Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-439
372 À nemzetgyűlés 439. ülése 1Ö25. évi pdius hó 2-án, csütörtökön. zett, magamévá teszem és tisztelettel kérem a belügyminister urat, hogy ne méltóztassék ezt a vitát igy hallgatagon tűrni, hanem méltóztassék nyilatkozni. (Farkas István-: Mondják meg, hogy mit akarnak ! — Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre : A debreceni civiseket behajtjuk szavazni ! — Zaj. — Rupert Rezső : A civisek meg magukat kihajtják ! -— Zaj.) Én a magam részéről is azt kérem a t. belügyminister úrtól, méltóztassék ebben a messzemenő kérdésben vita közben nyilatkozni, hiszen a ministernek joga van vita közben mindig nyilatkozni. Abban az esetben, ha a minister ur . . . (Zaj. — Farkas István : Maguk félnek a választóktól ! — Csontos Imre közbeszól.) Én a Csontos képviselő ur közbeszólását nem hallottam és igy nem tudok rá válaszolni, de kijelentem . . . (Zaj jobbjelöl. — Farkas István : Ne a malom alatt politizáljon mindig ! — Csontos Imre : Megmondom én : a debreceni civiseket hajtjuk be ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek S Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét befejezni ! (Farkas István (Csontos Imréhez) : Ki hajtja be a debreceni civiseket? Maga?) Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Szilágyi Lajos : A többizben megkezdett mondatomat azzal kivánom befejezni, hogy Csontos képviselő ur közbeszólásaira mi innen az ellenzéki oldalról mindaddig nem válaszolunk, amig a képviselő ur.azt a vádat, hogy akasztatni akart, nem tisztázta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) A belügyminister úrhoz pedig azt a kérést intézem, méltóztassék vita közben nyilatkozni, hogy esetleg a további vitának elejét vegyük ; mert ha a minister ur véleménye nem egyezik Szijj Bálint képviselő ur véleményével, akkor mi arra a teljesen komolytalan kísérletre egyetlen szót sem vesztegetünk. Mivel azonban a belügyminister ur hallgat, azt kell feltételeznünk, hogy egyetért vele és csakis ebből az okból válaszolunk azokra az érvekre, amelyeket különben komolytalanoknak, nevetségeseknek tartanánk. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől. -— Barthos Andor : Ez az objektivitás !) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur némaságából arra kell következtetnünk, hogy itt ennél a szakasznál megismételni kivanják azt a puccsszerű jelenséget, amelyet Hedry Lőrinc képviselőtársunk már a titkos paragrafusnál megkezdett. (Propper Sándor : Klotür Lőrinc !) Akkor is azt hallottuk a többségi oldalról, amit most hallunk az előadói székből és ugyancsak a többségi oldalról felszólalt Halász Móric képviselőtársam részéről, hogy ez a javaslat, amelyet Szijj Bálint képviselőtársam tett, a saját kezdeményezéséből tett javaslat (Szilágyi Lajos : Egyéni akció I), egyéni akció, amellyel azonban a többségi párt nem ért egyet. Láttuk azonban a Hedry-féle javaslatnál is, hogy ott is kijelentették, ott is mosakodtak utólag, hogy nem értettek egyet a javaslat megtételével, a végén azonban boldogok és büszkék voltak, hogy leszavazhatták végre a titkos szavazást, boldogok és büszkék voltak azért, hogy az ellenzékbe belefojtották a szót. Ugyanezt a jelenséget észleljük itt is. Itt is hallottunk a többségi oldalról egy felszólalást Halász Móric képviselőtársam részéről, aki elitéli azt az egyéni akciót, hallottuk az előadó ur nyilatkozatát, aki ugyancsak azt mondotta, hogy az a javaslat, amelyet Szijj Bálint képviselőtársunk beterjesztett, nem a kormány javaslata. Ezzel szemben pedig a belügyminister ur itt ül a maga némaságában és nem nyilatkozik abban a kérdésben, hogy vájjon tényleg a kormány javaslata-e ez és egyetért-e a kormány ezzel a javaslattal, amelyet beterjesztettek, sőt még odáig sem ment, ameddig elment a titkosság kérdésében, amikor az egységespárt minden tagjának a saját bölcs belátására bizta, hogy a titkos szavazás mellett foglal-e állást, vagy nem. Aki azonban figyelemmel kisérte a napilapokat, különösen a ma reggel megjelent lapokat, azt láthatta, hogy ismét berzenkedés van a túlsó oldalon, az láthatta és olvashatta azt, hogj^ a kisgazdák . . . (Zaj jobb felöl. — Farkas István': Valamelyik nem kapott egy kis-üstöt, azért csinálják ! Egy kis pálinkát ! — Szijj Bálint : ön többet élvez a kisüst termékéből ! Meglátszik rajta ! — Rupert Rezső (Szijj Bálint felé) : Ugy tesz, mintha a legnagyobb politikusok közé tartoznék, pedig még egy okos mondatot nem mondott !) Elnök : Farkas István és Rupert Rezső képviselő urakat másodszor is rendreutasítom ! Méltóztassanak csendben maradni ! Györki Imre : Olvashattuk a mai lapokból, hogy a kisgazdák megint berzenkednek (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és megint eszükbe jutott, hogy valamikor felállítottak egy programmot, amelynek egyik sarkalatos pontja a titkos választójog törvénybeiktatása volt. Ebből a berzenkedésből megint azt kell következtetnünk . . . (Szijj Bálin közbeszól.) Elnök: Szijj Bálint képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasítani ! Méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot ! (Propper Sándor : Még egy sürgető államtitkárság kell ! — Szilágyi Lajos közbeszól.) Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Szilágyi Lajos ismét közbeszól.) Szilágyi Lajos képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani !) Györki Imre : . . . hogy mandátumféltésük ma már odáig megy, hogy berzenkedésüket politikai alkura kivánják felhasználni. (Szomjas Gusztáv : Nem szoktak berzenkedni ! — Zaj.) Ugy látszik, most már nem elégesznek meg azzal, hogy elárulták sarkalatos programmpontjukat : a titkos választást, hanem erre rá akarnak licitálni és ma már kötelezővé akarják tenni a szavazást azokban a kerületekben, amelyekre nézve egyébként a nyilt szavazást fogadta el a nemzetgyűlés. Aki a vidéki kerületek választását ismeri, aki azt végigcsinálta vagy végigszemlélt egy nyiltszavazásos választást, az tisztában van azzal, hogy mit jelent nyilt szavazásnál az állásfoglalás, az tisztában van azzal, hogy mit jelent annak a javaslatnak keresztülvitele, amelyet Szijj Bálint képviselőtársam előterjesztett és amely szerint minden szavazó köteles a választási urnák előtt megjelenni. (Propper Sándor : Fel akarják hajtani a választókat, mint a birkákat !) Tisztában vagyunk azzal, hogy abban az esetben, ha ez törvényerőre emelkedik, megindul a nagy közigazgatási apparátus, megindul a jegyző, megindul a szolgabíró felhajtó szervezete, megindulnak a csendőrök, megindulnak a rendőrök és terrorral, csendőrszuronynyal kényszeritik az egyes választópolgárokat arra, hogy megjelenjenek az urnák előtt. Már most, mi történik akkor, ha ezek a szerencsétlenek ott megjelentek? Akkor két lehetőség van. Az egyik lehetőség megvan adva a titkos választású kerületekben. A módja egyszerűen az, hogy a megjelent szavazó üres szavazólappal szavaz és ennélfogva nem kivan résztvenni a szavazásban, egyik jelöltre sem kívánja a szavazatát leadni. Aki 'azonban a gyakorlati életet ismeri, tisztában van vele, hogy ez a nyilt szavazásos kerületekben nem történhetik meg. Ott nem történhetik meg az, hogy valaki üres szavazólappal szavazzon, mert ott nyíltan kell szavazni, nem történhetik meg az sem, hogy kijelenti az ott megjelent választópolgár, hogy egyik jelöltre sem