Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

A nemzetgyűlés 441. ülése 1925. évi július hó 4-én, szombaton, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Az állami alkalmazottak anyagi helyzetének javításáról, a beruházásokról és egyes adóügyi rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A pónzügyminister benyújtja a városok köicsöneiről szóló törvényjavaslatot. — A kereskedelemügyi minister benyújtja a spanyol királysággal 1925 jun. 17-én Madridban kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. — A földmivelésügyi bizottság benyújtja jelentését a vadászatról szóló 1883 : XX tc.-ben meghatározott vadászati tilalmi idők módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Dénes István az igazságügyministerhez, a földreform tárgyában. — Rupert Rezső a földmivelésügyi, kereskedelemügyi ós pénzügyi ministerekhez, a bortermelés és a torkereskedelem válsága tárgyában. — Peyer Károly a pónzügyministerhez, a bankok pénzügyi politikája tárgyában. — A pónzügyminister válasza. — Peyer Károly a honvédelmi ministerhez, Move, a tényleges katonatisztek közti propaganda tárgyában. — Peyer Károly a honvédelmi ministerhez, a katonatisztek önvédelmi szervezete tárgyában. — Peyer Károly a belügyministerhez, a közigazgatási hatóságok propagandája ügyében. — Peyer Károly a honvédelmi ministerhez, a katonai politikai osztály jelentései tárgyában. — Kóthly Anna a kereskedelemügyi ministerhez, a magánalkalmazotti törvény tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : Vass József, Bud János, Rakovszky Iván, Walko Lajos. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző ur. Bemutatom Csongrád, Arad és Torontál vármegyék közönségének feliratát a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Minthogy a törvényhatóságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslat a közigazgatási bizottságnál van előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett, Csanád, Arad és Torontál vármegyék közönségének e tárgyra vonatkozó felirata kiadatik a közigazgatási bizottságnak. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750, 817) részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a régi 183. §. Szólásra következik Farkas Tibor képviselő ur, ki beszédének elhalasztására tegnapi ülésünkben engedélyt kapott. Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Bármennyire is érdekes dolog volna vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy a különböző törvényhozások milyen állást foglalnak el és foglaltak el a múltban a tisztviselők választhatásával szemben, nagyon rövidre fogom beszédemet, mert szomorú jelenségnek csak azt tartom, hogy ugy a javaslat indokolása, mint a bizottsági jelentés ezt a kérdést igazán nagyon felületesen érinti. A javaslat indokolása azt mondja, hogy a törvényhozás felismerte közérdekű voltát annak, hog3

T a köztisztviselői kar tagjai részére a lehetőség szerint meg kell könnyíteni az országgyűlési megbízatások vállalását. Ez egy apodiktikus kijelentés, amely ellenvéleményekkel találkozik. Épen ugy nem való az, amit a jelentés "mond, hogy a demokratikus fejlődéssel feltétlenül vele jár az, hogy a köztisztviselői kar, mint a társadalom egyik legképzettebb osztálya, a törvényhozásba bevonuljon. Az a kérdés, hogy a demokrácia mit rendel, eldöntve még nincs. Vannak nagyon demokratikus államok, amelyeknek demokráciáját, azt hiszem, a bizottság vagy a törvény szerkesztői sem vonják kétségbe, — ott van pl. Amerika, Franciaország, Belgium és Anglia — amelyek a köztisztviselők törvényhozói működése elé igenis akadályokat gördítenek. De ott van a német rendszer, amely a köztisztviselők választhatóságát akceptálja. Ha elfogadjuk azonban azt az elvi álláspontot, amelyet elfogadott a múltban a magyar törvényhozás, azt hiszem, teljesen eleget tettünk és nem tartom szükségesnek, hogy kiterjesszük azoknak a kategóriáknak számát, amelyekhez tartozók, mint köztisztviselők, egyúttal törvényhozók is lehetnek. Azt hiszem, teljesen elegendő, ha megmaradunk annál amit az 1901. évi XXIV. te. rendel. Semmi esetre sem kívánatos dolog, hogy a nemzetgyűlés, illetőleg a képviselőház többsége, vagy ha többsége nem is, nagy része, nagy hányadosa közhivatalnokokból álljon, mert kétségtelen, hogy a köztisztviselők nem képviselik sehol, de nem képviselik különösen Magyarországon a legfüggetlenebb elemet. A köztisztviselők részben befolyásolhatók, részben befolyás alatt állanak, semmiesetre sem zárkóznak el — amint az életet ismerem — sem a karrierek elől, ami azután előmozdítja a stréberséget, sem nem mutatnak a köztisztviselő törvényhozók nagyobb szorgalmat és odaadást a törvényhozás terén, mint a többiek, mert hiszen ha ennek a nemzetgyűlésnek köztisztviselő tagjai NAPLÓ. XXXIY. -