Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-438
A nemzetgyűlés 488. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 345 ben történt, hogy az állam végre ezt a vállalatot is — a saját tulajdonát — amely .milliárdokat ér meg és milliárdokat övedelmez, Oßendta a hatalom kedvenceinek, azok egyik csoportjának (Ugy van! a szélsőbaloldalon), hogy azután azok a maguk zsebe javára kihasználják ezt a hatalmas intézményt, azt a monopóliumot, hogy az ország központi hírszolgálatának ellátását, ameiv valósággal befektetéseket alig igényel, ők végezzék. (Ugrón Gábor: Nagypapa kedvence! — (Derültség.),. Ügylatszik, hogy a rádióval is ez akar történni. Össze áll megint a hatalom kedvenceinek egy kis csoportja. Csak az a baj. hogy most már a hatalom kedvenceinek több ilyen csoportja van és ez, k veszekednek egymással, mert mindegyik meg akarja ezt a koncot, ezt a monopóliumot szerezni. Azt hiszem tehát, hogy ennek a helyzetnek véget kell vetni, mert különben igaza lesz a pénzügymin ! ster urnák, aki arról panaszkodott, hogy nálunk minden a levegőben függ ; a levegőben függenek külföldi hiteleink, a levegőben függ a városoknak az az aspirációja, hogy külföldi hitelt kapjanak. Hogyne, amikor a külföld nem látja, hogy itt a tisztességnek, igazságnak, becsületességnek és korrektségnek szabályai szerint történik az állam pénzügyeinek rendezése. Fel kell tehát a figyelmet hívnunk — az ország figyelmét is — arra, hogy ez a magyarázata annak a hallatlan és lelkiismeretlen késedelemnek, hogy amikor a minister február elsejére mindenesetre beígéri a végleges rendezést, akkor még hónapok múlva sincs belőle semmi sem. Ébren kell lennünk, a szemünket nyitva kell tartanunk és ellenőriznünk azt, hogy nem jönnek-e megint azok a kapzsi emberek, akik a hatalomhoz való közellétüket, az azzal való kapcsolatukat arra akarják kihasználni, hogy — mint a Magyar Távirati Irodánál történt - ílt is ezt az egyedül csak a nemzetet, az összeséget megi.lető nagy értéket, nagy kereseti alkalmat a maguk számára megszerezzék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a hatalmas nagy zsenik — Herztől kezdve végig — akiknek találmányaiból lett az, amit ma rádió néven ismerünk, ezt a hatalmas találmányt és a találmányok egész sorozatát ingyen adták a világnak. Nem lehet megengedni és epén az állam fenségével, méltóságával és azzal a hivatásával, hogy a legmagasabb erkölcsiségnek és az igazságnak posztulátumait köteles megvalósítani, ellenkeznék az, ha az állam engedné azt, hogy ezek az emberek ezeknek a nagy világelméknek, zseniknek az embe'iség számára adott kincseit itt aprópénzre válthassák és a maguk javára kihasználhassák. Ezért arra van szükség, hogy ez a kormány rúgjon széj jel ezek közt az aspiránsok és hiénák között, akik most idejönnek a koncért és mindegyikük meg akarja azt kapni s állítsa föl maga a leadóállomást, mert ha felállítja ez reá nézve pénzügyileg is hasznos lehet. A kormányhoz azért iniéztem ezt az interpellációt, hogy ebben a kérdésben végre történjék valami döntés. Ezt az interpellációt az igazságügyminister úrhoz is intéztem, mert hiszen itt jogi szabályozásról is van szó. Meddig várhatunk még a rádió ügy rendezésével ? íme, az igazságügyminister ur egyszerre adja az értetlent, hogy mi köze van neki a rádió-ügyhöz Elnök (csenget} : A képviselő ur beszédideje lejárt, méltóztassék beszédet befejezni! Ruperí Rezső — Befejezem. A t igazságügyminister urnák ehhez az a köze van, hogy ez egy úttal egy nagyon alapos jogászi szabályozást igénylő kérdés, mert hiszen a rádió-ügynek vannak részei, amelyek a jogszolgáltatás és a jogalkotás körébe tartoznak. Ezért "tehát az igazságügy minister ur szives figyelmét is kénytelen vagyok felhívni, hogy ennek a rádió-ügynek a rendezése érdekében tegye meg a szükséges lépéseket és érvényesítse azt a NAPLÓ, xxxiv. befolyást, amelyet érvényesíteni kell annak, aki a jogszabályozások -kérdésében a szakminisleriumot képviseli. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon). Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyi, kereskedelemügyi és igazságügyminister uraknak. Ki a következő interpelláló'? Forgács Miidós jegyző : Mala^its Géza ! Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Interpelláció a házbérkorona szorzószámának leszállítása tárgyában a pénzügyminister és a munkaügyi és népjóléti minister urakhoz. Hajlandó-e a pénzügyminister ur az 1925. augusztus »el-.ején fizetendő házberkorona szorzószámát a vámkorona szorzószámával egyenlően megállapítani illetőleg a házbérben fizetett aranykorona szorzószámát 14.500 papírkorona ban megállapítani. Hajlandó-e a munkaügyi és népjóléti minister ur az 1925 augusztus elsején fizetendő lakbérekre vonatkozóan sürg Ü> rendeletet kiadni, amelyben elrendeli, hogy a házbér minden aranykoronája 14.500 papirkoronával fizetendő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: Tisztelt Nemzetgyűlés! Bár a pénzügyminister ur a pénzüg}'i bizottságban, azonkívül magánbeszélgetésekben is kijelentette, hogy az indemnitási törvénnyel kapcsolatosan a 17.000-es szorzószámnak a vámkorona szorzószámára vagyis 14.500-ra való leszállítása a házbérekre is vonatkozik, mégis szerettem volna, ha a minister ur errenézve a közvéleményt megnyugtatta volna. Mert közvélemény azzal, hogy a minister ur ezt a pénzügyi bizottságban kijelentelte, és azzal, hogy ez a lapokban is megjelent, még nincsen megnyugtatva. A közvéleményt nagy mértékben ingerli az, hogy a háztulajdonosok egy gyűlést tartottak, amelyen meglehetősen élesen kikeltek a lakók ellen és a kormány ellen is, s a kormányt kommunista velieitásokkal vádolták. A háztulajdonosok gyűlésén elhangzott ez a vád a kormány részéről semmiféle visszautasításban nem részesült. Miután Budapest lakossága, amely főképen van érdekelve a házbéreknél, a múltban keservesen tapasztalta azt a befolyást, amelyei a háztulajdonosok az összministeriumra kétségtelenül gyakorolnak, ezért természetesen izgatottak az emberek és izgatottsággal várják ennek a rendeletnek megjelenését, amelyet annakidején a munkaügyi és népjóléti minister ur kilátásba helyezett és amelynek megjelenését én interpellációmban kérem Mindenekelőtt csak egyet akarok kijelenteni. Ennek a rendeletnek a kibocsátása, a szorzószám leszállítása annál is inkább szükséges, mert a háztulajdonosok sirámai a megélhetés nehézségeit illetőleg egyáltalában nem helytállók. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg tudom érteni annak a háztulajdonosnak a helyzetét, ski 20—30-40 évvel ezelőtt keservesen összekuporgatott pénzén szerezte a házát. (Fábián Béla: Hány van ilyen Budapesten ?), azonban az utolsó esztendőkben azt tapasztaljuk, hogy idejöttek siberek és hirtelenül meggazdagodott emberek rávetették magukat — ugy mini ez Berlinben is történt — a házvételekre, és azok az urak, akik a háztulajdonosok gyűlésén a legjobban ágáltak és kiabáltak, ezek a két-három esztendős háztulajdonosok, akik olcsó, folyton romló papirkoronával szerezték házukat s most természetesen zavartalanul szeretnék élvezni a házukba befektetett rósz papirkoronájuk gyümölcseit aranyban. (Zaj.) Az ilyen siránkozók azonban, sajnos a kormányzat részéről nem részesültem visszautasításban Végtelenül sajnálom, hogy az illetékes minister 50
