Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

370 A nemzetgyűlés 439. ülése 1925, Nem fogadhatom el — bár az első látszatra — őszintén megmondom — nem volt olyan unszimpatikus nekem az indítvány, amikor legelőször hallottam tegnap, mert abban a véleményben voltam én is, hogy különösen a polgári társadalom nagyrésze, másrészt falun a kisgazdák nagyrésze a szervezettség hiányában tényleg nem megy el a szavazáshoz. Hogy azokban ezen segitsünk, ennek nem az a módja, hogy odakényszeritem őket, hanem tessék ezeket a kisgazdákat épugy, mint a többi pártot megszervezni, tessék ugy megszervezni, mint ahogy a szocialisták megszervezik az ő társadalmi osztályukat a legnagyobb fáradtsággal. (Szijj Bálint : Miért nem csinálta meg tavaly !) Megpróbáltuk, de máról-holnapra nem lehet szervezni. Tessék szervezni és ne tessék itt ilyen nyugodtan ülni és a kormányt támogatni. T. képviselőtársamnak, mint mindenkinek, aki a falun élő és a falusi népet ismeri, tudnia kell, és mindenesetre tudja is, hogy az a földmivelő, az a kisgazda, akire ő célzott, ha meg fog ott jelenni, nem azt fogja kijelenteni, hogy nekem sem A., sem B., sem C. jelölt nem kell. Az a kisgazda sokkal inkább tiszteletadó ember, az nem akar senkit megsérteni, és ha meg fog jelenni a választási urnánál, valakire minden körülmények között le fog szavazni. A t. képviselőtársam is ezt célozza, de nem meri nyiltan megmondani. (Szijj Bálint : Én mindent meg merek mondani !) Sokkal férfiasabb lett volna, ha azt mondotta volna, hogy követelem a kötelező szavazást, de azáltal, hogy azt indítványozza, hogy a választó, mikor megjelenik az urna előtt, azt mondja, — azt hiszem száz eset közül egyszer sem fogja ezt mondani — hogy nem szavaz egyikre sem, azt éri el, hogy kötelezővé teszi a szavazást. Hivatkozott a tabi példára, ahol 4000 választó nem szavazott. De ott azt láttuk, hogy nagyrészt azért nem szavaztak, mert nem akartak a kormányra szavazni. (Zaj a jobboldalon. — Szijj Bálint : Ott volt a Meskópárt !) Nem mertek reánk szavazni, ön ezt nagyon jól tudja ! (Szijj Bálint : Hát 1800 mert? — Zaj.) A kormánypárt az egész vonalon mindenegyes választókerületben igenis leszavaztatja választóit. Nem kell ezek miatt betenni a törvénybe, hogy kötelesek megjelenni, mert a főszolgabiró és a jegyző urak gondoskodnak róla, hogy ott legyenek akkor is, ha nem kötelező a szavazás. Kik nem jelennek meg a választási urnánál? Azok, akiknek aggályaik vannak, vagy a jelöltek nem tetszenek, tehát nem mennek oda, mert azt mondják, hogy egyik irányzat sem kell, vagy azért nem mennek oda, mert a kormányra nem akarnak szavazni, a másikra meg szintén nem akarnak szavazni. Ha a t. képviselőtársam indítványát elfogadnők, lelki kényszerbe hoznók azokat az embereket ; lelkiismeretük ellen vétenénk, ha köteleznők őket a megjelenésre, mert olyan kisgazdát, aki elmegy oda és azt mondja, hogy nekem egyik sem kell, azt hiszem egyet sem tálálunk az országban. Ha ott megjelenik, gondoskodnak róla bizonyos eszközökkel, hogy ott szavazzon. A képviselőtársam csak a saját pártjának árt és azt hiszem, hogyha kissé meggondolja a dolgot, vissza is vonja indítványát. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy azt a józan kisgazdatársadalmat, amelyre a politikát építeni kell, tessék tömöríteni, tessék megszervezni és akkor igenis fel fogjuk venni a szocialistákkal és mindenkivel a küzdelmet, de ahhoz nem járulhatok hozzá, hogy mesterséges eszközökkel irányítsuk a politikát. Tessék azt a fáradtságot venni", hogy faluról-falura járnak és megszervezik őket. E helyett azonban azt látjuk, hogy a kormány nem engedi a kisgazdákat megszervezni, azt látjuk, — nem magunkról beszélek, — hogy az egységes párt kisgazdái nem szervezkedhetnek, mert csak egységespárti szervezési július hó 2-án, csütörtökön. kedésre adnak módot és alkalmat, pedig egységespárti választó nincs is az országban. (Szijj Bálint : Már három éve kilépett ! Miért nem szervezte meg !) Tessék megszervezni a kisgazdákat, tessék megengedni, hogy a mi oldalunkon ülő pártok is szabadon szervezkedhessenek, akkor nem kell félteni a polgári társadalmat semmiféle felforgató törekvéstől. Magam részéről csatlakozom Halász Móric t. barátom indítványához és a Szijj Bálint-féle indítványt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A 14. §-t nem lehet elválasztani a 174. §-tól. (Szijj Bálint : Nem a 174., hanem a 74. §-tól ! A kamarás ur részéről megint egy botlás ! Csak százzal tévedett ! — Rupert Rezső : A törvényhozáshoz érteni is kell, Szijj Bálint képviselő ur, nemcsak odahaza valamit kigondolni, idejönni és itt bedobni ! — Szijj Bálint : Más nem ért semmihez, csak Rupert vindikálja magának az egész magyarországi észt!— Zaj. — Elnök csenget.) Az a javaslat, amelyet Szijj Bálint képviselőtársam előterjesztett, tulaj donképen lényegében azonos az eredeti kormányjavaslat szövegével. (Barthos Andor : Nem azonos !) Itt t. i. az a helyzet, hogy az eredeti kormányjavaslat szövegezése rossz és megtévesztő, amennyiben azt mondja az eredeti szöveg, hogy a szavazás kötelező. Viszont a 174. §, amely a büntetésekről szól, arról, hogy kit kell megbüntetni a választójog gyakorlása tekintetében, megmagyarázza, hogy az eredeti kormányjavaslat mit értett a 14. § alatt. Már a választójogi bizottság tárgyalásánál is beszéltünk erről a kérdésről. Hamis az a kifejezés, hogy a szavazás kötelező. A szavazást az eredeti kormányjavaslat sem tette minden vonatkozásában kötelezővé, hanem a megjelenést tette kötelezővé, vagyis a meg nem jelenést büntette, ami csupán a 174. §-ból világlik ki. Mi már a választójogi bizottság tárgyalásán, részint a szövegezés ellen támadtunk, részint maga ellen az egész gondolat ellen. Amit tehát a képviselő ur most előterjesztett, az ugyanaz, ami a 174. §-ban szankciót nyer, vagyis a képviselő ur arra az álláspontra helyezkedik, ami a 174. §-ban van, hogy aki meg nem jelenik, azt büntetni kell, aki pedig megjelenik, de nem szavaz, az mentes a büntetés alól. Világosabban nem lehet rámutatni arra, hogy a képviselő ur ugyanazt akarja, amit az eredeti kormányjavaslat akart. (Szijj Bálint : Ha azt akarom is, de nem a kormány adta a kezembe !) A képviselő ur szórólszóra ugyanazt akarja, ami a 174. §-ban van. (Ellenmondások jobb felől.) A kormánynak azonban ez a szándéka a 14. §-nál megbukott. Vita tárgyát képezte pro és kontra, utána szavazás történt, A kormánynak tehát az a szándéka, hogy a szavazást olyan értelemben teszi kötelezővé, hogy voltaképen csak a megjelenés kötelező, de maga a szavazás nem kötelező, a kormánynak ez a gondolata, ez a terve a 14. § tárgyalásánál megbukott. Voltaképen itt csupán a szöveg rossz, mert nem fejezi azt ki, amit a 174. § megmagyaráz. Állítom tehát igenis, szemben az elnök ur véleményével, hogy a képviselő ur szándéka házszabályellenes. Nem lehet ezt a kérdést újból előrántani és újból tárgyalni, nem lehet a kérdés fölött határozatot hozni. Nem lehet az elnök urnák és a nemzetgyűlésnek arra az álláspontra helyezkednie, hogy mivel a kormányjavaslat pongyolán és hanyagul, rosszul szövegezte meg azt, amit akar és azt mondotta a 14. §-ban, hogy a szavazás kötelező, holott voltaképen csak a megjelenést akarta kötelezővé tenni, most hunj^juk be szemünket, dugjuk be fülünket és mi is arra az álláspontra helyezkedjünk, amelyen a képviselő ur van. Mert mit jelent az, amit a képviselő ur akar ? Amit a képviselő ur