Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. kell, hogy épitve legyen, hanem arra, hogy a polgárság az országban tömött sorokban áll-e a kormány és az egységespárt mögött, igen vagy nem? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem!) Erre a kérdésre méltóztassék feleletet adni ! Megvallom a múlt tanulságainak levonása után, hogy becsületes, alkotmányos eszközökkel álljunk szemben a szociáldemokratapárttal, de nem vagyok kapható arra, hogy ezzel a párttal szemben is bármilyen, az alkotmányosságot, a jogrendet nélkülöző lépés és erőszak tétessék, mert ugy gondolom, hogy csakis alkotmányos, becsületes, tiszta fegyverekkel mérve össze saját erőinket, dönthető el az a kérdés, hogy ki marad felül ebben az országban, mi-e vagy ők ? (Helyeslés a baloldalon.) Ha ez igy lesz és a küzdelem igy vivatik meg, akkor aki felülmarad, elmondhatja, hogy övé a nép, a nemzet többségének akarata, de máskép hivatkozni arra, hogy valaki a népet, a nemzetet képviseli, nem lehet. Én ugy látom, hogy a t. kormány és a t. többség egészen máskép gondolkozik. Hatalmi eszközökkel igyekszik letörni azokat a jogos, elégületlenségből fakadó követeléseket, amelyek innenonnan elhangzanak anélkül, hogy a régi programnijának megfelelően bevinné vagy bevinni igyekeznék a köztudatba azt : megtettem a kisgazdák, a kisiparosság, a polgári társadalom minden rétegéért azt, amit lehetett ; többet nem tehettem, mert a helyzet nehéz, de felelősségem és jól telj esitett munkám tudatában kérem, hogy kövessetek. Ezt nem látom a t. kormány és a t. többség részéről. Bizonyitani kívánom ezt épen a kisiparosság sérelmei elmondásával kapcsolatban. A múlt héten ugy Budapesten, mint az egész országban tiltakozó gyűlések voltak a kormány politikájával és intézkedéseivel szemben, amelyek a kisiparosság érdekeit veszélyeztetik, vagy azokat nem kellőkép védelmezik. Hogy mennyire nem tudja a kormány, hogy mi képezi a kisiparosság sérelmeit, ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy amikor Budapesten a tiltakozó kisiparos nagygyűlés volt, amelyen Pálffy Dániel volt nemzetgyűlési képviselő ur az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke vezette a tanácskozást, közben megszólalt a telefon : a t. kereskedelmi minister ur hívta beszélésre a gyűlés vezetőjét, Pálffy Dánielt. Ő odament. Mielőtt Pálffy Dániel, a gyűlés elnöke egy szót szólhatott volna, a t. kereskedelmi minister ur a telefonba szólt és beszélt . . . beszélt arról, hogy a magyar kisiparosságnak a kézműves kamarára vonatkozó követelését meg fogja fontolni és tető alá fogja juttatni. Pálffy Dániel a telefonon szóhoz sem jutott, hiába akarta mondani, hogy nem erről van szó, a minister ur csak beszélt, beszélt és beszélt. Végre amikor Pálffy Dániel szóhoz jutott, elmondotta : »Nem erről van szó, kegyelmes uram, nem a kézműves kamaráról, hanem más sérelmekről, amelyeket nemcsak itt Budapesten, hanem az egész országban a mai napon szóváteszünk és ezekről a gyűlésekről memorandumok fognak feljönni a kormányhoz, hogy teljesítsék jogos követeléseinket«. Erre azt mondta a minister ur, hogy sajnos, ő ezekről nem tudott semmit. Pálffy Dániel erre azt mondotta, hogy hiszen ezt a gyűlést megelőzőleg napokra visszamenőleg benne volt az újságokban, hogy miről lesz szó. A minister ur azt mondotta, hogy ő azt nem olvasta. Én nem a kereskedelmi minister urat vonom ezért kérdőre, mert elismerem és belátom, hogy nagyon sok szakdolga van, azonban amikor a magyar" kisiparosság tiltakozó gyűlést tart a fővárosban és a vidék nagyobb városaiban, amikor saját sérelmeit nyíltan a kormány mellének szegezve előadja, a minister ur ne tudja, hogy miről van szó, ez mindenesetre nagy kormányzati hiba és botlás és mindenesetre azokat, akik I évi június hó 27-én, szombaton. 231 az ő informátoraik, akik kötelesek, hogy őhelyette az újságokat olvassák, B-listára kellene tenni, azok helyett a derék tisztviselők helyett, akiket, sajnos, sokszor érdemetlenül helyeznek B-listára és dobnak az állásnélküliség gondjai közé. De ha már a kézműves kamaráról említést tettem, ha már ez a kérdés felmerült, foglalkozom vele. Szükségesnek tartom, hogy a magyar kisiparosság külön kézműves kamarában szervezkedhessek, hogy legyen a saját sorsának intézése saját kezében, szűnjék meg az az állapot, hogy a kisiparost megnyergeljék a nagyiparosok, nagykereskedők és ellenkező célú érdekcsoportok. Ha tovább is ugy megy, amint eddig volt, akkor a magyar kisiparos

rság soha elégedett nem lesz, pláne most, amikor az élet súlyosbodó terheit napról-napra jobban érzi, amikor szinte elementáris erővel tör ki szivéből a vágy s feszíti az akarat izmait, hogy saját sorsának intézését saját maga vehesse kezébe. A sérelmekre vonatkozólag a Hódmezővásárhelyen tartott nagygyűlés, amelyen nemcsak a vásárhelyi, hanem az egész környékbeli iparosok résztvettek, több memorandumot terjesztett a kormány elé. Ezekben el vannak mondva mindazok, amik a magyar kisiparosság kiáltó sérelmeit képezik s amelyek orvoslásáról gondoskodni kell a kormánynak, ha azt akarja, hogy a magyar kisiparosságot megtartsa a tisztességes kenyérkereset lehetőségének biztosításánál, de egyúttal megtartsa a magyar polgári érdekek szolgálatában is. Mi történt ott Hódmezővásárhelyen ? Felvonultak a kisiparosok Makóról, Szegedről, Mindszentről, Szegvárról és Orosházáról, de piros-fehérzöld kokárdával, a gyűlés megkezdésekor az Isten áldd meg a magyart, a Himnuszt énekelték s a gyűlés befejeztével a »Nem, nem, soha !« eléneklésével fejezték be tanácskozásukat. Ma még erős polgári hazafias réteg a magyar kisiparosság, de már az elégedetlenség folytán beférkőzött soraiba, egészen természetszerűleg, a szociáldemokrata párt. Nagy felelősség hárul e tekintetben a kormányra és azokra, akik ennek a nemzetnek sorsát intézik, mert én az eszmék harcát minden alkotmányos eszközzel, minden tisztességes módon megengedhetőnek tartom, de akik a polgári Magyarország ministereinek mondják magukat, azoknak elsősorban arra kell törekedniük, hogy polgári mivoltuknak csakugyan szerezzenek érvényt cselekedeteikben is és ha ez igy van, akkor ne hagyják cserben az iparosságot. A magyar kisiparosság a múltban, — mert foglalkoznom kell a múlttal — gyönyörű, mondjuk heroikus, hősi munkát végzett abban a tekintetben, hogy saját érdekeivel sokszor ellentétben is kitartson a nemzet igazai mellett. Az önálló vám terület hiányát, ennek káros voltát évtizedeken át sínylette a magyar kisipar. Az iparpártolás papíron maradt, a szubvenciók a nagyiparnak, gyáraknak jutottak, tengődött a magyar kisipar évtizedeken keresztül. El lehet mondani Ciranóval, hogy Lázár volt a csókok lakomáján, bibliai szegény Lázár volt a magyar kisiparosság évtizedeken keresztül azoknál a csókoknál, amelyeket a közösügyes kormányhatalom akkori urai Bécs szolgálatában a császári udvarral váltottak, különböző nagj^ rendjelek, rangok és címek osztogatása mellett. Ennek ellenére a magyar kisiparostársadalom kitartott a nemzet jogainak védelmezéseiben és nem adta be derekát. Példa volt rá az 1910-es sáskajárásos munkapárti választás, amikor több helyen a függetlenségi lobogó a kisiparosok támogatásával győzött. Itt eszembe jut, hogy noha akkor Kassán Juszt-párti programmal alulmaradt a mai magyar bankvilág egyik kimagasló vezető egyénisége, Eber Antal, de a kassai kisiparosság tűrhetetlenül állott mellette. A háború alatt ez a kisiparosság hulladékot