Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

236 A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. bíróságokat felállítanék, ezért bátor vagyok beterjeszteni a következő határozati javaslatot és remélem, hogy a t. többség el fogja azt fogadni. (Olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy ennek az évnek a végéig terjesszen elő törvényjavaslatot a községi békebiróságok felállításáról.« Azt hiszem, ennek a javaslatnak semmiféle politikai jellege nincs, ez a kormány vagy a többség érdekeit nem sérti, egy objektív kérdésre vonatkozik s ezért remélem, méltóztatnak értéke szerint elintézni. Szeretnék most kissé részletesebben foglalkozni a földreform kérdésével. Ugyanilyen nyugodt és objektív hangon szeretném ezt a feladatot is megoldani s ebben nagy mértékben elősegitene a t. többség, ha nem méltóztatnának ingerült és szenvedélyes megjegyzésekkel kizökkenteni engem nyugodt fejtegetéseimből. Eddig ugyanis még nem tudtam ebben a kérdésben ugy felszólalni ebben a diszes testületben, hogy ellenmondásoknak, tiltakozásoknak a »Nem igaz !» »Lehetetlen !» közbeszólásoknak özönével ne találkoztam volna. Kétségtelen, hogy a földreformot az előző nemzetgyűlésnek és kormánynak a bölcsessége nemcsak azért alkotta meg, hQgy a földbirtck helyesebb megoszlásáról gondoskodjék, hanem — mondjuk ki egészen őszintén — azért is, hogy a nincstelen földmives lakosság helyzetén is könnyitsen. Ebben a kérdésben eljutottunk már bizonycs eredményekhez ugy, hogy itt az ideje, hogy szemlét tartsunk a felett, elérte-e a kormány, elérte-e az ország célját ezzel a földreform eljárással. A Földbirtokrendező Biróság húsvét előtt közzétett egy kimutatást eddigi működésének eredményeiről. Nem akarom ezt ismertetni, csak néhány adatot ragadok ki belőle. Elmondja a Földbirtokrendező Biróság a házhelyek kiosztásának állását. Ebben a tekintetben nincs panasz, mert a házhelyigénylések honorálása valóban folyamat ban van s itt semmiféle szükkeblüséget nem lehet látni sem a biróság részéről, sem az egyes községek részéről, sőt igen sok község olyan mérsékelten szabta meg à házhelyek árát, az érdemesség fokához képest olyan árakat állapított meg, hogy az ember kénytelen a legtöbb esetben teljes objektivitással a legjobb indulatot elismerni. Másként állunk azonban a kistipusu földbirtokok teremtésének kérdésével. A Földbirtokrendező Biróság saját kimutatása szerint eddig törpe- és kisbirtokra felosztott 645.800 katasztrális holdat, ezen kivül kishaszonbérletek alakítására 552 községben átvett 102.000 katasztrális holdat. Ez a kerekszámban 650.000 katasztrális hold, amelyet a földbirtokrendezés céljára az Országos Földbirtokrendező Biróság mindezideig kiosztott, kellő megvilágításba kerül, ha összehasonlítjuk azzal az eredménnyel, amelyet a háború előtti évtizedben a magánparcellázás mutatott fel Magyarországon. A háború előtt földbirtokrendezési törvény nem volt, de azért magánelhatározásból számos birtok került felparcellázásra és ha Buday László adatának hihetünk, akkor a háborút megelőző évtizedben valami 980.000 katasztrális holdnyi területet parcelláztak fel, természetesen nem Csonka-Magyarországon, hanem a régi egész Magyarország területén. De nagyon jól tudjuk, hogy Felsőmagyarországon, meg a hegyes vidékeken nem voltak ilyen parcellázások. Nem látjuk ehát, hogy az OrszágosFöldbirtokrendező Biróság és a földreformtörvény valami nagy ujitást hozott volna, mert a birtokszétdarabolási folyamat már megindult a háború előtt. Most, hogy a törvény ezt szabályozza és formaságokhoz köti, talán általánosabbá tette a vidékeket illetőleg, a szétparcellázott birtok mennyiségét azonban egyáltalában nem fokozta. Ez már magábanvéve olyan évi június hó 27-én, szombaton. jelenség, amely előtt meg kell állani s figyelmeztetni a törvényhozást, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság valahogy nem olyan mértékben teljesítette hivatását, mint ahogy azt a törvény meghozói remélték. De még különösebb szinben tűnik fel a 645.000 katasztrális hold kiosztott terület, ha összehasonlítjuk a vagyonváltságföldek mennyiségével. A vagyonváltságföldek mennyiségét senki sem tudja, illetőleg aki tudja, nem tartja szüksének, hogy közhírré tegye. (Handy Samu: Nem lehet még pontosan tudni !) Az egyik hozzáértő 400.000 holdra becsüli, a másik 450.000 holdra, a harmadik 500.000-re. Körülbelül tehát 400—500 ezer hold körül lehet az a mennyiség, amelj^et a nagybirtok Hegedűs Lóránt vagyonváltságtörvénye értelmében mint adót leadott az ország javára, de nem mint a földbirtokrendezés céljaira igénybe vett vagy megváltott területet. Ha most azt nézzük, hogy mennyi földet fordítottak eddig a földreform céljaira, a földbirtok helyesebb megoszlását célzó birtokpolitikára, azt látjuk, hogy 645.000 holdat. Ha meggondoljuk, hogy vagyonváltságban ettől a törvénytől teljesen függetlenül a nagybirtok körülbelül fél millió hold földet volt kénytelen leadni, akkor azt keli megállapítanunk, tíogy magának a földbirtokrendezési törvénynek erejénél fogva körülbelül 100—150 ezer hold jutott a kisemberek kezére, mert a félmillió hold földet ebből a 650.000 holdból vagyonváltság fejében adták az államnak. (Felkiáltások a jobboldalon : Tévedés ! — Mándy Samu : Még nincs leadva !) Majd erre is rátérek. Legfeljebb az állam saját maga nem gazdálkodhatván, szociális szempontból kisemberek kezére adta. Azt méltóztatnak mondani, hogy tévedés. Baross János t. képviselőtársam előterjesztett egy határozati javaslatot arról, hogy küldjön ki a nemzetgyűlés parlamenti vizsgálóbizottságot a vagyonváltságföldek egész komplexumának megvizsgálására. Ez egy teljesen objektív indítvány, semmi pártpolitikai cél nem rejlik mögötte, kizárólag azt célozza, hogy a magyar állami pénzügyeknek, a magyar állam nemzetgazdaságának nagy homálya, rejtelme, titka, amelyet ezidőszerint a vagyonváltságföldek jelentenek, a nemzetgyűlésnek egy szerve, egy bizottsága által megvizsgáltassék, felderittessék, azzal a kötelezettséggel, hogy ez a bizottság munkálatának eredményéről terjesszen jelentést a nemzetgyűlés elé. Nem látok semmiféle indokot, amely azt kívánná, hogy ezt a határozati javaslatot elvessük vagy mellőzzük. Mert elvégre egy félmillió hold föld, mely az államkincstár tulajdonába jutott, van olyan jelentékeny nemzeti vagyon, hogy parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését megérdemli. A kormány eddig nem tartotta kötelességének és nem tartotta szükségesnek, hogy erről a nagy kérdésről a nemzetgyűlést tájékoztassa, __vagy pedig az országnak felvilágosítást adjon. Érdeklődjék tehát maga a nemzetgyűlés és vizsgálja meg ezeknek a földeknek összes problémáit. En bátor vagyok megállapítani e szembeállított számadatok alapján is, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság működése nagyon-nagyon kevés helyen megy túl a vagyonváltság mértékén, értve azokat a községeket, amelyek határában vagyonváltság alá eső földbirtokok is vannak. Természetes, hogy ha olyan helyen kellett megvalósítani a földreformot, ahol nem voltak vagyonváltság alá eső földbirtokok, ott kénytelen volt ettől eltekintve is megtenni a maga intézkedését ; ott ahol azonban a nagybirtokok a vagyonváltságföld leadására kényszerültek, az Országos Földbirtokrendező Biróság nagyon kevés esetben és kismértékben tért el a vagyonváltság mértékétől ; t. i. a vagyonváltságföldeken felül alig vett igénybe