Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

À nemzetgyűlés 434. ülése 1925. rátérnék, megállapítom, hogy a 33 millió aranykorona földadóval szemben a fogyasztóközönség forgalmi adó címén fizet összesen 80 millió aranykoronát. Kérdezem tehát : helyes-e az az adópolitika, amely az egyik oldalon agyonsújtja adókkal az adózó és fogyasztó közönséget, mig a másik oldalon minden kedvezményt a nagybirtokosok részére juttat és mindenféle biztosítékokkal iparkodik az amúgy is jól szituált meghízott nagybirtokot még alátámasztani és segiteni? De hogy mennyire igazságtalan a kormány pénzügyi politikája, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy pl. gyufa-adó címén, amely elől nincsen kitérés és amelyet mindenkinek fizetni kell, a költségvetési előirányzatba 1,845.000 aranykorona van felvéve. Ez papirkoronára átszámitva31.365,000.000 korona. Ott vari a cukoradó. Cukoradó címén 14,500.000 aranykoronát fizetünk. Ha tehát azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy az államháztartás egyensúlyának kiegyenlítésére a fogyasztó közönség, a falu és a város fogyasztó közönsége van elsősorban megterhelve, akkor én jogtalannak, igazságtalannak tartom mindenféle szempontból, hogy a kormány nem iparkodik gazdasági és szociális vonatkozású törvényjavaslatokkal ép ennek a fogyasztó közönségnek a segítségére sietni, amely fogyasztó közönség izzadja ki az államháztartáshoz szükséges legnagyobb összegeket. A forgalmi adóról szólva, — bocsánatot kérek, nem akarok olyan kifejezést használni, amely talán rendreutasitást vonna maga után, ettől őrizkedem — azt kell mondanom, hogy gonosz volt az az agy, amely a forgalmi adót ezen a földön kitalálta, mert nem született még agyban szerencsétlenebb gondolat annál, minthogy forgalmi adót találjanak ki, hogy forgalmi adóval terheljék meg nemcsak a fogyasztó közönséget, hanem azokat is, akik kényszerítve vannak a forgalmi adót behajtani. Hogy félreértés ne legyen, megjegyzem, hogy nem a fináncokra gondolok, hanem arra a kisiparosra, arra a kiskereskedőre. Nem mondanám ezt, nem merném ezt a súlyos állítást megkockáztatni abban az esetben, ha a forgalmi adó behajtása végeredményében olyan volna, amely nem zaklatja a kisiparosságot, a kereskedőket, ha olyan volna, hogy mentesítve volna ennek minden vexaturájától a polgárság és a fogyasztó közönség. De miután igy van és miután mi számtalan esetben rámutattunk már arra, hogy a forgalmi adót milyen kíméletlenül hajtják be és hogy a forgalmi adó a fogyasztóközönségnek milyen horribilis megterhelését jelenti, nem mondhatnám azt, hogy a forgalmi adó jó és a pénzügyi politika szempontjából helyes volna. Nem tudom, hogy a t. túloldal, a t. kisgazda képviselő urak miképen gondolkodnak a forgalmi adóról, csak azt tudom, hogy részükről a forgalmi adó tárgyában felszólalás még nem történt. Még nem tiltakoztak az ellen a túlsó oldalról az urak, akik ezidőszerint négyen ülnek ott. (Csizmadia Sándor : Talán igen !) Nem tiltakoztak a forgalmi adó ellen itt a nemzetgyűlésen. (Csizmadia Sándor : Talán igen. Én igen ! —•Lovász János : Sőt megvan az eredménye is !) Lehetséges, hogy önök, kisgazdaképviselőtársaim, ezen a téren a maguk részére elértek valamit, (Csizmadia Sándor : Nem ! Ép az ellenkezője ! — Lovász János : Mi is követeljük azt, amit az iparnak és a kereskedelemnek megadtak !) azonban méltóztassanak megengedni annak megállapítását, (Farkas István : A kisgazdák úgysem kapnak belőle, csak a nagytőke ! — Zaj, — Elnök csenget.) hogy a forgalmi adó kezelése és behajtása Budapesten épugy, mint az ország különböző városaiban, már számtalan kis exisztenciát tett tönkre. Nincs egyetlen adónem, amelyet olyan lelketlenséggel, kiméletlenséggel hajtanának be, mint a forgalmi adót. Számtalan esetben hoztunk évi június hó 25-én, csütörtökön. Í3*? már fel panaszokat. Küldöttségekkel mentünk a pénzügyi kormányzathoz, hivatkoztunk a behajtásnak szörnyű hatására, rámutattunk a kíméletlenségre, de minden hiába volt. Süket fülekre találtunk, nem találtunk meghallgatásra. Ennek azután az lett a következménye, hogy az ország társadalmi rétegeinek egyik leghasznosabb része, a kisiparos- és kiskereskedő-osztály, amely a múltban a mindenkori kormányzatnak nagyon nagy százalék erejéig leltári szavazó anyaga volt, ma az egész országban lelkében keserűséggel eltelve, ugy iparkodik segiteni a helyzetén, ahogyan épen tud. Méltóztatnak tudni, hogy az elmúlt héten az egész országban — Budapesten épugy, mint az ország különböző városaiban -— a kisiparosok gyűléseket hivtak össze. Ezeknek a gyűléseknek az volt a céljuk, hogy a kormányzat figyelmét felhívják a forgalmi adónak szörnyűségeire, felhívják a kormány figyelmét arra a teherre, amelyet a forgalmi adó részükre jelent. És valószinü, hogy, bár a gyűléseken a panaszok elhangzottak, nem fog semmi sem történni. Igaz, ugyan, hogy a pénzügyminister ur az elmúlt napokban iparkodott a magyar sajtó, a fővárosi és vidéki sajtó utján azt a hírt terjeszteni, hogy a kormányzat átérezve a forgalmi adó súlyosságát, iparkodni fog azt enyhíteni és az iparosság sérelmeit orvosolni. Méltóztassék azonban nekem megengedni, a megszokott őszinteséggel kijelentem, hogy ha a végrehajtás tényleg ugy fog történni, vagy olyan intézkedés fog történni, aminőt a mélyen tisztelt pénzügyminister ur itt bejelentett, akkor ez a körösi szentelt vizzel lesz egyenlő, nem fog semmitsem használni. Mert mit jelent az, hogy a pénzügyminister ur egy százalékkal redukálni fogja a forgalmi adót ? Abszolúte semmit sem, vagy olyan lényegtelen valamit jelent, ami a nagy közgazdasági életben egyáltalán nem számottevő. Ez a 2% ugyanis csak papiron van meg, a valóságban azonban nem 2% az, hanem felmegy 6—8—10—12%-ig. Ha a pénzügyi kormányzat tényleg segiteni akar nemcsak az iparos és kiskereskedő osztályon, hanem enyhíteni akar a fogyasztóközönség szörnyű és kétségbeesett helyzetén is, akkor szüntesse meg a forgalmi adót. Ha a pénzügyi kormányzat tényleg segiteni akar és meg akarja szabadítani a kisiparosságot, a kiskereskedelmet a fölösleges vexaturáktól, felesleges sanyargatásoktól, ha meg akarja óvni a magyar kisiparos társadalmi osztályt a pusztulástól, akkor nem azt kell csinálnia, hogy kiad rendeletet a pénzügyigazgatóknak, hogy kössenek egyezségeket a kisiparossággal és a kiskereskedőkkel az átalányrendszer szerint való fizetésre nézve, mert őszintén megmondhatom, ez az intézkedés sem különb az előbbinél. Én csak a saját kerületemről beszélek, de beszélhetnék azokról a városokról is, amelyeknek iparosai és kereskedői hozzám jönnek panasszal. Most csak magáról Pécsről beszélek és azt mondom, hogy sehol az országban nem hajtják be a forgalmi adót olyan kiméletlenséggel, mint ahogyan a pécsi pénzügyigazgatóság hajtja be, akár blokkelszámolás, akár átalányrendszer alapján történjék a behajtás. Ennek bizonyítására a következő esetet kívánom felhozni. Van egy hetvenesztendős öreg kereskedő, aki ma már nem folytat tényleges kereskedést, de miután a hetven esztendejével is él, valamiképen meg kell keresnie a kenyerét. Elmegy tehát közvetiteni. Megtudja, hogy Kovács Péternek szekrénye vagy varrógépje van eladó, azután elmegy a másik helyre, ahol ilyesfélét keresnek és megmondja, hogy hol van valami eladó. Ez a hetven esztendős öreg bácsika tehát, aki egyébiránt kétoldali operáción is ment már keresztül, közvetít. De ez a szegény, teljesen vagyontalan öreg ember épen csak annyit keres, hogy 20*