Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-422
A nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, pénteken. 63 tudni, hogy van fehér internacionálé, méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy van fekete internacionálé, méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy most szervezik meg, illetőleg már régen megszervezték a keresztényszocialisok a maguk internacionális szervezetét, most teremtik meg kapcsolataikat. Azonkivül egy tréfás jellegű internacionálé is alakul most, amit valószinüleg szintén méltóztatnak bölcsen' tudni, a nacionalisták internacionálé ja. (Maday Gyula: A vörös internacionálé szüli!) Sokkal hamarabb volt zöld internacionálé, sokkal hamarabb volt fekete internacionálé (Maday Gyula: Zöld nem volt!), — zöld is volt — sokkal hamarabb volt meg a kapitalizmusnak a maga nemzetközi hálózata, mint a munkásságnak védekező rendszere. (Reisinger Ferenc: Azt már mégis illenék tudni, hogy nem a szocializmus szülte a kapitalizmust!) Nem a nemzetközi szocializmus szülte a nemzetközi kapitalizmust, hanem a nemzetközi kapitalizmus hozta létre a nemzetközi szocializmust. (Vanczák János: És hurcolja szét az egész világon! Még Kinába is! — Reisinger Ferenc: Aki Németországban ennyit sem tud, az megbukik! — Maday Gyula: Semmi közünk a nemzetközi kapitalizmushoz!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, különben kénytelen leszek névszerint is figyelmeztetni a közbeszóló képviselő urakat. Pronper Sándor: Azt mondja Kállay Tamás képviselő ur, hogy az elégedetlenek hozzánk csatlakoznak; ez duzzasztja a mi erőnket. Méltóztassanak védekezni, méltóztassanak az elégedetlenkedők seregét csökkenteni, méltóztassanak politikájukkal, gazdasági működésükkel, szociálpolitikai törvényhozással az elégedetlenséget lecsapolni. Mi mindenkit, aki hozzánk, a mi pártunkba jön, szivesen látunk, nálunk csak egy korlát van: becsületes ember-e az illető. Hogy azután azt méltóztatnak látni, hogy sokan csatlakoznak, tessék elhinni, ez semmi egyébnek nem tulajdonitható, mint annak a politikai irányzatnak, amely itt évszázadok óta, de különösképen az utolsó hat esztendőben, uralkodik. Az emigránsokról is megemlékezett Kállay Tamás képviselőtársunk és azt mondotta, hogy helytelen Peidl képviselőtársunknak az ^*ORZ emigránsokra és az orosz szovjetkormány tárgyalásaira való hivatkozása, mert ők csak egy részét hivnák haza az emigránsoknak. Ezzel szemben áll az, hogy idehaza az emigránsoknak egészét kirekesztették. Mi sohasem mondtuk azt, hogy mi a bolsevistákat kivárniuk vissza, noha elvi álláspontunk az, hogy a maga elvi felfogását és meggyőződését mindenhol mindenkinek szabadon lehet és kell tévesztenie. Sokkal kisebb veszedelem az, ha minden felfogás kifejezésre jut, mint ha elvi felfogásokat aj föld alá kényszerítenek. Soha nem mondtuk azt. azonban a hozzánktartozóknak, a hozzánk közelállóknak hazajövetelét igenis szorgalmazzuk, niindazoknak, akik a második internacionaléhoz, a Hamburgban megalakított és Londonban székelő internacionaléhoz tartozóknak vélik magukat, tekintet nélkül arra, hoa-y azelőtt milyen állásponton voltak, kivétel nélkül amnesztiát szorgalmazunk és követelünk. Ezzel a kérdés tisztázva volna, ha nemcsak szavakban nyilvánulna meg odaátról a megértés és a közeledés. A demokráciáról szólva, Kállay Tamás képviselő ur Jugoszláviát vette példa gyanánt és kifejezte utálatát a jugoszláviai demokráciával szemben. Azt mondta: Jugoszláviában nem hozták meg a botbüntetésről szóló törvényt, de végrehajtották. (TJay van! a jobboldalon.) Erre az a megjegyzésem; ne méltóztassék keletről vagy a déli balkán államokból példát venni, amikor demokráciáról és liberalizmusról van szó. Lehetne elmenni példákért nyugatra is. Ettől a fáradságtól megkímélte magát Kállay Tamás képviselő ur, pedig ott igen szép, igen gyümölcsöző példákat találhatott volna. Másrészt ki kell jelentenem, hogy a környező uj államok olynemü berendezkedései és intézményei, amelyek ellentétben állanak a demokráciával és az emberiességgel, sajnos, a magyar nemzeti és keresztény kurzustól vették a mintát. (Ellentmondások a jobboldalon. — Farkas István: Hát nem innen vettek mintát?) Bűnül rója fel Kállay Tamás képviselő ur, hogy a nemzetközi szociáldemokrácia nem tette meg kötelességét a békekötés körül, illetőleg a háború likvidálása terén. Legyen szabad ezzel szemben arra hivatkoznom, hogy senkinek még a szeme sem rebbent meg a nagy összeomlás után. amikor 1919 tavaszán a magyarországi szociáldemokrata párt küldöttei Bernben a nemzetközi szociáldemokrata kongresszuson megjelentek, ott Magyarország igazát felvetették és Magyarország igazságát követelték. Idehaza a szabadalmazott hazafiak meglapultak, nem volt szavuk, nem volt cselekedetük, nem voltak sehol, egy gondolatszikrájuk sem volt a nemzeti ügy iránt akkor, amikor mi ott állottunk a világ fórumán, és követeltük Magyarország számára az igazságot, tiltakoztunk az erőszakos béke ellen, tiltakoztunk a hadisarc ellen és követeltük a népszavazást, amiért bennünket az ellenforradalom első idejében megróttak és megátkoztak, ahova azonban a magyar kormányzat három-négy esztendő múlva elérkezett és ennek következtében visszakaptuk Sopront. (Maday Gyula: A protestánsok már 1918 novemberében húsz kiküldöttet menesztettek Lloyd Georgehoz! Papokat és világiakat vegyesen! — Horváth Zoltán: Nagyon helyes, senki sem vonja kétségbe!) Azt mondja Kállay Tamás képviselő ur: Bizonyos jelszavak röpködnek a levegőben és ha azok a jelszavak Magyarország javára szolgálnak, akkor azok megvalósítását a kisentente nem is követelné. A demokrácia nem jelszó és a demokráciát Magyarország számára nem a kisentente követeli. (Upij van! Uay van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország számára a demokráciát a fejlődés, a haladás, a dol"">zó, vérző, verejtékező magyar nép követein Ne méltóztassék a fogalmakat összezavarni és ne méltóztassék összezavart fogalmakra időszerűtlen intézkedéseket felépiteni. De egészen természetes, a kormányzópárt és a kormány működésének szelleméből folyik, hogy a békülékeny hangokból egészen helytelen és ferde következtetéseket vont le Kállay Tamás képviselő ur. Először azt bizonyította és számokkal igazolta, hogy 1861 óta M"~^ar országon mindig, minden megyében többségben ellenzéki képviselőket választottak. Ha ez igy volna, akkor Magyarországon sohasem uralkodott volna a kormánv és a kormánypárt, hanem a többségben levő ellenzék. A hiba csak ott van, hogy Kállay Tamás képviselő ur nem tudott kiemelkedni a saját maga kis köréből. ő a maga kis vármegyéjét nézi, de nem látja meg. hogy mi történt az ország többi részében. Kell-e arról beszélni, kellenek-e számok és példák annak illusztrálására, hogy Magyarországon a választások — talán az egy, 1905-ös elhamarkodott és elsietett választástól eltekin^e — az erőszak és a korrupció jegyében folvtak le? Ez köztudott dolog, ezt soha senki, sehol nem merte kétségbe vonni, és ezt azzal, hogy Bihar megyében 1861-ben kilenc ellenzéki és csak egy kormánypárti képviselőt választottak, megdönteni nem' lehet. 9*