Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-437
 nemzetgyűlés 437. ülése Î925. évi június hó 30-án, hedden. eljárásnak összes eredménye az, hogy Beniczky Ödönt letartóztatták, a más i k eredménye pedig az, hogy az egyik tanút Fényes Lászlót nem hallgatták ki mindazon ténykörülményekre vonatkozólag, amelyre ő kihallgatását kérte, és amelyeket előadni kivánt. Harmadik p zitiv eredménye ennek a nyomozati eljárásnak az, hogy bár a honvédelmi minister ur azt a kijelentést tette, és itt kénytelen vagyok hangsúlyozol tan mondani, hogy minden korlátozás nélkül tette azt a kijelentést, hogy a tanúvallomásokat ebben az ügyben nyilvánosságra fogja hozni, mert az egész vizsgálati eljárást a nagj r nyilvánosság ellenőrzése alá kívánja helyezni és igy akarja demonstrálni azt, hogy semmiféle takargalnivalója e tekintetben a kormányzatnak nincsen. További konzekvenciája pedig az eddigi vizsgálatnak az, hogy három sajtópert indítottak eddig a Népszava ellen tiltott közlés miatt azért, mert a Népszava leközölte azokat az adatokat, amelyeket a honvédelmi minister ur bárkinek rendelkezésére bocsátott, hogy ezzel is elősegitse a nyomozást, éri ve a Somogyi-—Bacsó-féle gyilkosságra vor átkozó iratokat. Legyen szabad most sorra vennem a honvédelmi minister ur egyes állításait, de újból hangsúlyozom, hogy azokra a honvédelmi minister ur azt a kijelentést tette, hogy a tanúvallomásokat nyilvánosságra hozza és itt semmiféle megszorító intéz kedést és kijelentést nem tett. Elismerem, hogy én, amikor meghallottam a honvédelmi minister urnák ezt a nyilatkozatát, mint jogász magam is csodálkoztam. Nem tudtam előzőleg megérteni, hogy hogy lehetséges még nyomozási stádiumban levő ügyben a tanúvallomásokat nyilvánosságra hozni. Azonbnn ugy gondoltam, hogy itt semmiféle mellékkörülményre nincsenek tekintettel és az egészet minden további kritikára való tekintet nélkül nyilvánosságra hozzák. Most azután előáll a honvédelmi minister ur azzal, hogv ő ilyen Ígéretet nem tett, illetve tette és állja is azt az igéretét, hogy majd csak a nyomozás bizon3 T os későbbi stádiumában, amikor — legalább is ez volt az egyik mondata, — már nem kell félni attól, hogy mas tanú a nyilvánosságra hozott tanúvallomásokból tájékozást nyer és ezzel befolyásoltatja magát. A további kijelentésében azután még tovább megy a honvédelmi minister ur és, ugy Játszik, itt van a kutya eltemetve. Ebben szószerint a következőket mondta (Olvassa): »Ami tehát a vizsgálat adatainak nyilvánosságra hozatalát illeti, módomban van mindenkit teljesen megnyugtatni abban a tekintetben, hogyha nem tudunk eredményt elérni, akkor igenis nyilvánosságra fogjuk hozni a mostani öszszes vallomásokat, azért és azzal a szándékkal, hogy mindenki, ha még hozzá tud szólni, jelentkezzék tanúvallomásra és hozza adatait elő.« Ugy látszik ez az igazi értelme a honvédelmi minister ur nyilatkozatának, mert ebből njdlvanvaló, hogy ugyanazt a játékot fogják csinálni, amit csináltak eddig. Az 1920 ban lefolytatott nyomozati eljárás nem járt eredménynyel, mellékvágányra vitték, é, amikor a mellékvágányra vitel teljesen megtörtént, a honvédelmi minister ur mindenkinek rendelkezésére bocsátotta az aktákat. Most megint lefolytatják a nyomozati eljárást, és már előre látja a honvédelmi minister ur az eredménytelenséget, és ugy látszik erre gondolva mondja azt. hogy majd ha megint beigazolódik az eredménytelenség, m ndenkinek betekintést ad az aktába. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ilyet nem mond az ember, hanem gondolja !) A nyilvánosságot igy akarja értelmezni. Hogyan mondhatná a honvédelmi minister ur. hogy más alkalom nal hozza nyilvánosságra, ha nem gondo t volna arra, hogy a második vizsgálat is eredménytelen lesz, mert hiszen ha nem erre az esetre gondol, akkor amúgy is a főtárgyalás lesz hivatva a nyomozati adatokat nyilvánosságra hozni. A főtárgyaláson az adatok nyilvánosságra hozatala megtörténik, akár akarja ezt a honvédelmi minister ur, akár nem, mert a főtárgyalás nyilvános. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiállások: Soha sem lesz ebből főtárgyalás!) Azonban nyilvánvaló a hátsó gondolat, hogy ebben az üg3 r ben soha sem lesz főtárgyalás, hanem ismét zsákutcába ^zalad és amikor a zsákutcába szaladás megtörtént, akkor fogja majd nyilvánosságra hozni az adatokat. (Peidl Gyula: Nem nehéz megjósolni, hogy nem lesz főtárgyalás. — Peyer Károly: Van már gyakorlat róla. — Zaj a szélsőbaloldalon.J Elnök: Csendet kérek! (Halljak! Halljak! jobbfelől.J Györki Imre : Azt is mondotta a honvédelmi minister ur, hogy ő tüzetesen átnézte azokat a cikkeket, amelyek a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyében a Népszavában megjelentek, és ug} 7 találta, — és ezt jogászokkal is megtárgyalta, — hogy azokban semmi olyan uj adat, semmi olyan ujabb tény vagy momentum nincs, mely alkalmas lenne arra, hogy a vizsgálatot kiegészítsék, vagy újból elrendeljék. Ezzel szemben pedig legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy a mostani eljárás épen arra való, hogy az első vizsgálat anyaga kiegészittesék. Itt is nyilvánvaló az ellenmondás a régi és az uj nyilatkozat között. Bégi nyiatkozata szerint a vizsgálaton nincs semmi kiegészíteni való, azt teljesen korrektül lefolytatott vizsgálatnak tekintette, uj nyilatkozata szerint pedig maga is elismeri, hogy a" mostani eljárás arra való, hogy az első vizsgálat anyaga kiegészíttessék és kibővittessék olyan adatokkal, amelyek eredményre vezethetnek. Pénteki beszédemben ugyancsak részletesen felsoroltam a nyomozati eljárásnak azokat a hiányosságait, amelyeket minden józan ember, aki a nyomozáshoz csak a legkevesebbet is ért, már az első nyomozati adatokban felfedezhet. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje már lejárt. Györki Imre : Kérnék még csak öt percet. Elnök: A képviselő urnák ezt a kérést csak 15 percen belül van módjában előterjeszteni. Györki Imre: Rögtön befejezem. Rámutaltam egy csomó adatra, amely alkalmas volna a vizsgálat kiegészítésére. Megneveztem a gyilkosság két gyanúsítottját is, azonban a honvédelmi minister ur nem jött ide a nemzetgyűlés elé, hogy beszámoljon arról, vájjon mi történt a két gyanúsítottal, kihallgatták-e őket, történt-e rájuk vonatkozólag valami lényeges megállapítás, igen vag} T nem ? Befejezésül — minthogy az időm rövid — még egy ténykörülményt kívánok leszögezni. Beszédemben felemiitettem, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkossági ügynek első ügyesze Tahy Pál százados volt. Felemlítettem, hogy amikor Tahy Pál Ostenburgot le akarta tartóztatni, a fővezérség elvette tőle az iratokat és azokat a fővezérség ügyészének, Litomericzkynek adta át. A honvédelmi minister ur, hogy ezt az állításomat lerontsa, azt mondta, hogy egyrészt Tahy Pál kezében sohasem volt a nyomozati irat, másrészt pedig Tahyt állásától egészen más ügyből kifolyólag csapták cl. A honvédelmi minister ur itt két dolgot összekever, mert én soha sem állítottam, nem mondtam, hogy Tahjd nem csapták el, azt se mondtam, hogy ezért csapták volna el a hadsereg kötelékéből, hanem azt állítottam, hogy Tahy Pál igenis volt n3 r omozati szerv, ma is fentartom ezt, és elvették tőle az ügyet, de jóval később indult meg ellene más ügyből kifolyólag — és ebben igaza van a honvédelmi minister urnák — a bűnvádi eljárás a katonai hatóságnál. Elnök: Kérem a képviselő urat, most már méltóztassék beszédét befejezni. NAPLÓ. XXXIV. 1<Í
