Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

24 A nemzetgyűlés 431. illése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. hat, amely szabadon engedi érvényesülni a választók felfogását. Ez tehát nem a többség biztositása. Tegyük fel, a többség terrorisztikus módon összehozza a mandátumok többségét ellenválasztás nélkül, egyhangú választásokkal, akkor az egyhanhangu választásokon a névlajstromban lévő összes választók számba jönnek. így tehát ez a többség, amelynek létrejöttére a kormánynak van ingereneiája, a szavazatok, a választók megszámlálásánál is olyan privilégiumot élvez, amilyenre más párt nem számithat, vagy legalább is, kevésbbé számithat, ami természetes dolog is, mert különösen nálunk ilyen a szokás, igy áll a dolog és igy alakult ki ez a rendszer. Ez a módszer tehát, amely ebben a javaslatban van, ellenkezik a józan, a reális, alkotmányos és parlamentáris felfogással. Ismétlem ha a kisebbségnek akarunk érvényt szerezni, akkor nézetem szerint ezt a szakaszt nem lehet elfogadni, mert ez nemhogy érvényt szerezne a kisebbségnek, hanem egyenesen megakadályozza a kisebbség érvényesülését. De van ennek a szakasznak egyéb rendelkezése is. Itt van például a második bekezdés, amely arról rendelkezik, hogy (olvassa) : »A választókerületeket és székhelyeiket külön törvény állapit ja meg. Ennek a törvénynek megalkotásáig a ministerium a 3100-1922 M. E. számú rendelettel megállapított választókerületeket rendelettel módosíthatja aként, hogy a választókerületek számát egyes kisebb kerületek összevonásával és a nagyobbak kettéosztásával a mai kerületek számának 10%-ával apaszthatja.« A választókerületek megállapítása és kikerekitése tulajdonképen választási geometria. Semmi más, mint stratégia, amelyet a kormány alkalmaz, ha ez a kormányra rá van bizva. Bocsánatot kérek, a választókerületek beosztása, a választókerületek meghatározása nem lehet külön joga a ministernek és nem lehet külön joga a kormánynak, mert mindenhol az egész világon a választókerületek beosztását is törvény állapítja meg. Csak nálunk történt meg, hogy ismételten kormányrendelettel szabályozták — - például a legutóbbi választások előtt — a választókerületeket és ugy osztották be ezeket, hogy mig egyes választókerületekben 14—16—19000 választó van, addig vannak választókerületek, amelyek egyénekre vannak szabva, ahol 3—4—5— 6000 választó van. Ez talán mégsem helyes módja annak, hogy a kormány ugy intézze a dolgokat, hogy teljesen a kormányra bizassék a választókerületek kihasitása és megállapítása, mert ez mindenhol, — azelőtt Magyarországon is, — törvényhozási feladat volt. Ez a szakasz igy, amint van, semmi szín alatt sem maradhat meg, mert ellenkezik az eddigi joggyakorlattal még a magyar törvényalkotásban is, hogy a kormánynak ilyen kivételes jogokat adjanak, hogy maga a kormány állapítsa meg rendelet alapján a választókerületek számát, maga a kormány ossza fel a választókerületeket kisebb-nagyobb kerületekre és vonja össze aszerint, amint látja, hogy egyes kerületekben milyen a választóközönség hangulata. Ezt nagyon fontos szempontnak kell tartani és ezért ezt a szakaszt igy, amint van, pártom részéről egyáltalában el nem fogadom és javasolom az egész 12-ik § törlését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? IVtrovies György jegyzíí : Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! A 12. §-nak az a histórikuma, hogy keresték a kiegyenlítést a titkos szavazás és a nyílt szavazás között és igy született meg annak idején Huszár Károly t. képviselőtársunk indítványa, amely tulaj donképen a titkos szavazás kúriáját kívánta az egész országban megvalósítani. Huszár Károly indítványának az volt a lényege, hogy bizonyos számú mandátumot az egész országban titkos szavazás utján töltsenek be ; ha jól emlékszem, negyvenre vagy hányra kontemplálta ezeknek a mandátumoknak a számát. Az a javaslat, amely Ernszt Sándor t. képviselőtársunktól származik és amely a 12. §-ban talált elhelyezést, — amely szerint annyi képviselő helyét, amennyivel a képviselők száma a kerületek csökkenésével alább száll, országos lajstromok alapján kell betölteni és felosztásuk ugy történik, hogy az összes pártok részesednek ezekben a mandátumokban, az összes pártok, tekintet nélkül arra, vájjon megfelelő számú mandátumokat szereztek-e a választásokon, vagy pedig nem esett rájuk megfelelő számú mandátum — már teljesen távol áll a Huszár-féle javaslattól. Teljesen távol áll először azért is, mert a titkos szavazást nem foglalja magában ; teljesen távol áll azért is, mert ez a javaslat tulaj donképen nem jelent egyebet, mint a választási rendszernek és a választási eljárás igazságtalanságainak tetőzését. Kevés számú mandátumról lehet itt összesen szó, mert hiszen, ha jól tudom, maximum 15—20~ra rúghat azoknak a mandátumoknak száma, amelyekkel kevesbedni fog az egyébként betöltendő mandátumok sora. Meg kellett volna ragadni az alkalmat, hogy legalább valami csekély megnyugtatást adjanak annak az ellenzéknek, amely a nyilt szavazásnak a kerületek nagy többségében való fentartását aggodalommal szemléli és amely a választási visszaéléseket és atrocitásokat panaszolja fel. Ez a megnyugtatás pedig nem lehetett egyéb, mint az, hogy legalább ez a 15—20 mandátum ne azoknak a pártoknak jusson, amelyek a főválasztáson, a kerületi választásokon már elegendő mandátumot kaptak vagy több mandátumot is kaptak, mint amennyi a rájuk esett szavazatok szerint őket megillette, hanem azoknak a pártoknak jusson, amely pártok a választások esélyei vagy választási erőszakosságok következtében, vagy a nyilt szavazás következményeképen nem jutottak annyi mandátumhoz, mint amennyi őket a rájuk eső szavazatok arányszáma szerint megilletné. Itt az a csekély vigasztaló momentum merülne fel, hogy azok, akik elesnek a nyilt szavazás mezején, legalább a felosztásra kerülő pótmandátumok révén és segítségével feltámadnak. Az Ernszt-féle indítvány, amelyet ez a 12. § magában foglal, tulaj donképen azt jelenti, hogy a nagy pártok, amelyek szereztek maguknak mandátumokat, szerezhetnek negyven-ötvennel több mandátumot is, mint amennyi a rájuk esett szavazatok száma szerint őket megillethetné, mert vannak olyan választási esélyek, amelyek egyes pártokra nézve szerencsével járnak, hogy háromnégj^, tiz-husz, esetleg negyven-ötven szavazattal nyernek mandátumot, mások pedig ugyanakkor elesnek minden képviseltetéstől. Ezek a nagy pártok még azt a beneficiumot is nyerik, hogy országos lajstrom alapján tetézhetik az előnyt, még egyszer szóhoz jutnak az elosztásnál és azokat juttatják mandátumhoz, akiket nem is akarnak kitenni a választások esélyeinek, hanem igy minden fájdalom nélkül visznek be a képviselők sorába. Egyszerűen benevezik őket az országos lajstromba és, rájuk esvén bizonyos számú szavazat, ilyen módon azokat viszik be, akiket be akarnak vinni. Bevallott célja is volt ennek a rendelkezésnek és pedig az, hogy a pártvezéreket akarják ilyen módon biztonságba helyezni. Ezt a célt elérhetik, azonban azt a másik célt, amelyet tulaj donképen meg kellett volna közelíteni, nem érik el, t. i. megnyugtatást azoknak, akik félnek a nyilt szavazástól, a nyilt szavazással kapcsolatos választási visszaélésektől, hivatali és gazdasági erők közbejátszásától ; ezt a megnyugtatást pedig nagyon csekély áldozattal — nem akarok imparlamentáris