Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-439
A nemzetgyűlés 439. ülése 1925. Ismétlem, a záróra kitűzésével a visszaélések tömegeit lehet elkövetni. Hogy azután az éh kerületemben valamiképen korrigálják azt a vereséget, amely őket Dömösön érte, Nagysáp községben, amely szintén egyike a nagyobb'községeknek, a zárórát másnap reggel 4 órára tűzték ki. Most már tetszik látni, hogy mire vezet ez a rendszer? Egyik községben kiadják az utasítást, hogy a munkásvonat beérkezése előtt kell kitűzni a zárórát, a másik községben reggel 4 óráig cipelte a kisbiró, a jegyző, a csendőr, a rendőr és mindenki a választókat, akik mikor kijöttek a választási helyiség bői, egymástól kérdezgették, hogy mennyit kapott kend? Az egyik elmondotta, hogy 3000 koronát kapott, a másik azt mondta : nekem 4000 koronát Ígértek, de csak 2000-et adtak. Ilyen tisztesség van ott, ahol ilyen lehetőségek vannak. Igaz, a korrupció a nyilt választásnál kezdődik, az teszi azt lehetővé, mert ha a választás titkos, mindez a vesztegetés, ez a korrupció, ez az erkölcstelenség, a tekintélyeknek ez a lezüllesztése nem történik meg. Hogyan legyen annak a pénzügyőrnek tekintélye, aki a választás napján a pénzügyőri laktanyában itatta le a sárga földig az embereket? Vagy hogyan legyen tekintélye a községi jegyzőnek, aki az előtte való éjjel a választóknak 2—3000 koronát nyomott kezébe csak azért, hogy a kormánypárti jelöltre szavazzanak? Most még a záróra kitűzésével is megengedni a visszaéléseknek ezt a formáját, ez csak betetőzése volna annak az erkölcstelenségnek és korrupciónak, amely csak a nyilt választás mellett lehetséges. (Zaj a jobboldalon.) Mi az akadálya annak, hogy bevétessék a törvénybe, amit Meskó képviselő ur indítvány ozott? Az az akadálya, hogy az urak nem akarják lehetővé tenni, hogy tiszta választás legyen még a nyilt szavazás mellett is, hanem azt akarják lehetővé tenni, hogy a záróra kitűzésével a választók tömegeit kirekeszteni lehessen a választáson való részvételből. Az egyik községben 6 órakor van a záróra. (Rakovszky Iván belügyminister : A titkos szavazásnál is lehet záróra ! — Meskó Zoltán : A titkosnál nincs !) Azt mondja a szakasz, hogy nyilt szavazásnál, ha legalább 6 óra állott a választók rendelkezésére, az elnöknek joga van egy órától két óráig terjedhető határidőt, zárórát kitűzni. Méltóztattak látni, gyakorlati példákat mondottam el. Egy ipari kerületben, ahol az ipari munkások tömegei dolgoznak, nem sikerült ez a terror, mert az ipari munkások a terror ellenére is képesek voltak olyan képviselőt választani, aki az ő meggyőződésüket és felfogásukat képviseli. De tessék ezt ott megkisérelni, ahol a kisgazdák tömegei vannak, ahol a falusi lakosság szervezetlensége lehetővé teszi ezeket az önkényeskedéseket, ahol a falu lakossága ki van szolgáltatva a pénzügyőrnek, a forgalmiadóellenőrnek, a szolgabírónak, a rendőrnek, a csendőrnek, meg mindenkinek, ahol mindenki rug a parasztba, mindenki belerúg a falusi lakosba, ahol mindenki dirigál neki, ahol mindenkitől függ és fél ez az ember. Miért? Azért, mert nem talál senkinél sem védelmet s kénytelen-kelletlen aláveti magát a terrornak. Mit törődik vele ! Nem akarom azt a népies kifejezést használni, amit ilyenkor szoktak, hanem azt mondja, hogy neki teljesen mindegy, ki a képviselője, mert egyik se hoz neki semmit sem. Arra kérem a kisgazda képviselőket, hogy menjenek ki egyszer a vidékre és érdeklődjenek a hangulat felől. (Zaj. a jobboldalon.) A kisgazda képviselők nem a vidékre mennek ki, csak a vidéki gazdakörben és kaszinókba mennek, de nem mernek kimenni a vidéki lakosság közé. Ha kimennének, meggyőződhetnének arról, hogy a vidéki falusi lakosságnak mi a véleménye a kisgazdáéi július hó 2-án, csütörtökön. 379 képviselőkről. Ma általában az a felfogás, hogy százszor inkább a kormánj-párti jelöltre adom a szavazatomat, mint azokra, akik engem ilyen csúnyán becsaptak és ilyen csúfosan elárultak. Ha tehát azt akarják, hogy itt legalább a látszatát megmentsék annak, hogy tiszta választást akarnak, tessék épugy, mint a titkos választásnál megvan annak a lehetősége, hogy a záróra este 8 órára tűzessék ki, ezt a nyilt választásnál is megtenni. Ha ez nem történik meg, ha megint a csalások tömegei fognak elkövettetni a kerületekben, ezért a belügyminister ur és a többség lesz a felelős. (Közbeszólások jobbfelől.) A t. kisgazda képviselő urnák nem tudok felelni, mert nem tudom, hogy mit mondott. Ha azt akarja, hogy válaszoljak, beszéljen hangosabban, akkor majd felelek. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről szintén elfogadom Meskó Zoltán t. képviselőtársam javaslatát, mert én is visszaélésnek tartom azt, ha a választás határideje nincs megállapítva, hanem ez mindig a választási elnök tetszésétől függ. Én is tudnék példákra hivatkozni. Nem is kell messze menni. Az 1922-iki választások alkalmával például Szombathelyen megtörtént, hogy az összes szavazókörökben este, mikor a szavazópolgárok már gyéren jelentkeztek, kitűzték a zárórát és à választásokat este 8 órakor lezárták. Csak egyetlenegy olyan körzet volt, ahol nem tűzték ki a zárórát este 7 órakor és ez a villanegyedben levő körzet volt, ahol még este y 2 li órakor is szavaztak s ide terelték ki azokat a szavazópolgárokat, akik csak pénzért akartak szavazni. Mivel ez tág teret nyújt a visszaéléseknek, magam is szükségesnek tartom, hogy tessék a szavazás idejét megállapitani és ne legyen az elnöknek joga arra, hogy a zárórát tetszése szerint tűzhesse ki. ( Meskó Zoltán : Csalási rendszer ! — Peyer Károly : Tisztán csalási szakasz ! Törvénybe iktatják a csalást ! — Zaj. — Rakovszky Iván belügyminister : Szemfényvesztés !) Elnök : Kérem Meskó Zoltán képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly : Ezt a fejezetet ugy kell elnevezni: hogyan lehet csalni !) Saly Endre : Még egy körülményre kivánok rámutatni és arra kívánom felhívni t. belügyminister ur figyelmét, hog\r a titkos szavazásnál is lehetnek visszaélések. A legutolsó székesfővárosi választásoknál, mint választási bizottsági tag, végigjártam a szavazóhelyiségeket és láttam, hogy megtörtént az, az első napon, hogy míg az egyik szavazókörben délutáni 4 óráig 500—600, sőt 700 szavazópolgár is leszavazhatott, addig volt olyan körzet, ahol csak 285-en szavaztak le. Az én megítélésem szerint itt az elnök elamerikázta ezt a választást. Szándékosan csinálta ezt az elnök ur, hogy minél kevesebben szavazhassanak le. (Rakovszky Iván belügyminister : Ez a hátránya a merev zárórának !) A következő eset történt, mit saját magam láttam. A szavazni akarók sorban álltak, az elnök azonban elamerikázta. Bejött a választópolgár a szavazójegyével. A választási elnök a választási bizottság tagjaitól függetlenül, fent ült egy emelvényen. Odament hozzá a szavazópolgár. Az elnök elvette tőle választási igazolványát és felállván a székéről azt mondta : Tisztelt bizottság ! Megjelent előttem — mondjunk egy nevet — Nagy János, itt és itt lakik, foglalkozása ez és ez, szavazni kivan. Minthogy a választói névjegyzékből konstatáltatott hogy neve ott előfordul, javaslom, hogy ez az ur leszavazhasson. Mi a t. bizottság véleménye ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) így tette föl a kérdést minden egyes esetben. Egy másik alkalommal bejött egy választópolgár. Nem volt szavazólapja, de volt egy külföldre szóló útlevele és ezzel igazolta személy-
