Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
128 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-en, szerdán. lapok vettek és vehettek teszt, amelyek e rendelkezés állal sújtattak és kétszeresen elitéJendő cv. a hazaáruló ultimátum azért, mert az akkori Budapesten (Rupert Rezső: Ez a reális hatalom! Ezt vegye mindenki tudomásul !) uralmon levő Friedrich István miniszterelnök urnák nem állott módjában ezt a beadványt honorálni, mert a íővezérseg tekintet nélkül az itteni helyzetre, a maga hatáskörében szuverén módon járt el. Ezt a beadványt védelmezni és ezért a felelősséget másokra átlnrilani nem lehet. Amint én büszkén vállalom a felelősséget azéit, hogy azokkal az orgá numokkal szemben eljártam — és mindig, minden körülmények között, ha módom lesz rá, el is fogok járni— ép ugy méltóztassanak ezekért a dolgokért önöknek vállalni a felelősséget. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Rupert képviselő ur a következő interpelláló. (Szakács Andor szólásra jelentkezik ) A képviselő urnák most nem adhatom meg a szót, mert Rupert képviselő urat már felhívtam szólásra. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem, méltóztassanak megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Felkiáltások. Megadjuk !) . Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e Rupert Rezső képviselő ur kérelméhez hozzájárulni ? (Igen !} Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Szakács Andor szólásra jelentkezik.) Milyen cimen kivan a képviselő ur szólani '? (Szakács Andor: Személyes kérdésben.) A képviselő urat tudomásom szerint senkisem említette. (Hegymegi Kiss Pál : Strausz István is emlitetle ! — Strausz István : Pakots is 1) A képviselő urnák a házszabályok 2Ü5. íjának a) pontja alapján a.ízót megadom. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Eckhardt Tibor t. képviselőtársam interpellációja során több képviselőtársam aposztrofált azzal, hogy nekem ebben az ujságügvben nyilatkoznom kell. Abban az időben, amikor ez a beadvány a ministerelnökségre érkezett, én voltam a sajtófőnök. Én, azokat, amik e beadván3 ? hoz fűződnek természetesen nem mondhatom el, három tényt azonban mégis csak igazi megvilágításba kell helyeznem a nemzetgyűlés helyes tájékoztatása végett. Az első arra a kérdésre vonatkozik, hogy mikép jutott ehhez a dokumentumhoz Eckhardt Tibor t. képviselőtársam. Friedrich István akkori ministerelnök,amikor a román megszállás megszűnt, saját hatáskörében elrendelte, hogy ez a beadvány a sajtóban közzététessek. Ez meg is történt, a beadvány ki lett nyomatva, igy tehát Eckhardt Tibor t. képviselőtársam semmiféle tiltott közlést el nem követhetett. Eckhardt Tibor (Pakots József felé) : Meg van nyugtatva '?) A második, amit kénytelen vagyok az igazság érdekében megjegyezni, arra vonatkozik, hogy Pakots t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ebben a beadványban, ennek keletkezésében részt vettek az akkori úgynevezett keresztény lapok is. Miután én akkoriban egy ilyen lapnak kiadója és tulajdonosa voltam, kijelenthetem, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert ami az én lapomat illeti, annak szerkesztősége és kiadóhivatala semmiféle ilyen beadvány előzetes előkészítésében részt nem vett. Harmadik megje yzésem a beadványra, illetőleg annak értelmére vonatkozik. Amikor ez à beadvány megérkezett, a kormány bizonyos intézkedéseket tett a beadvány első részében kifejezett kívánságokat illetőleg, ugyanakkor azonban a beadvány aláírójával szemben is tisztá'/ni akarta a beadvány jelentőségét és társaimat. És akkor, — amint az-később szintén nyilvánosságra jutott, tehát hivatalos titkot ezzel sem árulok el — a beadvány aláírója. Ágai Béla szerkesztő ur hivatalosan bejelentette, hogy a beadványt azért irta alá, mert egy fogalmazvány hü másolatának, illetőleg gépen valö I áttételenek tekintette de aláirta anélkül, hogy azt j az első sortól az utolsóig elolvasta volna. Utólag, j amikor megtudta, bogy mit tartalmaz a beadvány, j (Eckhardt Tibor: Es "hogy baj is lehet belőle!) kijelentette, hogy azzal nem azonosítja magát, s azt meg nem történtnek tekinti. Az a másik részében, amelyben a románokra való hivatkozás történik, azt teljes súlyával és jelentősegével visszavonja. (Zaj a baloldalon. —' Zsirkay János: Nem lehet tudni, hogy négyszemközt mit beszéltek ! — Rupert Rezső: Maguk is a románok védelme alatt jöttek ide ! Ne beszeljenek !) Amint az kérőbb nyilvánosságra jutott, — ennek felem ütésével szintén nem árulok ei hivatalos titkot — Ágai Béla szerkesztő ur ezt az álláspontját, a beadványnak második részének ilyeténképen való teljes visszavonását egy, rögtön ez után, gondolom, a következő napon beküldött hivatalos bejelentésében közölte a ministerelnökkel. (Pakots József: Miért nem méltóztatott felolvasni?) Elnök: Következnék Szakács Andor képviselő ur szóbeli interpellációja Szakács Andor képviselő úr bejelentette nekem, hogy halasztási kérelmet fog a nemzetgyűlés ele terjeszteni. Szakács Andor: Azóta megváltozott a helyzet és szeretnem interpellációmat elmondani. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Szakács Andor képviselő ur interpellációjának szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassál. »Interpelláció a földművelésügyi minister úrhoz. A sajtóban is megjelent Kállay Sándor. Földváry János és Dobó János debreceni gazdasági munkások panaszos nyilatkozata dr. Magoss György ottani polgármester rideg és sértő eljárása miatt. A nevezett munkások a 38.000/924. föidmivelésügyi rendeletre hivatkozással kéréssel fordultak a polgármester úrhoz avégből, hogy a debreceni földbirtokosoknál hasson oda, hogy elsősorban helyi munkások alkalmaztassanak. Továbbá kérték a munkabéregyeztető bizottságnak sürgős megalakítását, hogy az aratás és cséplési e nézve elfogadható munkabérek legyenek megállapíthatók, illetőleg hogy ez a bizottság a mezőgazdasági bizottság által már megállapított béreket vegj 7 e revízió alá, mert e bérek a munkásokra nézve rendkívül sérelmesek A polgármester a kérelmezőket nemhogy kötelességszerüleg megértéssel fogadta volna, hanem megvádolta őket, hogy a munkaadókat ki ak rják zsákmányolni és kijelentette, hogy tőle segítséget ne várjanak, mert nekik köszönhető a mai rossz helyzet. E magatartás folytán a következő kérdéseket intézem a föidmivelésügyi minister úrhoz: 1. Hajlandó-e a Debrecenben fizetett alacsony mezőgazdasági munkabérek vizsgálat es gondolkodás tárgyáva tenni ? 2. Hajlandó-e a debreceni polgármesternek meg nem énő mezőgazdasági munkásellenes és a mezőgazdasági munkásságot mélyen sértő eljárását vizsgálat tárgyává tenni s az eredményhez Képest a szükséges megtorlásról gondoskodni ? Budapest, 1925. június 20, Szakács Andor nemzetgyűlési képviselő«. Elnök: Âz interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok egészen röviden szóbelileg megindokolni interpellációmat. Mindannyiunk eiőtt ismeretes a földmunkásság egyre rosszabbodó helyzete. Hiszen a földmunkásoknak nehéz életviszonyai már régebben felhívták a nemzetgyűlés figyelmét és a föidmivelésügyi kormány gondoskodását is. Nagyatádi Szabó István boldog emlékű föidmivelésügyi minister ur 1924-ben, az előző években is megismételte azt a leiratát a ha:óságokhoz, hogy a rendelkezésükre álló erkölcsi eszközökkel igyekezzenek
