Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

A nemzetgyűlés 437. ülése 1925. évi június hó 30-án, kedden. 289 érdekében ezt szükségesnek látja. Tekintettel arra, hogy a múlt tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy egyes választókerületekben, illetőleg különösen a székesfővárosban és Debrecenben a múltban a tömeges kihagyás jelenségei forogtak fenn, mi a magunk részéről szükségesnek tartanok azt, ha a közigazgatási biróságnak abban az esetben is joga és kötelessége lenne szóbeli és nyilvános tárgyalást tartani, ha a választók egész tömege záratik ki a választójogból, ami mindenesetre a döntés lehetőségét is rendkívül megköny- ' nyitené. Ez volna az egyik, tulajdonképen pótló javaslatom. Másik javaslatom az 1. bekezdésre vonatkozik és voltaképen az egész szakasz ellen irányul. Ennek a javaslatomnak indoka az, hogy a magam részéről, bár helyeslem, mégis aggályosnak látom a közigazgatási bíróság hatáskörének folytonosan való kiterjesztését. Aggályosnak látom ezt azért, mert a közigazgatási bíróság annak a feladatkörnek, amely reáhárul az 1896 : XXVI. tc.-ben megállapított szervezettségében nem tud megfelelni. À belügyminister ur már 1923-ban egy közigazgatási ankéten benyújtotta az ő javaslattervezetét, amely szerint a közigazgatási bíróság hatáskörét decentralizálni kívánja és kisebbfoku helyi jelentőségű ügyek elintézésére alsóbb közigazgatósági biróságok felállítását óhajtja az egyes királyi táblák székhelyén. Ebben a reformtervezetben, melyet a belügyminister ur a törvényhatóságokra vonatkozólag benyújtott, a közigazgatási bíráskodásnak ez a decentralizációja nem foglaltatik benn, Ez azzal a reformkezdeményezéssel együtt, amely meghiúsult, el is maradt. A közvélemény, amint haladunk a jogállam fogalmában, annál inkább az ügyek nagy részére nézve azt a bizonyos jogvédelmet, amelyet a közigazgatási biróság hatásköre nyújt, biztosítani kívánja. Ennélfogva ebben fejlődő tendencia van, így tehát attól a gondolattól, hogy a közigazgatási bíráskodás decentralizáltassék, — ami nem áll ellentétben az 1896 : XXVI. t.-cikkel sem, — eltérni nem lehet. Szerintem az volna a helyes, — ámbár a magam részéről indokoltnak tartanám, hogy az ilyen választójogi kérdéseket voltaképen végső fokon a biróság intézze el, de tudom, hogy ennek a gondolatnak az urak meg nem nyerhetők, — hogy az ilyen választójogi kérdésekben a már bizonyos tekintetben az urak álláspontjára vagyok kénytelen helyezkedni, inkább majd ezek az alsóbb ; közigazgatási biróságok döntsenek. Tudjuk ugyanis, hogy milyen nagy tömeg kerül fel ezekből a panaszokból a közigazgatási biróság elé, és ezt a nagy tömeget a közigazgatási biróság mai szervezettségében, mai létszáma mellett tulaj donképen elvégezni sem tudja. A 28. §-nál beállítottunk egy uj rendelkezést, amely szerint 1926-ban uj választói összeírás történik. Ez maga már rettenetes munkát fog adni a közigazgatási biróságrak. Ha hozzávesszük még azt is, hogy a kép"\ iselőválasztások felett való bíráskodást a közigazgatási biróság hatáskörébe utaljuk, rendkívül nagy halmaza áll elő a munkának, és ennélfogva kívánatos volna az alsófoku közigazgatási biróságok rendszeresítése. Ez azonban természetesen csak törvénnyel történhetnék meg. Amig tehát ez meg nem történhetik, a magam részéről kivenném a közigazgatási biróság hatásköréből ezt a 46. §-ban kontemplált anyagot, és rábíznám az illetékes királyi táblára, hogy azok járjanak el ezekben az ügyekben, és megfelelően a 46. § 1. bekezdése helyett-a következő szöveget j avaslom : »Addig is, amig alsóbbfoku közigazgatási biróságok felállíttatnak, közpon+i válaszmánynak a választójogot érintő határozatai ellen benyújtott panasz felett az illetékes királyi tábla háromtagú tanácsban határoz. A szükségeshez képest több tanács alakítandó.« Elnök : Kíván még valaki szólni? Minthogy senkisem kíván szólni, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről nem tartom helyesnek, ha a polgári bíróságokat vonjuk bele a politikai ügyek intézésébe. A magyar törvényhozás a közigazgatási biróság felállításával nemcsak közigazgatási, de közjogi bíróságot is állított fel, amelynek közjogi jellege az 1907. évi törvényben "teljes kidomboritásra talált. A magam részéről helyesnek találom, — hiszen a képviselő ur utalt rá, hogy errevonatkozóan tervezetet is készítettem, — a közigazgatási és közjogi bíráskodásnak középfokon való kiépítését, egyelőre azonban ez lehetetlen. Ha azután majd törvény intézkedik erről, annak módjában lesz a tárgyalás alatt álló szakasz rendelkezését is olyanformán megváltoztatni, hogy az ebben a szakaszban a központi közigazgatási biróság kezébe helyezett hatáskört decentralizálja a helybeli' középfokú közigazgatási biróságok kezébe. Az igen t. képviselő ur másik indítványa, amelyet elsőnek nyújtott be, a 2. bekezdésre vonatkozik és kötelezővé kívánja tenni a közigazgatási bíróságra a szóbeli és közvetlen tárgyalást abban az esetben, ha tömegesszámban adattak be panaszok a közigazgatási birósághoz. Helyesebbnek tartom, ha mi magára a bíróságra bízzuk azt, — amint az eredeti szöveg teszi is, — hogy eldöntse, vájjon közvetlen szóbeli tárgyalás vagy csak az iratok alapján hozza meg döntését. Elvégre el lehet képzelni tömeges panaszt olyan esetben is, amikor a biróság az iratok alapján dönthet egyszerűbben és helyesebben, de viszont kisszámú panasz esetén is szükségesnek láthatja a biróság azt, hogy közvetlenül szóbeli tárgyalást tartson. Mindezek alapján ana kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal a 46. e. bekezdésével szemben Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur nyújtott be egy módosítást, olyan értelemben, hogy a 46. §-ban megállapított teendők a közigazgatási biróság helyett a kir. ítélőtáblákra bízassanak. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a szakasz 1. bekezdését eredeti szövegében elfogadni, zzemben Hegjmiegi-Kiss Pál képviselő ur módosít ásával, igen, vagy nem? (Igen !) A HÁZ az eredeti szöveget fogadta el, Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur módosítását pedig elveti. A 46. § 3., 4. és 5. bekezdése meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. A szakasz 2. bekezdéséhez Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur egy pótlást indítványozott, amely szerint a »szükségesnek tartja« szavak után iktattassék be a következő szöveg : »vagy tömeges kihagyás jelenségei forognak fönn.« Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a most felolvasott pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség ! A Ház a pótlást nem fogadta el. Következik a 47. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Forgács Miklós Jegyző: (Olvassa 47. és 48. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 49. §-l). Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Puky Endre előadó : T. Nemzetgyűlés ! A névjegyzék minden öt évben összeálhttatik, a következő években pedig kiigazittatik. Ennek kettős 42*