Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

218 A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. egyik indokát abban találom, hogy a kormány nemcsak biztosítani akarja magát abban a tekintetben, hogy ezután is olyan könnyen fogja megszerezni a tényleges hatalomhoz a formai igazolást, a mandátumot, amint eddig megszerezte, hanem további és legfőbb okát abban látom, hogy a t. többség és a kormány fél attól a szociális hatástól, amelyet egy megfelelő, általánosságban, szabadon és titkosan gyakorolt választójog az ország törvényhozásával éreztet. (Ugy van! a bal- és a szslsőbaloldalon.) Én ugy látom, hogy az egységes pártnak és a kormányzópártnak többsége és általában a nyilt szavazás hívei s a titkos választás ellenségei a nyilt szavazásban, amelyet épen a mezőgazdasági és falusi tömegekre oktrojálnak, látnak valamiféle remediumot e szociális követélmények ellen. Én azonban biztosithatom ezeket a képviselőtársaimat, hogy nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a választás titkosságával vagy nyíltságával el lehet ezt a kérdést intézni. Ezt a kérdést, ezt a nagy szociális ellentétet, a dolgozók megrövidítését, azt a posztulátumot, hogy amikor a földbe és a vagyonba befektetett régi munkaértékek és az évről-évre való szántásbanvetésben, földporhanyitásban és másféle mezőgazdasági tevékenységben és a tulajdon fentartásához szükséges egyéb ténykedésekben évről-évre megújuló munka ; a régi és az uj munkák között a terméseredmények felosztására kerül a sor, akkor ők ne követeljék azt, hogy munkájuk eredményét teljes egészében kapják meg, ezt a nagy ellentétet, amely itt van a birtokos, a vagyonososztály és a szegény, a dolgozó-osztály között, választójogi taktikákkal és paragrafusokkal elintézni nem lehet. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek elintézését legfeljebb késleltetni lehet választójogi taktikával, jogfosztással, nyilt szavazással, de egészen, végleg elsikkasztani nem lesz lehetséges. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak gondolni azokra az esetekre, amikor agrármozgalmak voltak ebben az országban. Ezekben a mozgalmakban épen olyan tömegek hullámzottak, amelyeknek parlamenti képviseletük egyáltalában nem volt. (Dénes István : Ma sincs, de lesz Î - Huszár Dezső : Maga nem az ?) És a legutóbbi forradalmi mozgalmakat is olyan tömegek csinálták, amelyeknek parlamenti képviseletük alig volt vagy egyáltalában nem volt, az ipari munkásproletariátus csinálta, amelynek szervezete, utcája, tömege, volt mindenféle föld alatti aknája, de nem volt sem nyilt, sem titkos szavazása, sem parlamenti képviselete. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak gondolni arra, hogy minél inkább le fogják kötni ezeket az erőket, annál erősebb és annál veszedelmesebb lesz ezeknek az erőknek duzzadása és robbanása. (Dénes István : Világos !) E tekintetben ugy látom, a t. többség nemcsak a választójognak a nyilt választójog formájában való kodifikálását tartja remédiumnak, hanem a dolgozó munkastömegek szervezkedésének megakadályozását is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én legalább már 1922 őszén, e nemzetgyűlés összeülésének első hónapjaiban, interpellációt terjesztettem elő a belügyminister úrhoz, amelyben felvilágosítást kértem, hogy miért akadályozza a hivatali elődjei által jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező, keresztény és nemzeti alapon álló, a magántulajdont becsülő és a magántulajdon alapjára helyezkedő keresztény szociális földmunkások szervezeteinek működését ; miért tűri, hogy alantas közegei, a vármegyei tisztviselők (Dénes István : Nem fontos itt a kereszténység !) egyszerűen ráírják azokra az alakulás bejelentésekre, hogy nem közérdekű ez a szervezkedés, amelyet a belügyminister már annakidején, amikor az alapszabályokat jóváhagyta, közérdekűnek deklarált, — és évi június hó 27-én, szombaton. ezzel megyeszerte egy tollvonással elintézték a keresztény és nemzeti alapon álló munkások szervezkedését ? ! Ugy látom, hogy másik remédiumként a t. kormány a szervezkedés szabadságának konfiskálását is' tekinti. Méltóztassék meggondolni, — amint már akkor figyelmeztettem a belügyminister urat és a kormányt, — hogy ha nem adnak módot a keresztény és hazafias, nemzeti alapon álló munkásságnak, hogy ilyen alapon szervezkedhessek, akkor azt a hitet fogják benne felkelteni, hogy nincs másban remédium, csak az erőszakoskodásban csak a szélsőséges dacban, csak a szociáldemokrata és a kommunista szervezkedés felé való menekvésben. (Ugy van! balfelöl.) Ugy gondolom, hogy ez nem érdeke sem a hazának, sem a birtokososztálynak, sem a vagyonosoknak. Ez egyszerűen a helyzet félreismerése. (Dénes István : Önzés !) Rossz önzés, ostoba önzés ; mert hiszen az önzés csak akkor okos, ha tényleg eléri az önző célt, amikor azonban az önző célt a legnagyobb mértékben veszedelmezteti csak azért, hogy pár napig megtartsa a maga jogtalan előnyeit, de elveszíti azt a lehetőséget, hogy birtokolhassa a neki járó igazságos osztályrészt esztendőkig és évszázadokig. ( Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szeretném, ha mélyen gondolkozóba esnének azok akik a népjogok kiszélesítésének útjában állanak és az elé minél több akadályt igyekeznek gördíteni ; akik nem akarnak sem szociális kibékülésről, sem ezekben a veszedelmes időkben összefogásról tudni ; akik nem akarnak ezzel az összefogással olyan helyzetet teremteni, amilyennek a viharok előestéin mindenesetre meg kell teremtődnie, hogy a nagy változások, a nagy viharok kéz a kézben érjék ennek a csonka Magyarországnak megfogyatkozott társadalmát ; akik szűkkeblűtek és akik nem akarják a népnek a maga megérdemelt igazát, a maga megérdemelt jussát kiszolgáltatni, megadni. Figyelmeztetem őket arra, emlékezzenek az athéni szokásra, ahol az volt divatban, hogy a földeken az egyes földbirtokosok, földtulajdonosok bevésett nevét feltüntető oszlopot állítottak föl és ebbe belevésték az ő adósságait. Én azt gondolom, hogy ha, a tulajdonosok akkor, amikor elsétálgatnak búzatábláik között, képzeletben odahelyezik azt a kőoszlopot és erre a kőoszlopra rágondolják adósságaik listáját, kénytelenek ez adósság-listának legnagyobb részét koncedálni és elismerni azokkal a dolgozó milliókkal szemben, akik életenergiájuk feláldozásával ezeken a földeken előteremtették, kivarázsolták és átszolgáltatták a földtulajdonosoknak a föld kincseit, Ha ezeket a tartozásokat törleszteni akarnák, ugy ezt a szociális haladás terén lépésről-lépésre fokrólfokra tehetnék meg akkor, ha felhasználnák azt a lehetőséget, amely most még rendelkezésükre áll és élére állanának ezeknek a dolgozóknak, ezeknek a millióknak, hogy elejét vegyék annak, hogy azokat mások szervezzék meg nem nekik kedves alapon, hanem a magántulajdon regációja alapján. Legyenek ezeknek a dolgozó millióknak vezérei, igyekezzenek erkölcsi szempontból őket magukhoz fűzni, igyekezzenek őket szociális érdekeik felkarolásával meggyőzni arról, hogy amikor ő utánuk mennek, akkor jó vezérek után mennek, igyekezzenek őket érdektársaikká tenni, igj^ekezzenek egy kisdarab földet juttatni nekik, hogy ezen a földön, hacsak egy darab állatkát, egy borjut, egy malacot vagy egy pár csirkét eladásra tudjon termelni és piacra vinni az a szegény ember, akinek most nincs semmije, mert akkor már ezzel érdektársává vált az ezerholdasnak, hiszen érdeke, hogy a vásárra vitt borjúnak és a mezőgazdasági terményeinek, amelyből neki is van egy kevés, megfelelő ára legyen. Épugy összecseng az ő érdeke az ipari termékek vámmentességét és a könnyebb