Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

À nemzetgyűlés 433. ülése 192Ő. évi június hó 24-én, szerdán. Í17 â rendeletben kiadott intézkedést enyhítse oly módon, hogy további aggodalomra ok ne lehessen. Segitse elő és könnyitse meg a visszahonosítási, találjon módot arra, hogy a beszerezhetetlen okmányoktól eltekintsenek, mert ha ehhez ragaszkodnak, akkor lehetetlenné válik a Magyarországon született magyarok részére az, hogy magyar állampolgárságukat megszerezzék, mert okmányaik olyan területen vannak, ahova eljutni nem tudnak. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Kabók Lajos : A levélváltás hiába való, eredményre nem vezet ; a helyszínére való utazást nagyon sokszor a beutazási engedély és a költségek hiánya megakadályozza. Én ez indokok alapján tisztelettel kérem a t. belügy min ister urat, hogy az elhangzott interpellációm szerint méltóztassék ebben a kérdésben a szükséges enyhítő intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. képviselő ur befejező szavaiban azt kéri tőlem, hogy változtassam meg a 200.000. számú rendeletet olyan értelemben, hogy további aggodalmakra ne legyen ok. Azt hiszem, hogy a rendeleten nem kell változtatnunk, hogy aggodalmakra ne legyen ok, mert ez a rendelet semmiféle külföldire nézve, aki a külföldiekre vonatkozó 1903 : V. tc.-nek, tehát egy békebeli törvényes rendszabálynak megfelel, abszolúte semmiféle aggodalmakra okot nem ad. Csodálkozva látom azt a nyugtalanságot és azt az ijedtséget, amely a nagyközönségben ezzel a rendelettel szemben megnyilatkozik. Csodálkozva látom, hogy a lapok ezt a kérdést ugy kezelik, mintha itt valami ujabb kiutasításokat akarnánk eszközölni, vagy a külföldiekkel szemben való szigorú intézkedéseket akarnánk életbe léptetni. Még jó irányú lapok is ugy Írnak, mintha most minden külföldit kivétel nélkül ki akarnánk utasítani. (Esztergályos János : A látszat ez !) A látszat pedig abszolúte nem ez, mert a rendelet szövegéből is kitűnik, hogy az 1903 : V. te. végrehajtási utasítását dolgoztuk át, ami azt jelenti, hogy megszüntettük azokat a háborús rendszabályokat, amelyek a külföldiekre nézve érvényben voltak és visszaállítottuk a békeállapotot az 1903 : V. te.-ben szabályozott módon. Csodálatos, hogy valahányszor a külföldiek kérdéséről és külföldieknek Magyarország területén való lakhatásáról van szó, mindig ez az idegesség mutatkozik. Azt is tudom, hogy az idegességet mi okozza. Mert elvégre csakugyan vannak, — habár ma már kis számban, — az ország területén olyanok, akik az 1903. V. te. értelmében nem lakhatnának itt, és ez a csekély számú érdekeltség okozza azt, hogy a nagyközönséggel elhitetik, hogy itt nagy tömegeket érintő kérdésekről van szó. A helyzet az, hogy ez a rendelet megszüntette azt a háborús intézkedést, hogy minden külföldinek megérkezése után azonnaf és távozás előtt jelentkeznie kell, az úgynevezett személyes jelentkezési kötelezettséget. Az idegenforgalommal szokták összefüggésbe hozni ezt a kérdést. Ezt épen azért tettük, mert valóban megfordulnak az ország területén átutazók, olyan egyének, akik gazdasági célból rövid ideig itt tartózkodni akarnak, esetleg betegek, akik itt gyógykezeltetik magukat. Ezeket mentesítettük az alól" a háborúból itt maradt szabály alól, hogy személyesen jelentkezni legyenek kötelesek. Az 1903 : V. te. értelmében — ugy, amint ez különben az egész világon mindenütt van — a lakásadó köteles bejelenteni a külföldit. Ez volt a háború előtt Magyarországon is a helyzet. Visszaállítottuk ezt az állapotot. A lakásadó felelős ezért a bejelentésért, és a külföldi egyenesen könnyítésben részesül ezáltal. Még tovább is mentem, t, Nemzetgyűlés ! Az 1903 : V. tc.-et talán nem is egészen megengedett módon liberálisan magyaráztam és az 1903 : V. tc.-nek azzal az intézkedésével szemben, hogy 15 nap alatt mindenki köteles bejelenteni ittlakási szándékát, ha itt marad az ország területén, enyhítettem a helyzetet és két hónapi közbeeső időszakot állapítottam meg, amely idő alatt minden külföldi külön engedély nélkül tartózkodhatik az ország területén. Az 1903 : V. tcben megállapított határidőket tehát csak ennek a két hónapnak leteltétől számítom, vagyis a törvényben foglalt egész eljárást két hónappal kitoltam. A másik kérdés, amelyet a rendeletnek szabályoznia kell, a régen itt lakók kérdése. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ebből származik a félreértés. Magyarországon az 1903 : V. te. végrehajtása óta az annak idején kiadott végrehajtási rendeletek mulasztása folytán egyáltalában nincs rendezve a külföldiek kérdése. Senkiről nem tudjuk, hogy magyar állampolgár-e vagy nem ? Magyarországra bejöttek az emberek, mint valami res nullius területre, itt letelepedtek és 10 esztendei ittartózkodás után állampolgároknak tekintették magukat. Ezeknek a külföldieknek, továbbá a magyar állampolgároknak is érdeke az, hogy végre ebben a kérdésben rendet teremtsünk. (Esztergályos János : De Pozsony nem lehet külföld !•) Nem kiutasítani akarjuk mi ezeket a külföldieket, akik joggal tartózkodnak itt. Ellenkezőleg, arcképes okmányt akarunk mindenkinek a kezébe adni, amely arcképes igazolvánnyal igazolhatja minden hatóság előtt mindig, hogy joggal tartózkodik itt, amivel a további zaklatásoktól akarjuk megmenteni őket. (Esztergályos János : És aki Kolozsváron született ?) Ezt máskép, mint jelentkezéssel, elintézni nem lehet. Vannak az országban kis számban igenis olyan külföldiek, akik nem szívesen jelentkeznek. Ezeknek a külföldieknek kedvéért állították be ugy a kérdést, hogy a jelentkezőket ki fogják utasítani. Kabók igen t. képviselőtársam becsületes munkásokról beszélt, akik kenyerüket megkeresik. Biztosithatom, igen t. képviselőtársamat, hogy kivéve ha valamely bűncselekmény vagy egyéb súlyos hiba terheli az illető lelkét, nem fogják kiutasítani, csak tudni akarjuk, hogy milyen külföldiek vannak itt, rendezni akarjuk a külföldiek kérdését, és azokat a külföldieket, akik joggal tartózkodhatnak itt, (Györki Imre : Majd eseteket hozunk !) vagy visszahonositjuk, ha ezt kívánják, vagy ellátjuk egy okmánnyal, amely őket minden kellemetlenségtől megóvja. (Esztergályos János : A minister ur ezt mondja, de a hivatal mást csinál majd ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Tessék egyetlen konkrét esetet mondani, amelyben ezzel a jelentkezéssel kapcsolatosan valakit kiutasítottak. Biztosithatom a képviselő urakat, hogy kereshetnek esetet, de nem fognak találni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre : Majd konkrét eseteket hozunk !) Tessék a végrehajtási utasításhoz mellékelt hatósági rendeletet megnézni ! A hatóságoknak a jelentkezéssel kapcsolatosan semmi egyéb kötelességük nincs, mint az, hogy felvegyék az adatokat és figyelmeztessék a külföldieket, hogyha itt akarnak tartózkodni, akkor a törvény alapján lakhatási engedélyt kell kérniök. (Kabók Lajos : Aki itt van már 30 éve ?) Annak is lakhatási engedély kell. A hatóságié tekintetben kezükre fog járni. (Rupert Rezső : 30 év alatt nem lehet valaki magyar állampolgár ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az igen t. képviselő