Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. évi június hó 25-én, csütörtöhön. 161 fojtani fogjuk. A szocialista mozgalom nem ismer személyi életet, pozicióbiztositást, mert emberek bukkannak fel, emberek tűnnek le s a tömeg mindig ki fogja termelni a maga vezéreit, akik el fogják végezni azt a feladatot, amely rájuk van bizva. Önök bennünket le nem kenyereztek, meg nem szelídítettek, és változatlanul, sőt foko­zottabb mértékben állanak fenn összes eddig fel­állított követeléseink és azok az elválasztó kérdé­sek, amelyek közöttünk vannak. Odakünt az életben szolgabíró, ' csendőr, rendőr fojtja belénk a szót. Minden eszközt fel­használnak arra, hogy, különösen a falusi népet, amely nem elég erős arra, hogy kisisteneivel, jegy­zőivel átb.-vel szembeszálljon, elzárják előlünk. Ennek a magyar népnek jelleméről kritikát mon­danak azok, akik e dolgos, becsületes nép jelle­mének kifejlesztéséhez csak analfabetizmussal, csak alkohollal, csak gazdasági és szociálpoliti­kai anarchiával járultak hozzá. Ez a nép, melyet a háborúban vágóhidra vittek, a földreformnál kihasználtak és megcsal­tak, amelyet politikai ugródeszkának felhasznál­tak, csak a malom alatt és a korcsmákban, amelyek­ből bőven van Magyarországon, mer kifejezést adni véleményének ; de akkor is csak halkan, csak csöndesen, mert a politikai véleménynyilvánítás következménye, mint a belügyminister ur mon­dotta, a falusi környezet jóirányu befolyása, a bevert fej, a csendőrpofon, az adóvégrehajtás, a levente-vexatura, az italmérési jog és trafikenge­délyek reviziója, sőt a szószékről való kiprédiká­lás. Nekünk, a nép képviselőinek, a beszámolót lehetetlenné teszik, a Házban a diktatórikus ház­szabályok akadályoznak meg kötelességünk tel­sitésében, a választójogi javaslat izgatási paragra­fusával pedig teljesnek gondolják ezt a vasbilin­cset. De mi várunk és minden talpalatnyi térért, minden lépésért elszántan harcolunk, várjuk, hogy az idő, ez a nagy romboló, átreszeli ennek a bilincs­nek szemeit, átreszeli ezt a béklyót. Mert megakar­juk látni azt, hogy kinek országa ez a Magyarország : a haszonélvezők vékony rétegéé-e, vagy az egész dolgozó magyar népé-e a trianoni határon innen és tul ? Többségi szavazatok, nekünk szegzett bármilyen csúf fegyverek ellenére is én hiszek abban a mondatban, amelyet a haszonélvezők talán a maguk számára akarnak kisajátítani, de én azt mondom, hogy az mindnyájunké és minden béklyó, elzárkózás és elzárkózottság, keletiség, uri gőg, alázat ellenére hiszek a dolgozók Magyarországának feltámadásában. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walkó Lajos kereskedelemügyi minister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Van szerencsém beter­jeszteni a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben létrejött nemzetközi egyezmény becikkelyezésére vanatkozó törvényjavaslatot. Van szerencsém továbbá beterjeszteni az ugyancsak Bernben a személyi és poggyászfuva­rozás tárgyában létrejött egyezmény becikkelye­zésére vonatkozó törvényjavaslatot. Kérem, mél­tóztassék mindkét törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével a közle­kedésügyi és igazságügyi bizottságokhoz uta­sítani. Elnök : A kereskedelmi minister ur által imént benyújtott két törvényjavaslat ki fog nyo­matni, szét fog osztatni és együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a közlekedési és igazságügyi bizottságoknak. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Pikier Emil ! rikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévők számát megállapítani. Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a jelen­lévőket.) Elnök : Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Pikier Emil képviselő urat illeti. Pikier Emil : T. Nemzetgyűlés ! A felhatal­mazási törvényjavaslatról azt mondta itt Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy az nem bizalmi kér­dés a kormánnyal szemben, hanem az az állami gépezet munkája folytonosságának biztosítására szolgál és jóllehet ő, mint ellenzéki, a legnagyobb aggodalommal szemléli azokat a politikai és gaz­dasági viszonyokat, amelyek a kormányzat mű­ködéséből erednek, mégis megszavazza a felhatal­mazási törvényjavaslatot. Ezzel szemben én azt mondom, hogy az állami élet folytonossága akár gazdasági, akár közigazgatási, akár politikai te­kintetben nincs veszélyeztetve azáltal, ha a tör­vényhozás nem szavazza meg a felhatalmazást a kormánynak, hiszen a kormány minden alkot­mányos országban ebben az esetben kénytelen azonnal ennek a konzekvenciáit levonni, lemond, és a következő kormány szintén tud gondoskodni arról, hogy az állami gépezet, zavartalanul, zök­kenés nélkül továbbműködjék. Sajnos, én azt állapítom meg Sándor Pál t. képviselőtársam felszólalásából, hogy ő annak a körnek légkörében, amelyben él, nem tekint a dolgok mélyére ; hall egyes panaszokat különösen kereskedőtársai részéről, tud sok mindenről, ami nem jó, nem helyes, de nem érzi az élet feneketlen nyomorúságát, nem érzi közvetlenül azokat a bajokat, amelyeket mi érzünk, ha nem is egyéni­leg, hanem azoknak a panaszoknak folytán, ame­lyek napról-napra tömegével érkeznek hozzánk. Ezért állitom, hogy a felhatalmazási javaslat igenis eminenter bizalmi kérdés és csak annak a kormánynak szavazható meg, amelyik iránt biza­lommal vagyunk. (Bâtiez Gyula : Eddig is mindig bizalmi kérdés volt !) A kormánnyal szemben két nézőszögből va­gyunk mi szociáldemokraták, a legfokozottabb bizalmatlansággal, nem azért, mert szocialisták vagyunk, hanem mert egészen objektive, minden szubjektív érzésből kivetkőztetve önmagunkat, meg kell állapitanunk, hogy még a polgári társa­dalom békés fejlődése és az állam érdekeinek szem­pontjából is ez a kormány nemcsak hogy nem áll hivatása magaslatán, hanem egyenesen vesze­delmet jelent az országra nézve. Tegnap hallot­tunk egy interpellációt Eckhardt Tibor t. kép­viselőtársam részéről, aki ugyan nem tagja ma már a kormány mögött ülő pártnak, de ugyanaz a mentalitása és gondolkozásának ugyanaz az iránya, ami önök közül a legtöbb képviselőtár­sunknak. Perlaki képviselőtársam rázza ugyan a fejét és én egyénileg hajlandó is vagyok neki elhinni, hogy nem azonosítja magát azzal a gon­dolatvilággal . . . (Pataesi Dénes : Épen azért int, mert keresztény nemzeti érzésben egyek vagyunk !) Kérem, Pataesi igen t. képviselőtár­sam, a keresztény nemzeti érzés roppant elasztikus és labilis fogalom. A keresztény nemzeti érzés dolgában nekem pl., aki nem vagyok ugyan keresztény, de van gondolkodó fejem és érző szivem, sokkal kompe­tensebb báró Eötvös József és -— ezt itt közbe­vetőleg jegyzem meg, Pataesi t. képviselőtársam­nak, — ha nemzeti érzés tekintetében valakit el­2;f

Next

/
Oldalképek
Tartalom