Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

41â A nêwtsetgyuîès 440. ülése 1925. êvî július hó 3-án, pénteken. és így fognak az illető bedenunciált képviselő sorsa felett ítélkezni. Nem lehet ilyen dolgokba belemenni, nem lehet törvénybe iktatni azt, hogy nincs véglegesen igazolt mandátum. Az igazolás arra való, bogy a legrigorózusabban járjanak el. Ha a képviselő azután ezen a retortán keresztülment, akkor semmiféle további vexációnak helye nincs és nem lehet. Hiszen a lajstromba való felvételtől kezdve egészen az igazolási eljárás befejezéséig a bírálatmódok egész sorozata áll a nyilvánosság és a képviselőház rendelkezésére. Mert egy képviselő, ameddig eljut ahhoz, hogy mandátumát véglegesen igazolják, górcső alatt Van hosszú ideig, megvizsgálják életét, múltját, apróra analizálják mindenét, az egész embert. Mire való tehát ez a szakasz, miért kell akkor még függő helyzetet teremteni minden képviselő számára az igazoláson túl is? Kérdenem kell ezt és ennek semmi más célját nem látom, mint azt, hogy ez is egy fajtája a politikai üldözésnek és a függő helyzetben való tartásnak. Ha valaki a többség vagy a kormány számára kellemetlenné válik, előráncigálják . . . (Rakovszky Iván belügymii]

ister : Valami büntettet, amelyért kétévi szabadságvesztés büntetést szabnak ki ! Nem kell előráncigálni !) Nem egy bűntettről van szó, amelyért kétévi szabadságvesztés büntetést mérnek ki, hanem valakinek eszébe jut, hogy képviselőtársát politikai vagy nem tudom egyéb okból — talán azért, mert az illetővel nem szimpatizál — bedenunciálja, erre megindul az eljárás. Nincs az illetőnek semmi bűne, semmi olyan makulája, amellyel őt e szakasz alapján el lehetne intézni, de mégis eljárás indul ellene és ez már maga is a politikai üldözés jellegét viseli magán, az illető képviselő függetlenségét veszélyezteti. Abban a pillanatban, amikor eljárás indul ellene, függő helyzetbe kerül, nincs már meg a függetlensége és ez bizonyos mértékig befolyásolja őt politikai állásfoglalásában. Én azt hiszem, hogy ez a szakasz is, mint még, egy egész sereg más szakasz, kifejezetten a szocialista képviselők, illetve az ellenzéki képviselők ellen irányul. Egészen bizonyos az, hogj' a kormánypárthoz tartozó képviselők ezzel a szakasszal nem fognak összeütközni, még pedig két okból. Először azért, mert az ellenzéki képviselők sohasem nyúlnak személyi eszközökhöz, sohasem nyúlnak a denunciálás eszközéhez, sohasem piszkálják ellenfeleik politikai múltját, csak akkor, ha őket erre egyenesen provokálják, ellentétben azzal a tapasztalattal, amelyet mi igen sajnosán láttunk az ellenzéki oldalról, hogy állandóan piszkálódnak, állandóan a képviselők múltjában kapargálnak és állandóan — ahol csak lehet — igyekeznek denunciálni. (Lendvai István : Az enyémet nem onnan piszkálták !) így kiteszik az illetőket minden alapos ok nélkül olyan kellemetlenségeknek, amelyek az ő képviselői működésüket igen erőteljesen befolyásolhatják. Ez kellemetlenkedés akar lenni, tyukszemtaposásról lehet itt szó kormány és a kormánypárt részéről az ellenzéki képviselőkkel szemben. Hogy ezt miért kell belefoglalni a törvényjavaslatba, azt logikus ésszel nagyon bajos megérteni. Ha a kormány vagy a nemzetgyűlés védekezni akar az ellen, hogy esetleges olyan diffamáló vagy dehonesztáló cselekedeteket, amelyeket nem vettek észre az igazolás során, utóbb mégis érvényesíteni tudjanak, ennek meg van a módja. Meg van a módja ebben a törvényjavaslatban is, a 7. és a 10. §-ban, meg van az igazolási eljárásnál. Tessék az igazolási eljárást olyan rigorózusan lefolytatni, amilyen rigorózusan akarják, de amikor a képviselő az igazolási eljáráson túlesett, őt többé piszkálni, vexálni ne lehessen. Ez az igazságos, jogos, tárgyilagos és pártatlan eljárás. Ha ennek ellenkezőjét iktatjuk törvénybe, akkor ez egy okkal több, hogy ez ellen a törvényjavaslat ellen már most a legkezdeténél, az indulásnál a legerélyesebb küzdelmet indítsuk meg. Kérem a t. Nemzetgyűlést s a t. minister urat, járuljon hozzá, hogy ezt a szakaszt a törvényjavaslatból kiemeljük s ha lehet, az ütköző pontokat, a súrlódási felületet csökkentsük. A magam részéről tehát hozzájárulok Rupert képviselőtársam törlési javaslatához. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Ezt a szakaszt én is olyannak tartom, amellyel még súlyosbitani akarják a már eddig is túlságosan szigorú intézkedéseket. A belügyminister ur egyik előző szakasz tárgyalásakor azt mondotta nekünk felszólalásában, hogy mi a bűnösök védelmére kelünk, vagyis hogy a börtöntöltelék védelmét szolgáljuk. Kénytelen vagyok itt is megmondani : távol áll tőlünk, hogy oly bűnös emberek védelmére keljünk, akik a törvényekkel ellentétbe kerülve, birói ítélet alapján tényleg bűnösöknek mondatnak ki. De viszont nem lehet azt várni, hogy a jogtalanul megtámadottaknak és jogtalanul meghurcoltaknak védelmére ne keljünk, mert hiszen az utóbbi évek különösen sok súlyos tapasztalatot nyújtottak abban az irányban, hogy embereket a szó szoros értelmében hajszoltak, birói eljárás alá vontak. Rávallottak valótlan dolgokat emberekre, akiket ezen az alapon hosszú büntetésekre Ítéltek s az illetők akárhányszor csak későbbi idők folyamán jöhettek abba a helyzetbe, hogy ezekből a súlyos következményekből valahogy ki tudtak lábalni. Épen ezért, mikor azt látjuk, hogy ez a szakasz a 10. §-ban felsoroltakra való hivatkozással mondja azt, hogy a bejelentést idejében az illető a törvény szerint nem lett volna képviselővé választható, ha ezt már igazolt képviselővel szemben teszik meg, akkor a 10. § alapján bárkire, az ország lakosságának legalább felére rá lehet vonni ezt a rendelkezést és igy a mindenkori kormánytól tétetik függővé, hogy az illető maradhat -e tovább is képviselő vagy nem. Ezért ennek a szakasznak törléséhez feltétlenül hozzá kell járulnom. Mi nem a bűnösöket védjük, de amikor tudom, hogy e szakasz szerint az összeférhetlenség esetére' megállapított szabályok alapján kell eljárni, s ehhez megjegyzem, hogy az összeférhetlenségi bizottságok többségi alapon vannak összeállítva s ha tudom, hogy ezekután többségi határozattal bárkit meg lehet fosztani mandátumától denunciálás folytán, ha ez a denunciálás a 10. §-ban felsoroltakra vonatkozólag csak a legkisebb mértékben is irásba foglalható, illetőleg adminisztrative igazolható : akkor erre csak azt mondhatom, hogy ez nem egyéb, mint a már igazolt képviselők folytonos függőben tartása, ez az ellenzéki képviselő legteljesebb leszerelése. (Propper Sándor : Legalábbis kísérlet !) Ha ez törvényerőre emelkedik, akkor a jövő törvényhozásban csak múmiák, csak hangtalan emberek ülhetnek, olyanok, akiknek kívánságai, követelései nincsenek, akik eltűrnek mindent, és bólogató szavazógépekként minden kormányintézkedéshez hozzájárulnak. Azért szólaltam fel, mert élő szóval is meg akarom pecsételni, hogy ez ellen a javaslat ellen tiltakozom. Bejelentem, hogy csatlakozom Rupert Rezső képviselőtársam javaslatához és kérem, hogy Rupert képviselő ur törlési javaslatát elfogadni szíveskedjék. Ezt a szakaszt súlyosnak tartom, és azt hiszem, hogy ha a belügyminister ur jól meggondolja a dolgot, ő maga is ráfog jönni, hogy lehetetlenség a törvényhozó testület tagjait ennyire függő helyzetbe hozni. (Ugij van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyz : Tamássy József ! Tamássy József : T. Nemzetgyűlés ! A 10. §-ban az az intézkedés foglaltatik, hogy bizonyos bűn-