Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

 nemzetgyűlés 43Î. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. 3 zásában, kellett keresni valami fix értékmérőt, amelyre fel lehet építeni a költségvetést, amelyen biztositani lehet azután az államháztartást a koronában bekövetkező változások, kilengések esetére is. De legyünk azzal is tisztában, hogy végeredményben de facto csak elméletileg létezett ez az aranykorona, ez csak átszámítási egység volt, de tulajdonképen nem volt meg az a lényege, amelyet sokan ehhez az aranykoronához hozzáfűztek. Aztán ennek következménye volt az is, hogy később, egyrészt annál a kapcsolatnál fogva, amely a font sterling és a magyar papírkorona között van, másrészt az áraknak az egész világon történt emelkedése következtében is, az aranykorona mellett való megmaradás tulaj donképen teljesen lehetetlen helyzetet teremtet volna, mert ha ezen az alapon akarnánk állani, akkor végeredményben azt kellene mondani, hogy költségvetést— józanul legalább is — összeállítani nem lehet. Közben megtörtént a korona stabilizálása, amely kapcsolatos a Nemzeti Bank működésével. Nem akarok most a Nemzeti Bank vezetőségéről szólani, de annyit állithatok az egész nemzet előtt, hogy a Nemzeti Bank olyan váratlanul jól tölti be azt a hivatását, amely a valutakérdések rendezésében áll, hogy ez által nemcsak az ország elismerését vivta ki, de merem állítani, — méltóztassanak utána nézni az összes hasonló bankok működésének — hogy a Nemzeti Bank egy hasonló banknál sem áll hátrább. Méltóan felveszi a versenyt minden bankkal, és a legnagyobb érdeme, hogy hozzáfüződve az államháztartás egyensúlyának rendezéséhez, megteremtette a stabil pénzt és értékmérőt is. Ilyen körülmények között, minthogy a szorzószám lehetetlen helyzeteket teremtett minden vonalon és nem •felelt meg a tényleges helyzetnek, nem számolt a korona értékében történő egyes változásokkal sem, most a papirkoronára tértünk át és a költségvetést is ebben a formában terjesztettem a nemzetgyűlés elé. De mivel rendkívül nagy számok ezek a papirkoronában kifejezett értékek, talán nem méltóztatnak rossz néven venni, ha mégis aranykoronában fogom ismertetni a költségvetést. Azt hiszem, ez sokkal áttekinthetőbb lesz a t. Nemzetgyűlés részére. (Sándor Pál : Milyen átszámítási kulccsal?) 14.500-szoros kulcscsal ! Ha a bruttó költségvetés végleges eredményeit nézem, a bevétel aként alakul, hogy 970 milllió aranykoronát tesz ki, a kiadás pedig 942.4 millió aranykoronát, amivel szemben a múlt évi bevételek 656-6 millió aranykoronával voltak előirányozva és a kiadások 756-6 millió aranykoronával, az emelkedés tehát a bevételeknél 313-4, a kiadásoknál pedig 185-8 millió aranykorona. A két költségvetés között a lényegbeli különbség tehát egyrészt a számbeli emelkedésben mutatkozik, ami jórészben összefüggőben van a korona értékében történt árváltozással, de másrészről, ami örvendetes dolog, hogy mig a múlté vi költségvetést csak abban a formában lehetett előirányozni, hogy az 100 milliós deficitet tüntetett fel, addig az idei költségvetés már 276 millió aranykorona felesleggel zárul. Már rámutattam ennek a kérdésnek nagy horderejére. Csak a költségvetésnek mai formában való megjelenése teszi lehetővé, hogy oly célokat tudunk megoldani, aminő például, mint később majd részletesen rátérek, a tisztviselőkérdésnek végre helyesebb és józanabb rendezése is. Ha azonban ezt a költségvetést összehasonlítom a békebeli állapotok költségvetésével, ma is ép olyan nyíltan és határozottan meg kell mondanom, hogy habár nagy lépést tettünk előre a tavalyi esztendővel szemben, mégis állitom, hogy ez a költségvetés még mindig nem felel meg az ország igényeinek, még mindig több száz millió aranykoronával alatta maradunk az olyan költségvetésnek, amely mellett az összes állami célokat helyesen lehet kielégíteni. De végeredményben tudjuk nagyon jól, hogy nem lehet kérdéseket egyik napról a másikra megoldani. Fokozatos lépésekkel kell haladnunk és ha a gazdasági élet megerősödése bekövetkezik, — és hiszem, hogy a kormánynak a pénzügyi politikája is ehhez nagymértékben hozzá fog járulni — ha talán nem is gyorsan, de lassan, fokról-fokra hozzá fogunk jutni olyan költségvetéshez, amely az ország igényeinek minden tekintetben megfelel. Nagy általánosságban megjegyzem itt, hogy tulaj donképen mi okozza a kiadások emelkedését. A kiadások emelkedését okozza elsősorban az a 17%-os eltolódás, ami a korona értékváltozásában történt. A mostani költségvetés már teljesen a költségvetés összeállítási idejének megfelelő tényleges szorzószám alapján készült, amire célzott Sándor Pál igen t. képviselő ur is, vagyis a 14.500-as szorzószám alapján. Itt tehát 17%-os eltolódás jelentkezik a mi költségvetésünk kiadási tételében, mint emelkedés. Ezt elejteni teljes katasztrófa lett volna és ezért örömmel szegezem le, hogy a Népszövetség is elismerte, hogy a szorzószámbeli differenciát minden körülmények között lenn kell tartani. A kiadások emelkedését maga után vonta jelentékeny mértékben a lakbéreknél jelentkező emelkedés is, ami ugy az aktiv tisztviselőkre, mint a nyugdíjasokra vonatkozik, ugy, hogy maga ez a tétel több mint 24 millió aranykorona emelkedést jelent ebben a költségvetésben. De amint rá fogok mutatni, lehetővé vált ebben a költségvetési évben egyes állami célok helyesebb megoldása is, még pedig ugy gazdasági, mint szociális szempontból, ami szintén a kiadások oldalát fokozza. Ezzel szemben azonban a helyzet mégis kedvezőnek mutatkozik, mert a bevételek is előre nem látott mértékben kedvezően alakultak és ez tette lehetővé annak a feleslegnek jelentkezését, amit az előbb vázoltam. Ha már most a költségvetést annak a két nagy csoportnak szempontjából vizsgálom, amelyre a költségvetés tagolódik, tudniillik, hogy hogyan alakult egyrészt az állami közigazgatásnál és másrészt az üzemek csoportjában, a következő eredményre jutok. Ami elsősorban az állami közigazgatást illeti, a bevétel 613 millió aranykorona, a kiadás 575-3 millió aranykorona, tehát a múlt évi 387-9 millió aranykorona bevétellel és 467-8 millió aranykorona kiadással szemben az emelkedés a bevételeknél 225-1, a kiadásoknál 107-5 millió aranykorona. A javulás legnagyobb mértékben itt jelentkezett. Ugyanez a mérleg a múlt évben 80 millió deficitet mutatott fel, itt tehát a javulás 117-5 millió aranykorona és ez hozza létre azt is, hogy az állami igazgatásban 37-6 millió korona felesleg jelentkezik, amiből természetesen le kell vonni azt a tiz milliót, ami az üzemeknél hiányként jelentkezik és igy kapjuk meg a 27-6 millió egyenleget. Az állami üzemeknél a helyzet a következő : A bevételek 357 millió aranykoronát tesznek ki, a kiadások 367 millió aranykoronát, tehát mig a múlt évben a bevétel 268-8, a kiadás 288*8 millió aranykoronát tett ki, a többlet a bevételeknél 88-2, a kiadásoknál 78*2, úgyhogy itt 10 millió aranykoronás hiány jelentkezik. Ehhez a kérdéshez azonban egy-két magyarázatot kell fűznöm, mert ez a kép annak ellenére, hogy itt 10 milliós hiány jelentkezik, ami mindenesetre kedvezőbb a múlt évi eredménnyel szemben, ahol 20 millió aranykoronás deficit volt előirányozva, másként Ítélendő meg, ha azokat az üzemi beruházásokat, amelyeket a költségvetésnél előzetesen részben figyelembe vettem, figyelmen kívül hagyom. Ha tehát ezeket mellőzöm, a helyzet az, hogy az állami üzemeknél is 16*9 millió aranykorona felesleg van, tehát az üzemek aktivák. V