kormány teljes tetszésére van bizva, vajjön őt visszabelyezi-e és ha visszahelyezi, hogyan rangsorozza, előre vagy hátra. Szükségesnek tartom, hogy ez a visszahelyezés feltétlenül, biztosítva legyen és hogy a rangsorozás se előrese hátra ne történjék, hanem az ő megválasztásának időpontjához fixiroztassék, szóval, hogy a tiszt viselő ebből kifolyólag sem előnyhöz ne jusson, de hátrányt se szenvedjen. (Helyeslés a jobboldalon.) Vonatkozó határozati javaslataim a következőképen hangzanak. Az 5. bekezdés teljes törlésével, annak helyébe a következő szöveget ajánlom (olvassa) : »Az országgyűlési képviselővé megválasztott közszolgálati alkalmazottnak képviselőségének tartama alatt akkora összegű fizetés és lakáspénz jár, amennyi őt ezen illetmény esedékességének időpontjában nyugdíj- és lakbérnyugdij címén megilletné. Ezen járandóság megállapításánál figye64*
