Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

312 A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. szöveget fogadta el, ennélfogva az indítványok elesnek. Következik a 61, §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 61. §-t). Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Sokszor volt itt már arról szó, hogy a kormány és a Nemzetgyűlés is ezzel a javaslattal, ha az törvénnyé válik, igyekszik a választások tisztaságát biztosítani. Hosszú harc, hosszú küzdelem után jutott ez a kérdés a magyar közéletben odáig, hogy a választások tisztaságának biztosítása végett utat tört végre magának az a kívánság, az a megoldás, hogy többé pörkölttel és pálinkával lélekvásárlást űzni ne lehessen. Ennélfogva az ezt megelőző választási rendszerekben keresztül is ment már az az elv, hogy a törvény minden erejével és a választások érvényességét érintő szankcióval meggátolja a lélekvásárlásnak ezt a módját. Hiszen még a békeidőben keletkezett régi törvényeink abszolút érvénytelenségi oknak nyilvánították azt, ha egy választót etetéssel vagy itatással az ő akarat elhatározásában befolyásolni akartak vagy csak megkíséreltek. Végre elvileg eljutottunk odáig, hogy igen súlyos következmények terhe alatt tilossá vált a választók etetése és itatása. Sajnos azonban, ez a gyakorlatban nem ment keresztül, a gyakorlat vége az lett, hogy az országot pörköltért, borért meg pálinkáért, efféle ellátásért és egyéb előnyökért (Kiss Menyhért : Pántlikás szivarokért 1) és pántlikás szivarokért (Meskó Zoltán : Na, meg az öt pengő se volt kutya !) megvásárolták, s akik rr egvásárolták, azután eladták a nemzet ellenségeinek ezt az országot. (Graeffl Jenő : Régi dal ! — Meskó Zoltán : Elég szomorú, hogy régi dal ! Ez korrumpálta a választóközönséget és az országot !) Abban a katasztrófában, amely a nemzetet érte, hogy a nemzet akarata nem tudott megnyilvánulni a maga valóságában, mikor 1914 nyarán arról kellett volna határoznia, hogy él-e vagy hal-e, ennek a választási rendszernek, az etetésnek és itatásnak egészen bizonyosan nagy része van. Mert ha a nemzetet, annak elnyomott népét vagy kulturátlanságban tartott részét halalmi presszióval vagy pedig ilyen előnyök nyújtásával nem tudták volna megvásárolni a nemzettől független, idegen érdekek szolgálatára, akkor lehetséges, nagyon valószinü, hogy 1914-ben a nemzet megtalálta volna magát, a nemzet életösztöne megnyilvánult volna s ennek az életösztönnek erejével ellentállott volna annak, hogy idegen érdekekért harcba vigyék. Azt lehet mondani, hogy az egész katasztrófát ez idézte elő, mert a hatalomnak saját kárára is nem kellett a nemzet akaratával, a nemzet köz szellemével és közvéleményével számolnia, minthogy egyszerűen a törvényhozás házait a maga számára megvásárolta vagy pedig olyanképen függővé tette, hogy azoknak az akarata nem számított. Méltóztassék elhinni, hogy a Belgrádba küldött ultimátum máskép hangzott volna, ha ezeknek a hatalmasoknak számolniok kellett volna a nemzet felfogásával. Bizonyosan óvatosabbak lettek volna, bizonyosan számoltak volna azzal, hogy vájjon mit szól hozzá a nemzet, tehát ne tegyünk könnyelmű lépést. (Dobóczky Dezső : A sajtó volt mellette. A lapokat kell elolvasni. — Zaj a jobboldalon!) A lapok nem fejezik ki a nemzet közvéleményét, (Zaj jobbfelől.) különösen ilyen szegény, nyomorult országban, ahol a korrupció a régi munkapárti uralom alatt különösen elhatalmasodott, (Mándy Sámuel: Az nem igaz! — Meskó Zoltán : De igaz ! — Mándy Sámuel : De nem igaz !) ahol lehetőségek nyilottak nagy üzletek megkötésére. Ott, ahol különben is annak a sajtónak éreznie kellett, hogy a lehetetlenséggel áll szemben, mert változtatni a helyzeten a hatalmi rendszerrel szemben úgysem tud, mit csináljon az a sajtó is, amely szintén elnyomott volt? Mert ha egy ország népét elnyomják, akkor annak az országnak sajtója is meghal, az is elnyomottá válik. (Zaj a jobboldalon.) Nézzen mindenki a maga lelkiismeretébe és ha lelkiismeretébe nézett és meg tud feledkezni egy pillanatra a pártérdekekről és pártelfogultságróí, meg kell állapítania, hogy a nagy magyar bajok kútforrása, ősforrása az, hogy ez ország népe akaratának, a nemzetakaratnak nem lehetett sohasem a maga valóságában megnyilvánulnia, ezt az akaratot mesterségesen vagy hatalmi eszközökkel, vagy megvesztegetéssel mindig meghamisították azok, akiknek üzleti érdekük is volt az, hogy e anemzet valódi akarata ne érvényesüljön. Végre azonban eljutottunk odáig, hogy legalább erkölcsileg kötelezővé és törvénnyé vált az. hogy lelkiismeretet vásárolni, a választókat etetni és itatni nem szabad. Nem sokat ért ez, mert még a curiai bíráskodásban is láttuk, hogy aszerint, hogy melyik párthoz tartozik valamelyik képviselő, segítségére sietett nagyon sokszor a favor judicis és megmagyarázta a dolgokat. Pl. az egyik jelölt megvesztegette a falut azzal, hogy harangot vásárolt, ami szintén jogosulatlan befolyás, Erre kimondotta a tanács, hogy ez nem egy választónak adott előny volt, hanem a közérdeknek szolgált vele. Más efféle dolgok is voltak. Ezt a huncutságot mindig meg lehet hálálni. Ezzel szemben azonban most visszaesést látunk. A mai hatalmi rendszer, a mai kormány most még azt a régi állapotot sem akarja fentartani, hogy legalább elvileg, erkölcsileg tilos az etetés és itatás, hanem dekretálja a 61. § második bekezdésében azt, hogy szabad a vásár, tessék etetni, itatni. (Rakovszky Iván belügyminisler : Nézze meg az 1899. évi XV. tcikket !) Ez így van a 61. § szerint, mert igaz, hogy az első bekezdésben megtiltja az etetést és itatást... (Meskó Zoltán ( Kuna P. András felé) : Maga ivott ! Korrumpálni segített a választásnál. — Kuna P. András : Nem igaz ! Hazudik ! — Zaj.) Elnök : Kuna P. András képviselő urat kénytelen vagyok a sértő kifejezésért rendreutasítani. Rupert Rezsó : . . . azonban azt mondja a második bekezdés, »hogy nem minősíthető az első bekezdésben emiitett ellátásnak a rendes rokoni és társadalmi érintkezés keretein belül szokásos olyan vendéglátás, amelynek körülményeiből nyilvánvaló, hogy az azzal nyújtott előny nem irányul a választók befolyására«. Ezzel az első bekezdésben lerögzitett rendelkezéseknek teljesen élét veszi.**! Ez a bekezdés a teljes szabadalmat jelenti az etetés-itatásra, mert amikor azt mondja, hogy a társadalmi érintkezés keretein belül szokásos vendéglátás szabad, akkor ez azt jelenti, hogy ha megjelenik valahol a főispán vagy egy más hatalmas ur, a szokásos társadalmi vendéglátás alapján bankettet adhatnak a tiszteletére. De akárkinek a tiszteletére is, egy János bácsi tiszteletére is lehet bankettet adni. (Meskó Zoltán: Mindennap van egy névnap !) Igen, mindennap van egy névnap, vagy pedig szüret van. (Östör József : Rezső napja is lehet !) Az is lehet. Azt hiszem azonban, ez a közbeszólás nem egészen komoly, mert én azt is akarom, hogy Rezső nap se lehessen, semmiféle nap se lehessen, se ökörsütés ne lehessen, se Körmenden arany tányérokból való lakmározás ne lehessen az alatt a harminc nap alatt, amig a nemzet sorsa eldől. Az alatt a harminc nap alatt tessék közjogi böjtöt tartani. Az a harminc nap nem olyan hosszú, hogy a névnapi ünnepélyeket és más efféle banketteket ne lehetne azutánra elhalasz-