Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. 325 nyáj an Isten kezében vagyunk. Lehetnek konflagrációk külpolitikai okokból, megint összedűlhet a világ s akkor mi történik? Előállhat az a helyzet, hogy meginognak a hatalmi poziciók, meginog az a gondolkozási mód, amely egy rendszert fentart, hirtelen változások jöhetnek s mi ennek a vége? Mint mindig volt a történelem folyamán, hogy az emigráció triumf ussal tér vissza és tabula rasá-t teremt ! (Rakovszky Iván belügy minister : Opportunusabb, de nem jobb !) Mindig jobb, ha azok, akiket a jövő a méhében hord és tényezők lehetnek a társadalom, a nemzet életében, itthon kiköszörülődnek és itthon szürkülnek el. Az itthon való küzdelemben észreveszi a nép és a közvélemény, hogy nem Istenek, de az emigráció mindenkit megnöveszt. Lehet rajta mosolyogni, de, sajnos, igy van. Ezért én nem tartanám szükségesnek, hogy ezt az exiliumot, ezt a száműzetést itt kodifikáljuk, kinekkinek megvan úgyis a maga speciális oka, miért nem jön haza. Ha már valaki olyan, hogy akad egy kerület, amely megválasztja, amelyben neki sanszai vannak, akkor úgyis bizonyos, hogy az illető nem is olyan bélpoklos, akitől félni lehetne, (Ellentmondások jobb felől.) mert nem lehet elképzelni olyan kerületet, amelyben egy méltatlan ember sánszokkal birjon. (Ellentmondások jobbfelől.) Amit tehát a magyar nép egyes rétegei legitimálnak, helyesnek tartanak, az a közfelfogással nincsen olyan ellentétben, hogy ellene törvénnyel kellene védekezni. Kicsinyesnek, célra nem vezetőnek tartom ezt az intézkedést; ilyennek nem is volt helye soha a törvényeinkben. Méltóztassék tehát ezt a gyűlölet-szakaszt, ezt a félelem-szakaszt, a rettegésnek ezt a mondatát kihagyni ! Elnök : A képviselő urnák még egy perc áll rendelkezésére. Rupert Rezső : Hiszen a kormány csak magáról állitj a ki a szegénységi bizonyítványt azzal, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy ezt a rendelkezést szükségesnek tartja felvenni. Ezzel befejeztem felszólalásomat. Ezeket a javaslatokat terjesztettem elő. Az utolsó javaslatom, talán egy kissé erőteljesebb ellentétben van a túloldal felfogásával, de a többiekben azért maradtam meg a legszerényebb határok között, hogy ezek elfogadhatók legyenek. Természetesen magam részéről azokhoz a módosításokhoz járulok elsősorban hozzá, amelyek a választójog kiterjesztése és a választás tisztaságának biztosítása érdekében még messzebb mennek, mint az én javaslataim, vagyis kedvezőbbek a választókra és a választásra nézve. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Csik József ! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! A Nemzetgyűlés tagjai közül többnek feltűnt, hogy mi keresztényszocialisták ennek a törvényjavaslatnak részletes tárgyalásánál nem fejtünk ki olyan aktív működést, mint amilyet egyéb javaslatok részletes tárgyalásánál kifejteni szoktunk. Ennek a körülménynek lélektani oka egyszerűen az, hogy meguntuk azt a szélmalomharcot, amelyet az ellenzék a kormányzópárt elfogultsága, nemtörődömsége és merevsége folytán ennél a törvényjavaslatnál is kénytelen a kormányzópárttal szemben folytatni. Nem akarok rátérni arra, hogy ennek a ténynek milyen szomorú következményei lehetnek. Csak arra kérem a kormányzópártot, ne tekintse csupán számbeli egyedeknek az ellenzéket, mert mi érző és gondolkodó alanyok vagyunk és annál a jognál fogva, amelynél fogva mint törvényhozók ideküldettünk a Nemzetgyűlésbe, igenis, kötelességünk a törvényjavaslatoknál bizonyos szempontból felfogásunkat is érvényesíteni, a kormányzópárt pedig köteles e felfogással szemben bizonyos respektussal viseltetni. (Mozgás jobbfelől.) Már egy izben hangoztattam, hogy ez a merevség, ez az elvakultság részben a parlamentarizmus csődjét jelentheti, részben pedig kiváltója lehet majd egy olyan ellenakciónak, egy olyan ellentétnek, amelyből az országnak csak kára lehet. (Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Annak dacára, hogy ezt az elvi álláspontomat leszögeztem, hozzászólok a törvényjavaslathoz. (Hedry Lőrinc : Elfogadtunk már legalább 25 módosítást !) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tapasztalatból beszélek. A házszabályreviziós törvényjavaslatnak úgyszólván minden pontjához hozzászóltunk, csekélységem is hozzászólt és minden erőlködésünk ellenére sem tudtunk semmi jelentőségteljesebb eredményt elérni. (Egy hang jobbfelől : Most a választójogról van szó !) Akkor sem sikerült semmi eredményt elérni, amikor a túlsó oldal, a kormányzópárt, a passzivitás folytán bizonyos kényszerhelyzetbe került és, amint mondották, bizonyos jóindulattal viseltetett indítványainkkal, szemben ; most sem sikerül, amint a jelenlegi tapasztalat is bizonyítja. (Ugy van a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Annak dacára, ismétlem, hogy elvi álláspontomat leszögeztem, a jelenlegi javaslathoz hozzászólok és pedig azért, mert ezt a paragrafust az egész törvényjavaslat punktum saliensének tartom. Ez a paragrafus a kép viselő jel ölés kérdésével foglalkozik. Már pedig, amint a tapasztalat mutatja, e tekintetben történnek a legnagyobb visszaélések ; hiszen, ha azokon az időközi választásokon végigtekintünk, amelyek a nemzetgyűlés első ülésétől kezdve a mai napig lezajlottak, akkor megállapíthatjuk azt, hogy e tekintetben történtek a legnagyobb visszaélések, olyan visszaélések, amelyek sok tekintetben a törvénnyel is ellenkeznek. T. Nemzetgyűlés ! Ami ezt a paragrafust illeti, elsősorban annak a második bekezdésére I óhajtok megjegyzést tenni. A második bekezdés azt irja elő, hogy (olvassa) : »Képviselővé csak az jelölhető, aki a jelölés elfogadására való készségét királyi közjegyző vagy a községi elöljáróság (városi tanács) által hitelesített írásbeli nyilatkozatban kijelenti.« Még érteném, ha ez a bekezdés azt a rendelkezést tartalmazná, hogy az, aki jelölt akar lenni, nyilatkozni tartozik akár az elöljáróságnál, akár a közjegyző előtt arra nézve, hogy, igenis, ő hivatalos jelöltként akar szerepelni ; de hogy erre nézve neki még hivatalos nyilatkozatot is kelljen írásban kapnia, ezt egyáltalában nem értem. Milyen eshetőség áll elő akkor, amikor a községi elöljáróság vagy a közjegyző egyszerűen megtagadja az Írásban adandó nyilatkozattételt? (Rakovszky Iván belügyminister : Ő maga adja !) De ha nem akar adni? (Rakovszky Iván belügyminister : Maga a jelölt adja az Írásbeli nyilatkozatot ! — Lendvai István : Miért? Ezt nem értem !) A jelölésnek ezt a formáját teljesen feleslegesnek tartom, mert hiszen ez a paragrafus elég intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy valaki hivatalos jelöltként akceptáltassék, miután előírja, hogy a szavazók 10%-a kell mint jelölő ahhoz, hogy az illető hivatalos jelöltként szerepelhessen. Ezt a megszorítást tehát én teljesen feleslegesnek tartom és azt az indítványt nyújtom be, hogy a 62. § 2. bekezdése töröltessék. Ugyanennek a paragrafusnak 4. bekezdése arról intézkedik, hogy hány választónak kell jelölni az illető képviselőt és azt mondja (olvassa) : »Jelöltet tízezer vagy kevesebb választót számláló választókerületben a választóknak legalább 10%-a, nagyobb kerületekben pedig legalább 1000 választó Írásban ajánlhat.« Meskó Zoltán t. képviselőtársam erre nézve