Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

À nëm&eigyûtés 438. ülése 1925. évi július hó i-én, szerdán. 333 Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy az eddigi usus szerint 8 napot ebből már elvettek, mert a választás előtti 8 nap alatt a gyűlések tartását betitották ; maradna tehát 7 nap. Időközi választáson akkor lehetetlenné válik akármelyik jelölt számára is, hogy magát és programját megismertesse. (Rakovszky Iván belügyminister : Eddig lehetetlen volt ? Eddig is ugy volt !) De abszurdum volt ! Tudom, hogy eddig is ugy volt, de lehetetlen volt. (Rakovszky Iván belügyminister : Egészen jól volt !) Méltóztassék ezt, t. belügyminister ur, mérlegelés tárgyává tenni. A választás napjáig mindössze 15 nap áll csak a jelölt rendelkezésére és ebből is 8 napot elvesznek. (Rakovszky Iván belügyminister : Megelőzőleg egy hét eltelt !) De nem telhetett el, mert itt van az, hogy »a képviselőház értesitésének kézhezvételétől számitott 15 napig«. Ennél a szakasznál azt a pótlást akarom benyújtani, — mert másutt nincs módomban, —• hogy azok a jelöltek, akiknek ajánlását érvén yesnek elfogadták, az előirt feltételek betartása mellett a választás napjáig pártgyüléseket tarthassanak. Erre szükség van mert különben lehetetlenné van téve az időközi választás. Három napot akarnak adni arra, hogy egy 30—40 községből álló kerület megismerhesse a maga jelöltjeit. E szerint ennyi idő van rá engedélyezve. Ha a 15 napból elvesznek 8 napot, marad 7 nap, abból is eltelik pár nap, mire a hivatalos értesités kiérkezik a kerületekbe. (Rakovszky Iván belügyminister : Már előzőleg eltelt egy csomó idő !) Itt a 60. §-ban van ugyan egy rendelkezés, mely úgy szól, hogy »a választás napjáig terjedő idő alatt pártgyüiést az alatt a feltétel alatt lehet tartani stb.« Ha ez magában foglalja azt, hogy a 8 napi tilalom ezentúl nem lesz meg, ebben az esetben inditványom benyújtásától elállók, mert a törvény 60. §-ának második bekezdése azt mondja (Olvassa): »Pártgyüiést a választás napját megelőző 30-ik napig a népgyűlésre vonatkozó általános rendelkezések értelmében kikért rendőrhatósági engedély alapján lehet tartani, ezentúl pedig a választás napjáig terjedő idő alatt pártgyüiést abban az esetben lehet tartani, ha négy választó azt kívánja. Tehát ebben benne van az, hogy a választás napjáig lehet gyűlést tartani. Én is csak azt kivánom biztosítani, hogy azok a jelöltek, akiknek ajánlása érvényesen elfogadtatott, a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt ne legyenek kitéve annak, hogy ne tudják magukat és programmjukat választókerületükben megismertetni. Épen azért utolsó bekezdésül indítványozom, — amit már felolvasni bátor voltam — hogy (Olvassa) : »Azok a jelöltek, akiknek ajánlását érvényesen elfogadták, az előirt feltételek betartása mellett a választás napjáig pártgyüléseket tarthatnak«. Kérem inditványom elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Nagy Vince I Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak két részéhez óhajtok hozzászólni és pedig elsősorban az ajánláshoz. Előttem felszólalt képviselőtársaim már módosításokat nyújtottak be arravonatkozólag, hogy a szakasz túlságosan nehézkes és a képviselőjelölést nehezítő intézkedését megváltoztassuk, nevezetesen, hogy ne a választók 10%-ához, nagyobb kerületekben pedig ne ezer választóhoz köttessék az ajánlás. Ha a régi választójogi törvényeket tekintjük, azt látjuk, hogy az 1848 : V. te. már egyetlen választónak megadta a jogot, hogy képviselőt jelölhessen. A háború előtt érvényben volt 1874 : XXXIII. te. pedig — mint tudjuk, hiszen évtizedekig e törvény alapján folytak a választások és ajánlások — tiz választónak adta meg a jogot arra, hogy képviselőt jelölhessen. Igaz, hogy, ha átlagban vesszük, a választók száma megszaporodott a kerületekben és rezón, hogy bizonyos emelést csináljunk az ajánlók számában is, de viszont a világfelfogás, a merev konzervativizmustól mégis csak mindinkább a demokratizálódás felé halad. Már pedig a demokratizálódás azt jelenti, és a demokratikus követelés az, hogy lehetőleg a választók minimumának legyen meg már az a joga, hogy jelöltet küldhessenek be az alkotmányos harcba. Méltóztassanak visszagondolni arra, hogy a háború előtti kerületi beosztások szerint, amikor az érvényben volt választójogi törvény szerint, már tiz ajánlónak joga volt képviselőt jelölni, olyan nagy kerületek voltak, mint például Budapesten az erzsébetvárosi kerület, ahol 18—19.000 választó volt már akkor is felvéve, és ebben a 18—19 ezer választóval rendelkező erzsébetvárosi kerületben is már 10 választónak joga volt képviselőt jelölni. Ha megméltóztatnának szavazni az eredeti szakaszt, akkor átlagban véve a választók számának 10 %-a kívántatnék meg az ajánláshoz, nagyobb kerületekben pedig minimum ezer szavazó. Ezt mi teljesen igazságtalannak, méltánytalannak és a választást nehezitő intézkedésnek tartjuk, mert hiszen szükséges, hogy a választók kisebb csoportja is állithasson jelöltet. De feltétlenül szükséges az is, hogy a választás technikáját megkönnyítsük, mert még a nagy kerületekben is, ahol 40—50 községből áll a kerület, nagyon nehéz a mai ajánlási rendszer mellett ezer ajánlót összeszerezni. Én olyan módosítást vagyok bátor benyújtani, amelyhez hasonlót már nyújtottak ugyan be a baloldalról, de csak hasonlót és nem egészen azonosat. Nevezetesen én is, mint Meskó t. képviselőtársam száz választó ajánlását indítványozom. Az én módosításom azonban arra is irányul, hogy a 100 választó aláírását semmiféle megnehezítésnek ne tegyük ki. Azt kívánom, hogy a száz választó anélkül, hogy aláírásaik hitelesítéseket igényelnének már képviselőt ajánlhasson, és még akkor is, ha valaki nem tud irni közülük, vagy esetleg ideiglenes technikai fogyatékosságban szenved, kézjegyével láthassa el az ajánlási ivet és a néviró által hitelesített ez az aláírása is beszámithasó legyen a 100 ajánló közé. Természetes, hogy ha ezt a módosítást a szakasz negyedik bekezdéséhez megteszem, egyúttal logikus, hogy kérjem az ötödik szakasz törlését is, mert ha száz ilyen ajánló aláírását elfogadjuk, akkor nincs szükség arra, hogy külön kedvezményben részesítsük az eddigi képviselői mandátummal birt egyéneket. Épen azért a 62. §. negyedik és ötödik bekezdésnél, azt javaslom, hogy az egész szöveg elhagyandó és helyébe a következő szöveg teendő (olvassa) : »Jelöltet az illető évre érvényes névjegyzékbe foglalt választók közül legalább száz választó Írásban ajánlhat olykép, hogy az illető választó az ajánlási ivet sajátkezüleg aláírja, vagy kézjegyével ellátja. Ez utóbbi esetben a néviró e minősége feltüntetésével a kézjegyet tevő választó neve után a saját nevét is saját kezével aláirja.« T. Nemzetgyűlés ! Szólnom kell most még a szakasz 18-ik bekezdéséről. Azt a javaslatot, amelyet az igen t. előadó ur, ugy látszik a kormánnyal egyetértésben megtett, ennek az emigrációs szakasznak a módosítására, a magam részéről nem tudom elfogadni. Egyedül Szabó Imre t. képviselőtársam javaslatához járulok hozzá, mely ezen b) pont teljes törlését kívánja. Nem tudoirTelfogadní azért, mert azok a kommentárok, amelyeket a mai reggeli lapokban olvastunk, amelyek jól informált és illetékes helyről kellett, hogy jöjjenek, és amelyek ezt a módositást beharangozták, azt mondják, hogy a kormány célja az, — és ezzel némi engedékenységet mutat az ellenzék és az emigráció felé, — hogy névszerint megnevezve Garami Ernőt,