Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

280 A nemzetgyűlés 437. ülése 1925. évi június hó 30-án, kedden. képviselőtársunk kiegészítő indítványát és ahhoz természetesen hozzájárulok. Ennek a szakasznak 5. bekezdésében van egy megállapítás, amely sze­rint az elemi iskola negyedik, illetőleg hatodik osz­tályának elvégzését szintén vélelmezni kell annál, aki a háborúban vitézségi érmet kapott. Ismertein olyanokat, akik vitézségi érmet nyertek és akik, amikor elismertettük velük az erről szóló okmány­nak kiszolgáltatását — a harctérnek azon részéről szólok, ahol én voltam és ahol megtörtént, hogy elfogytak az érmek és egy okmányt állítottak ki arról, hogy az illető ilyen vagy olyan kitüntetésben részesült, —- nagy nehezen, rajzolva tudták csak nevüket a kézbesitőkönyvben aláírni. Én azonban azt is a legnagyobb mértékben helyeselni tudom, hogy ezeknél a kategóriáknál minden további nél­kül, —- amennyiben bizonyítvány nem áll rendel­kezésünkre, — vélelmezni kell az elemi iskola négy, illetőleg hat osztályának elvégzését, vagy az ezzel egyenlő értékű értelmi nivót. Ha azonban ezt elis­merem, el kell ismernem azt is, hogy hősiesség szük­ségeltetik ahhoz is, — hogy ugy mondjam, bizonyos í'oku kulturális hősiesség, — hogy az, aki az életnek nekiindul mint anafabéta, 24 éves korában már ott tart, hogy az ismeretek jó nagy részét tudja fel­mutatni és az értelmi színvonal olyan megaslatán áll, amelyet talán csak a középiskola elvégzésének fundamentumán lehet megszerezni. Ezekről is el kell tehát ismerni, ha bizonyítvánnyal nem is ren­delkeznek, hogy náluk is vélelmezni kell az elemi iskola elvégzését. De vonatkozással arra a kiegé­szítő indítványra, amelyet Szabó Imre t. képviselő ur tett, megállapítom, hogy itt analfabétákról aligha lehet szó, hiszen szakmai képzést nyert szak­munkásokról és magánalkalmazottakról van szó. Különösen szakmai képzést nyert szakmunkás analfabétákról szó sem lehet, de még csak arról sem lehet szó, hogy autodidaxis utján, önképzés utján szerezték volna meg az elemi iskolának megfelelő nivót, hiszen, mint Szabó képviselőtársam felsorolta még ipari pályákra sem léphetnek ezek anélkül, hogy az elemi iskolának legalább négy osztályát ne tudták volna akkor produkálni. Amikor pedig tanoncok lesznek az illetők, ugyancsak a törvény értelmében egy 3—4 esztendős tanonciskolát kell elvégezniök, nem is szólva arról, hogy a mai generációnál az elemi iskolánál sokkal masasabb képzettséggel mennek a tanoncok az ipari pályára. Nagyon sokan vannak, olyanok is, akik a gimnázium 5—6 osztályát kénytelenek ott hagvni és azután mennek ipari pályára. Majdnem •il! % azoknak a tanoncoknak a száma, akik a pol­gári iskolának legalább 2, illetőleg sokszor 4 osz­tályát elvégezték, ha tehát a kiegészítő indítvány­ban jelzett ipari szakmunkásokkal szemben való vélelmezésről van szó, egészen bizonyos, hogy itt okvetlenül fennáll az eíemi iskola negyedik ' osz­tálya, sőt. ennél magasabb iskolai végzettség is. A magam részéről tehát nem látóin semmi aka­dályát annak, hogy ezt a kiegészítő indítványt az 5. bekezdésbe felvegyük, mert ezáltal csak "meg­könnyítjük a választói névjegyzék összeállítását. Nem történik igy sérelem azokkal szemben sem, akik az elemi iskola 4 vagy 6 osztályát elvégezték, sőt esetleg a középiskola második vagy negyedik osztályát is, bizonyítványukat azonban nem tudják felmutatni. Ismétlem tehát, teljes bizonyossággal áll az, hogy az érintett katogóriáknál a vélelmezés mögött ott van az elemi iskola 4, illetőleg 6 osztá­lyáról vagy középiskola megfelelő osztályáról szóló bizonyítványa, amelyet azonban beszerezni nem tud­nak. Ebben az esetben tehát semmi kockázatról nincsen szó és ennélfogva a kiegészítő indítványt elfogadásra ajánlom. Elnök : Szólásra következik? Héjjj Imre jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Indítvá­nyozom, hogy a 33. § 5. pontját ujabb szövegezés végett adjuk vissza. Indítványomat azzal okolom meg, hogy ez a pont teljesen homályosan hagyja azt a kérdést, amelyet már érintett Vázsonyi t. képviselőtársam, hogy tulaj donképen mit akar ez a vélelmezés. Ez a vélelmezés azt akarja, hogy olyanok, akik, mondjuk, még írni-olvasni sem tudnak, most egyszerre a négy, illetőleg a hat elemi iskolával egyenlő képesítést megszerzettek­nek nyilváníttassanak. Vagy talán csak a meg­szerzett képesítés igazolásának megkönnyítését szándékolja a javaslat? Azt hiszem, hogyha valaki alaposan elolvassa ezt a pontot, rájön arra, hogy még nagyon sok pótlásra van szükség, és hogy ez tulaj donképen egy elhevenyészett törvényalkotási processzusnak az eredménye, hiszen másképen ebből a pontból nem lehetne kiolvasni azt, hogy pl. olyan földbirtokosok, akik 60 aranykorona tiszta adónak megfelelő birtokon gazdálkodnak és együtt gazdálkodik a férj és feleség, kvalifikál­hatok legyenek, aki azonban bérelt birtokon gaz­dálkodik, az nem lehet kvalifikált,» úgyszintén az sem, aki részes birtokon gazdálkodik, továbbá, hogy aki szülői birtokán gazdálkodik, arra néz.ve megint más kvalifikálás legyen érvényes. Az ipari munkásságra vonatkozólag teljesen megérthető­nek és elfogadhatónak tartom az előttem előter­jesztett indítványokat, mert én sem látom be, hogy az, aki ipara terén kvalifikáltnak bizonyult, még itt külön iskolai bizonyítvány produkálására legyen kényszerítve. De tovább megyek, elhibá­zottnak tartom azt az intézkedést is, amely azt mondja, hogy ez csak azokra vonatkozik, akiknek önálló ipari üzletük van. Ezen az alapon elesnének ettől a kedvezménytől mindazok, akik uradalmak­ban, mint alkalmazott iparosok működnek, mert hiszen ezek nem rendelkeznek önálló iparüzlettel. Sőt e pont alapján teljesen mellőztetnének a mező­gazdaság terén produktív munkát kifejtő olyan egyének, akik véletlenül idegen birtokon kénytele­nek gazdálkodni. Jó magam ismerek analfabéta majorgazdákat, akik 6—800 holdas birtokot job­ban elvezetnek, mint Magyaróvári végzett okleve­les gazdatisztek. Erről bárki meggyőződhetik, ha vesz magának annyi fáradságot, hogy ezeket a birtokokat megtekintse. Abszurdum, hogy kimarad­janak ebből a kedvezményből olyan egyének, akik a nevüket mégis csak alá tudják irni. De akiket épen a kisgazdák szempontjából, minthogy nem hozzájuk tartoznak, nem részesítenek olyan véde­lemben, mint azokat, akik az öt-hat holdas birtoko­sok kategóriájába tartoznak, akiket megkülönböz­tetett elbánásban akarnak részesiteni. Azokat, akik ezt a módosítást keresztülvitték, nem érdekli az, hogy tulaj donképen ezek, akiket én emiitet­tem, jogsérelemben részesülnének. Minthogy itt még nagyon sok javitani vagy világosabban megszövegezni való van, azt hiszem, legjobb lenne, ha ennek az egész 5. pontnak uj szövegezését határozná el a t. Nemzetgyűlés. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kíván még valaki szólni? Héjj Imre jegyző : Fáy Gyula ! Fáy Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Én is a 33. § 5. pontjához ókajtok hozzászólni és kérem, hogy annak első mondatát, amely azt mondja, hogy az iskolai képzettség vélelmezendő akkor, ha az illető­ről köztudomású vagy állásából, foglalkozásából nyilvánvaló, hogy négy, illetőleg hat elemi iskolai képzettséggel rendelkezik, a következőképen ki­egészítsük : »... az illetőről köztudomású, illető­leg állásából, foglalkozásából nyilvánvaló, hogy négy, illetőleg hat elemi iskolai képzettséggel, illetőleg ezzel egyenlő értékű műveltséggel rendel­kezik«. Azt hiszem, hogy helyesebb nevén nevez­nünk a gyermeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom