Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

Ä nemzetgyűlés Í22. ülése 1925. azért, mert titkos választójog mellett, mondjuk, egypár képviselőtársam — magamat is közéjük veszem — Kiss Menyhért vagy a szocialisták közül valaki, Magyarországnak legalább 200 kerületében buktathatná meg Apponyi Albert grófot: csak ezért én nem pártolhatom itt a titkos választójogot. (Nagy Vince: Ez nem történhetne meg!) Ez nyiltan nem történhetik meg, mert ilyen nagy ellentéteket önérzetes emberek nem szoktak diadalra vinni, de titkos választójog alapján megtörténhetnék. T. képviselőtársam egész beszédében többször emiitette a mi hatalmi ténykedéseinket, a mi hatalmi túlzásainkat. Én a kormánypártban ültem a koalició óta, a munkapárton és most az egységespártbn, de egész életemben nem tapasztaltam ennek a kormányhatalomnak valami kegyét magamra nézve, annak semmi előnyében nem részesültem. Ha végighallgatom a mi értekezleteinket, ott száz panaszát hallom annak a hangnak, amely a népért kér, amely egyesekért kér, de sohasem hallottam egyet sem — és tiltakoznék is ellene —, amely a maga részére kért. (Reisinger Ferenc: Azt nem az értekezleten kérik!) Én eljártam száz és száz Blistás érdekében, kisemberek érdekében és bár a kormányhatalmon lévő képviselők egyike vagyok, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy nagyon ritkán sikerült a magam becsületes és tisztességes akaratát keresztülvinni. Ahhoz igazán nem kellett volna a kormányhatalmon ülnöm, hogy mióta képviselő vagyok, amint történt, földjeimet eladjam és annyira a közügy szolgálatában éljek, hogy vagyonosodásomról egészen megfeledkezzem. Tisza Istvánról is említést tett t. képviselőtársam,, Nem bántólag" mondom, amit most mondok, de az én szememben valaki csak elég kicsi lehet ahhoz, hogy Tiszát támadja és hogy megvédjem, ahhoz én elég nagy nem vagyok. Arranézve, hogy mi a kisgazdapártot szőrostől-bőröstől elnyeltük volna, felhivom itt ülő Veres Ferenc t. barátom figyelmét és kérdem, emlékszik-e az 1922-es választásra, mikor mi, a megyének intelligenciája, vezetői napokon át jártunk hozzá, arra kérve fel őt, hogy vállaljon jelöltséget, mert azt szeretnők, ha a megyében minél több kisgazda vállalkoznék mandátum viselésére. (Lovász János: Drozdyék is ebben fáradoznak mindig!) Az általános titkos választójog meg nem adására és a katonaság választójogának meg nem adására vezeti vissza t. képviselőtársam a forradalom eseményeit. Bocsánatot kérek, Németországban már igazán volt általános'választói jog és sokkal nagyobb méretű választás volt, de ha másban nem, egy nemzeti uralkodónak, egy mindenki által becsült uralkodónak elkérgetése és családjának a tróntól való megfosztása sokkal nagyobb különbségre mutat, mint ahogy nálunk történt. Egyet elfogadok t. képviselőtársam beszédéből t. i. azt, hogy: salus rei publicae suprema lex esto! Ezt elfogadom, és amikor itt felszólalok, legyen meggyőződve mindenki, hogy entern ebben a kérdésben semmi más nem vezet. Engedje meg ezután a t. Ház. hogy áttérjek beszédem tulaj donképeni tárgyára. Már az indemnitás ^ vitájában felszólaltam és végtelen sajnálkozásomnak adtam kifejezést, hogy az én szocialista képviselőtársaim nem! voltak itt. Ügy érzem, hogy ebben a pari«"mentben mégis csak a nemzet ügyéről, a nép ügyéről — nevezzük azt tömegnek — a szegénységnek ügyéről kell tárgyalnunk és beszélnünk, és lehetnek nálunk egyéni vagy pártsérelmek, de mégis a évi június hô 5-ên, pénteken. 55 nemzet ügyének tesznek szolgálatot, akik jelenlétükkel a javaslatok tárgyalásában részt vesznek. Én az olyan eseményeket, mint amilyenek itt tegnap lejátszódtak, nem tartom! alkalmasoknak arra, hogy idehozzuk őket. Én mindig egész életemben nemcsak társadalmi összeköttetéseimnél, hanem minden egyéb oknál fogva is azt kerestem, hogy a képviselőházban a békét fentartsuk. (Uffvy van! Uav van! jobbfelől.) Azt kerestem, hogy a békének legyek apostola és a megértésnek. Húszéves képviselőségem alatt sok vihart, sok bajt láttam, a szenvedélyeknek számos erős megnyilvánulását — amelyek elválasztották talán a jóbarátot is a jóbaráttól. egyik becsülésre méltó embert a másiktól —, de méltóztassanak elhinni, az ilyen viharoknak mindig csak az ország issza meg a levét, csak az ország látja kárát. (Uav van! Uav van! jobbfelől.) És ha én szocialista képviselőtársaim beszédeiből anyagot keresek, mindig azt igyekszem azokból kikeresni, ami összehoz bennünket, s elmondhatom, hogy Peidl Gyula t. képviselőtársam beszédében megtaláltam ezt az anyagot. (E.av hona .jobbfelől: Nem is eavszer!) Nem is egyszer. Peidl képviselőtársam tiltakozik az ellen, hogy a hazafiatlanság vádjával illessék a szocialistákat. Ez az az alap. t. képviselőtársaim, ahol mindnyájan együtt dolgozhatunk (Uav van! Uav van! .jobbfelől.), mert mindegyikünk legszentebb kötelességét teljesiti, ha ezen az alapon összehozzuk a képviselőket. (Uav van! Uav van!) Én arra kérem t. szocialista képviselőtársaimat, hogy ők, akik nagy munkát végeznek a néptömegekért és bizonyára meg is érdemlik azt a bizalmat, azt a szigorú fegyelmet, amelylyel körülveszik őket a nagy tömegek, mert hiszen áldozatokat hoznak a szegényekért, a munkások sorsának javításáért, egyúttal ügyeljenek arra is, hogy ez a munkásság nemzeti irányban haladjon. (Uav van! Uav van! .jobbfelől.) Nemzeti irányban haladjon, mert akkor az önök háta mögött nem csak ennyi munkás lesz, akkor az önök háta mögé fog sorakozni még sok lelkes magyar ember. Higgyék el. hogy ezeknek a tömegeknek, amikor jogosan követelik maguknak a szebb életet és jobb jövőt, sokkal nagyobb erejük lesz. ha a nemzeti alapot is erőforrásaik közé számithatják. (Klárik Ferenc: Közötte is van! — Helyeslés jobbfelől.) Mert ma t. képviselőtársaim, sok elégedetlen, sok elkeseredett ember áll a szocialista párt mellé, ők azt hiszik, hogy önöknek felforgató eszméik vannak és ezért, akik nem tudnak elhelyezkedni, a polgári társadalomból is önökhöz csatlakoznak. Az igazi harcos szocialistának nem lehet az a célja, hogy társadalmi osztályokat válasszon el egymástól, vagy hogy a szociáldemokrácia azok menekülő helye legyen, akik felforgató eszmékkel vannak tele. A harcos szocialisták célja csak az lehet, hogy a munkástömegekért és ezeken keresztül az ország sorsáért egyöntetű, becsületes munkával dolgozzanak. (Klárik Ferenc: Ez igy is van! —-Kováts-Nagy Sándor: így kellene lennie!) Peidl Gyula t. képviselőtársam beszédében azt mondotta, hogy a szovjethez abban sem hasonlitimk, hogy mi nem vesszük fel a tárgyalásokat az emigránsokkal. Igaz. De én Oroszországban csak egyféle emigránst ismerek, olyanokat, akik elmenekültek onnan, hogy életüket megmentsék. Ha ezekkel folytat az orosz kormány tárgyalásokat, hogy őket elrabolt otthonukba, családjukhoz, visszavigye onnan, ahol csak könyöradományokból és kegyelemkenyéren élhetnek: ezt igazán helyénvalónak találom. 8*