Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

A nemzetgyűlés 422, ülése 1925 rétegek szavazati joghoz juthassanak, (Ugy van! half elől.) Ezekkel a részletekkel azonban» mondom, nem akarok most foglalkozni, mert ugy tndom, hogy a kifogások megtételére majd alkalom fog nyilni a részletes tárgyalásnál. Én csak azt a kérdést teszem fel, mit ér nekünk az a szavazati jog, amely által képviselethez jutni nem lehet. (Propper Sándor: Ez a cél! Szavazó, de nem választó!) Mert a dolog* ugy áll, hogy végtére nem is olyan fontos az, hogy az a szavazati jog formailag milyen, kinek miképen_ van meg, ki miképen szerzi meg és fog hozzájutni; fontos a lényeg, hogy vájjon megkaphatja-e általa a társadalom minden osztálya a maga képviseletét, mert ugy tudom, hogy egy nemzetgyűlés, igenis, a nemzet életének, a nemzet társadalmának hü tükre kell hogy legyen, a társadalom minden osztályát magában kell foglalnia. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Etekintetben vajmi kevés megnyugtatást találunk ebben a törvénytervezetben, különösen a mi szempontunkból. Nem ismeretlen dolog az, hogy az iparososztály óriásilag szervezett életet él. kezdve a régi céhek idejéből, egészen a modern ipartörvények által alkotott ipartestületekig; köztudomású az is, hogy ebben a kis országban is 300.000 önálló iparos él; elismert dolog az is, hogy ez az osztály teljesiti nagy nemzeti feladatát. Amikor pedig azt hallom, hogy itt a földmunkásnépnek, a pórnépnek, hogy ugy mondjam, választójogáért, képviseletéért harcolnak képviselőtársaim, akkor valósággal szégyenkezve állok itt és állapitom meg, hogy egy ilyen előrehaladott, kulturális tekintetben és mindenféleképen hasznos és előkelő osztálynak, hogy ugy mondjam, mint amilyen az iparososztály, itt jóformán semmiféle képviselete nincs, csupán egyedül állok itt a képviseletében, ez azonban nem arányos képviselet. Én kizárólag ebből a szempontból bírálom ezt a javaslatot, a kérdést erről az oldaláról akarnám egy kissé megvilágitani. Nagyfokú tökéletlenségnek és nagyfokú egyoldalúságnak kifejezője az olyan parlament, amelyben a társadalomnak ilyen jelentős osztálya képviselve nincs. A történelmi osztályokról van szó leginkább és az azokból leszármazott modern középosztályról, amelyet mi, magyar iparosok képviselünk. Hát igen t. Nemzetgyűlés, nekünk nincs predikátumunk. (Fábián Béla: Jó predikátum a munka! — Propper Sándor: Legszebb predikátum a kalapács!) Mi nem tartozunk szó szerint az általános fogalmak alapján értett történelmi középosztályhoz, őseink azonban nekünk is vannak, akikre mi büszkék vagyunk és akikhez mi mindenképen méltó utódoknak tartjuk magunkat. (Helyeslés balfelöl.) A mi őseink voltak azok, akik alapították városainkat (Ugy van! balfelöl!), akik vándorlásaik tapasztalatai utján meghonosították efbben a hazában azokat a feltételeket, amelyek a kultúrának, a haladásnak és a fejlődésnek útját egyengették. Ök ültek a városi magisztrátusban (Úgy van,! balfelől.) és valósággal példabeszéd tárgya az az erkölcs és az a hazafiság, amellyel ők a városoknak és ezáltal a nemzetnek is ügyét vezették és előrevitték. Etekintetben tehát, mondom, nekünk is van tradiciónk, mi is tudunk visszamutatni dicső múltra. Sajnos, hogy a jelen ebből a szempontból nagyon dicstelen. Évtizedes szervezkedésnek, évtizedes szakadatlan munkának eredménye, hogy én. mint egyedüli iparos itt a nemzetgyűlésen beszélhetek. évi Junius hó 5-én, pénteken. 61 T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslatot kószitő és előadó urak, valamint a túloldal erősen kifogásolják azt, hogy mi reakciósnak nevezzük ezt a választójogot. Be kell vallanom, hogy én is annak tartom, nem általánosságban, hanem mindig csak megmaradva azon a szűk kis keret mellett, amelyet én magam elé tűztem, hogy a magam, illetőleg az iparosság szempontjából Ítéljem meg ezt a kérdést. Én nem megyek tovább, csak addig a választójogi rendeletig, melynek alapján bennünket képviselőkké választottak és ha összehasonlitom ezt a javaslatot, ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése után várható eredményeit a múlt rendelet által produkált eredménnyel, akkor is már meg kell állapitanom, hogy ezzel szemben is a mi szempontunkból ez reakciós, mert gondoskodás történik ebben a törvénytervezetben arról, hogy meg ne történjék másodízben az. hogy Miskolcon egy iparos képviselővé megválasztható legyen. Elérni vélik pedig ezt azzal, hogy ezt a két kerületes várost lajstromos választási rendszernek vetik alá. így vélik a két kerület kisebbségben maradt töredékéből kihozni azt az egyetlen kormánypárti vagy a kormánynak kedvező párti mandátumot, amire feltétlenül ráismerek ennek a törvénytervezetnek nyomán. A mi szempontunkból a mi természetes törekvésünk az, hogy képviseletet teremtsünk a magunk számára nemcsak a magunk érdekében, hanem általános nemzeti érdekből is. Mi más utat és módot erre nem találunk, mintha azt a tökéletesebb választási rendszert honosítanék meg, amely országos lajstromos és a. kisebbségek érvényesülését is lehetővé teszik. A mi osztályunk szétszórtan él az országban, nem él olyan tömegesen, csoportosan együtt, mint a mezőgazdasággal foglalkozó polgártársaink és igy nekünk, bár van olyan # fontos szerepünk a nemzetgazdasági életében és általában a nemzet életében, mint nekik, még sincs alkalmunk legfeljebb itt-ott mutatványszámképen behozni egy-egy képviselőnket A mi szempontunkból tehát igenis az országos lajstromos választásnak vagyunk hivei. Ez.a javaslat hoz valamit ezen a téren, ami azonban csak látszatát kelti annak, hogy ez ilyen kisebbségi képviseletet produkálni képes volna. Ellenkezőleg: mi ezt is reakciósnak tartjuk azért, mert épen a nagy pártoknak kedvez, éüen a nasrynartok kapnak még több mandátumot ezekből a póthelyekből. (Umi vam! a baloldalonJ A jogfolytonosság azt kívánja, hogy ahhoz a törvényhez mérjük a továbbhaladás ütemét, amely legutóbb behozta az ország-gyűlési választói jogot. Ezt már meg is emiitettem. A legutóbbi választójog szerint jöttünk össze és amellett képesek voltunk győzni Miskolc város első kerületében, amely tiszta iparos- és kereskedőváros, azonban az uj javaslat szerint ez alighanem lehetetlenné fog válni. Ezért mondom, hogy hívei vagyunk az országos lajstromos választójognak. Egy halvány reménysugár villant meg a választójogi bizottság tárgyalása ideién a mi számunkra akkor, amikor a Huszár Károly t. képviselőtársunk által javasolt választójogi rendszer szóba került. E mellett a rendszer mellett mi igenis nagyon szépen elképzeltük, hogyha nem is tökéletes, ha nem is a mi számarányunknak megfelelő képviseletet, de mindenesetre valamivel többet tudnánk biztosítani magunknak. Röviden és mindent összefoglalva, miután ez a választójogi javaslat egyáltalában még NAPLÓ XXXIII.