Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

168 A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. Legsúlyosabb volt. azonban a választójogi javaslat tárgyalása és különösen annak az a része, amikor a kíotür lehetőségével visszaélve elütöttek bennünket attól,, hogy többen is hozzászólhassunk a 13. § hoz. Elnök: A képviselő urat rendre kell utasítanom, azért, a feltételezésért, hogy visszaélés történt volna. Egyúttal kérem, méltóztassék beszédét befejezni, mert már csak egy perc áll rendelkezésére. (Szakács Andor: A klotür lehetőségével éltek vissza !) Pikler Emil : Tiszteleltei hajlóm meg az igen t. elnök ur rendreutasitása előtt, hanem a visszaélést ugy értettem, hogy a kormány tudta nélkül az egységespárt egyik tagja meglepetésszerűen visszaélt azzal a helyzettel, amelyet néki a házszabályok nyújtottak. Nem a nemzetgyűlés méltóságát akartam ezzel megsérteni. (Szomjas Gusztáv : Nem visszaélés, ha a jogával él !i Azt hiszem — legalább ugy hallottam egyes képviselőtársaimtól a túloldalról — hogy az egységespárt egy része nem is azonosítja magát ezzel. Elnök: A képviselő ur kimagyarázta előbbi kijelentését, a rendreutasitás tárgytalan. Pikler Emil : Köszönettel tudomásul veszem. A mondottak után azt hbzem, természetesnek fogják találni, hogy az indemnitási javaslatot nem fogadom el, de nemcsak hogy nem fogadom el, hanem azt kívánnám, hogy mához egy esztendőre már egy olyan kormány nyújthassa be az indem nitási javaslatot, amelynek javaslatát én is elfogadhatom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — (Szabó Sándor: Hátha megjavul à kormány !) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nem/e gyűlés ! Azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy a felhatalmazási törvényjavaslat megszavazása bizalom kérdése, ebből kifolvólag természetes, hogy ellenzéki képviselő ilyen felhatalmazási törvényt nem szavazhat meg. (Patacsi Dénes : Sándor Pál is megszavazta ! — Baüez Gyula: Nem is ellenzéki! — Mnszti István : Pedig hitsorsos !) De el tudok képzelni olyan esetet, — minthogy minden szabálynak van kivétele, — hogy igenis, rendkívüli időben látva, hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a költségvetést idejében elintézze, még az ellenzék is hozzájárul az indemnitási javaslathoz. Szerintem azonban ez feltételezi azt, hogy ilyen lojalitás kölcsönösen meglegyen ugy a többség, mint az ellenzék oldalán. Ha a közelmúlt parlamenti eseményeket nézzük, ha rövid visszapillantást vetek és vizsgálom, hogy ez a kölcsönösség milyen mértékben volt meg, akkor azt látom, hogy az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy az indemnitást megszavazza. Lássuk csak, hogyan kezdődött a dolog. Megtörtént, hogy egy szép napon az igen t. többség 15 képviselőt karhatalommal kivezettetett ebből az ülésteremből. , (Mnszti István : Valami oka csak lehetett !) En ezt most nem akarom mérlegelni, én csak a tényeket fogom regisztrálni, amely tények kizárják azt, hogy a mi oldalunkon volna a sor, hogy lojálisak legyünk a kormányzattal szemben. Nemcsak hogy kivezetették ezeket a képviselőket, hanem hosszú időre ki is zárták őket (Köszó István : Nem zárták ki őket, hanem .saját jószántukból maradtak el félévig ! Üdüllek ! — Mnszti István: Csak a fizetést vették fel !) Nagyon szellemes közbeszólás egy államtitkártól. (Barthos Andor: Nem annyira szellemes, mint inkább igaz! — Muszü István : Rossz témát választott !) Az igen t. többség azt az időt, amely alatt az ellenzék nagy része az üléseken nem vett részt, arra használta fel, hogy a házszabályokat revideálta. Ezek a házszabályok olyan rendelkezéseket tártaiévi június hó 25-én, csütörtökön. máznak, melyek szerintünk nem igen méltók arra, hogy egy törvényhozó testület szabályai legyenek. (Ugy van! a baloldalon.] Mindenütt másutt, amikor a törvényhozó testület házszabályait revideálják, — erről már ismételten szó volt — közösen állapodnak meg, mert hiszen az ellenzék is ugy érzi, hogy házszabályokra szükség van ; kell egy parlamentáris rendnek..lenni. Ezt azonban közösen kell megállapitani pártközi konferencián, persze nem olyan értelmű pártközi konferencián, ahol csak a kormánynak vannak kívánságai, melyeket az ellenzéknek teljesítenie kell, hanem ahol kölcsönös kapacitálás utján jöjjenek léire azok a szabályok, amelyek alapján itt, a parlamentben a rendet biztosítani, fentartani lehet. Ezek a házszabályok az egyik pontban bizonyos jogokat adnak, a másik pontban pedig ezeket a jogokat megsemmisítiu. Az egyik helyen például arról van szó, hogy milyen esetben van helye névszerinti szavazásnak A napokban láttuk, hogyan lehet ezt a jogot egyszerűen kinullázni egy olyan fontos tételnél, mint a választójogi törvényjavaslat 13. §-ánál. A törvényhozó testületek az ilyen kérdések fontosságát emelik azzal, hogy névszerinti szavazást kivannak ; hadd lássák, kik szavaznak mellette, kik ellene. (Perlaki György: Szóval any il t szavazást követeli! — Felkiáltások a jobboldalon Hz az !) Bocsánatot kérek, ez nem az, egészen más a törvényhozó testület tárgyalása és egészen más a képviselőválasztás. Ha személyekről van szó, akkor a házszabály gondoskodik itt is a titkos szavazásról. Mikor bizottságokat küldünk ki, vagy akármilyen személyeket választunk, akkor a házszabály Diztositja a titkos szavazást. De amikor egy törvényjavaslat fontos szakaszának megszavazásáról van szó, akkor ennek fontosságát igenis, emeljük a névszerinti szavazással, nemcsak ebben az országban, hanem mindenütt ahol parlament van. (Patacsi Dénes : Ott is igy van !) Az igen t. többség a napokban kimutatta, hogvan lehet ezt a jogot kinullázni. Puccsszerüleg jöttek egy indítvánnyal, mert én ugy tudom, hogy még az igen t. elnökség sem tudott airól, hogy itt mi készül (B. Podmaniczky Endre : Nem volt puccs ! Házszabályszerű indítvány volt, csak egyéni akció volt !) Meglepetésszerűen hozták ide. (B. Podmaniczky Endre: Igen, meglepetésszerűen.) Például miért nincsenek most az igen t. túloldalon annyian, mint akkor, hiszen az is a délutáni órákban volt. Akkor kölcsönösen értesítették egymást. (Barthos Andor: Mert unják már ezt a sok beszédet ! Semmi érdekesség nincs. Nem mondanak semmit, csak beszélnek! — Saly Endre: A gyilkosságot, bombavetést nem unják ? — Zaj a jobboldalon J Ha közbeszólásokkal elveszik az időmet, akkor nem leszek képes beszédemet egy órán belül befejezni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!/ Mondom, a házszabályokról nem lehet azt állítani hogy ezáltal valami magas szinvonalat értünk el. A házszabályok elintézése után következett a választójogi törvényjavaslat tárgyalása. Az ellenzék erre már ismét bejött a Házba és mindent elkövettünk annak érdekében, hogy javitsunk ezen a javaslaton, annyit, amennyit csak javítani lehet. Felbátorítottak bennünket erre azzal, hogy addig, amig távol voltunk, azt mondották — élükön a ministerelnökkel — hogy az ellenzéknek kötelessége ide bejönni (B. Podmaniezky Endre : Úgyis van !) ellenőrizni azt, amit a többség csinál, és igyekezni valamit érvényre emelni abból, ami az ellenzék kívánsága. A választójogi törvényjavaslat tárgyalása során — amint már mondottam — eddig a 13. §-hoz jutottunk el, s annak ellenére, hogy a ministerelnök ur, az előadó ur, a bizottság jelenlése.arról beszélt, hogy ez a törvényjavaslat a haladás jegyében ké-