Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-422
À nemzetgyűlés 422. ülése 1925. born alatt is és amint — emlékezzünk csak vissza — tornyosultak a bajok a nemzet feje fölött, ugy nőttön-nőtt a bizalom nagyatádi Szabó István személye iránt. Apostolnak és megváltónak nézték őt a forradalom 1 és az öszszeomlás után azok, akik a magyar kisgazdaérdekek istápolásával együtt gondolták a nemzet ügyét is előbbre vinni, akik az alkotmány sáncaiba be akarták vinni az egész népet azért, hogy igy a magyar nemzeti erőnek is nagyobb lendületet adjanak, s akik azt hirdették, hogy a gyökér nem: felülről jön az égből, hanem a gyökér a földből jön, onnan nő ki, s a magyar föld a magyar népnek, a magyar kisgazda és földmivestársadalomnak lába alatt van. Ha tehát azt akarja egy politikai párt, hogy a gyökéi csakugyan az övé legyen, akkor a magyar, földbe, a magyar földet munkáló kisgazda és földmivestársadalomba kell belenyúlnia, és ha ez a népréteg az övé, akkor övé a jövő, a nemzet és a boldogulás. (Zaj. — Horváth Zoltán: De a húsosfazék jó! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! Kun Béla: T. Nemzetgyűlés! Ennek a programnak az alapján 1920-ban bejöttek ide ebbe a terembe — amint azt az 1908-iki program előre megjósolta és kivánta — az első merészen szálló és az ég felé ivelő fecske után, nagyatádi Szabó István után a többi vérbeliek. (Drozdy Győző: A titkos szavazás alapján! Most azonban nem kell nekik, nehogy még egyszer; bejöjjenek!) Hozsanna fogadta őket, és azok is, akik azelőtt demagógoknak nevezték a kisgazdákat, ezen programpontok követelőit — mint voltam bátor rámutatni —, a régi kisgazdakövetelések szószólóit, egyszerre csak felcsaptak kisgazdapártiaknak, beléptek közéjük és a kisgazdák bölcs önmérséklettel, magyar testvériséggel nem mondták azt, hogy: miért ilyen későn, levelek hullásakor és a darvak távozása idején jöttök be hozzánk, hanem tárt karokkal fogadták őket, szeretettel, megértéssel. (Csontos Imre: Megbecsüljük azokat, akiket meg* kell becsülni!) De lélekben kellett volna mindazoknak, akik jövevények voltak, a magyar kisgazdapárt régi programja alapjára helyezkedniük, de ezt nem tették, hanem a kisgazdákat anélkül, hogy ők maguk is észrevették volna — az én igénytelen nézetem szerint —, odakötötték a nép jogellenes politika hatalmi szekeréhez. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Eladták a kisüstért! — Drozdy Győző: Majd itél a nép! Nem akasztat, csak itél! — Zaj.) És ők, a régi kisgazdák, akikhez engem most is szép emlékek közössége füz, a lőcshöz leláncolt Prometheus-ként kénytelenek voltak egyegy régi programpontot feladni, mert elhitették velük, hogy igy marad meg az ország és a hatalom. (Drozdy Győző: Igy maradnak meg ők! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Drozdy Győző képviselő urat, minthogy figyelmeztetés dacára állandó közbeszólásait nem hagyja abba, kénytelen vagyok rendreutasítani. Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Kun Béla: T. Nemzetgyűlés! Ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az átszervezési műveletben többször megtörtént, hogy az úgynevezett csizmásokat is kigúnyolták. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Drozdy Győző közbeszól. —* Gubicza Ferenc; Drozdy gúnyolja ki legjobban a csizévi június hó 5-én, pénteken. 49 másokat! — Zaj. —- Csontos Imre közbeszól.) Csontos Imre képviselő urat ismételt közbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasitaui. (Reisinger Ferenc: Bent lesz a naplóban!) Reisinger Ferenc képviselő urat hasonlóképen kénytelen vagyok rendreutasítani. Lehetetlen ugy tárgyalni, hogy állandóan tizem is szólnak közbe. Kun Béla: T. Nemzetgyűlés! Pedig ehhez a viselethez a magyar hagyományoknak, a tanyai és külvárosrészi, meg falusi apró fehér házak családi emlékeinek tisztasága fűződik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És amikor én nem helyeselhetem, ha bármelyik oldalról gúnyolták a csizmásokat, mégis kénytelen vagyok megállapítani — és tegyék kezüket a szivükre, t. képviselőtársaim — (Rothenstein Mór: Ha volna szivük!), hogy^ ez a gunyolas, ellenvetés és gáncsvetés voltaképen nem a régi magyar viseletnek szólt, amelyet mindenki tartozik tiszteletben tartani, hanem szólt annak a ténynek, hogy nagyou sokan ebben az országban, akik azt hitték, hogy a régi programpontokat teljes erővel igyekeznek keresztülvinni, csalódásérzetükben rámutattak arra, hogy: az ősi viseletnek ősi viselői eltávolodtak az ősi programtól. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Itt csak Dotemkin-kisgazdák vannak! — Rothenstein Mór: Csak a nagy csizmák maradtak meg! — Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Az 1922-iki választásokon megfogyatkozott számban kerültek be ide, a nemzetgyűlésbe a tényleges kisgazdák, a vérbeliek. Nem veszik-e észre, t. képviselőtársaim, ebben a tervszerűséget'? A népszerűségük folyton fogy, s a következő választáson.'.. íDrozdy Győző: Elmehetnek bölénynek!) Elnök: Drozdy képviselő urat kénytelen vagyok immár harmadszor rendreutasitani. Kun Béla:... esetleg csak az kerül be ide közülök, akit a kormány megválasztani akar. Kérdezem, hol van a régi program, hol vannak azok az eredmények, amelyeket a régi program megvalósitásától mindannyian vártunk? Sehol. A minap Baross János t. képviselőtársam sötét képét festette az ország pénzügyi, szociális, közegészségügyi, megélhetési nyomorúságának, a nagy gyermekhalandóságnak. Hozzáteszem még, hogy kulturális nyomorúság is van ebben az országban a népnevelés terén (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), mert elegendő iskola ma sincs. (Ugy van! a jobb- és baloldalon,) Még ezen a téren is hiányokkal küzdünk. És amikor azt akarjuk, hogy a választói jogosultságot megkapják azok, akik bizonyos értelmi cenzussal rendelkeznek, széles vidékeknek nem adjuk meg az iskolahiány miatt a lehetőséget arra, hogy azt az értelmi cenzust csakugyan meg is szerezhessék. (Györki Imre: Hol vau ilyenkor a kultuszminister? — Rothenstein Mór: Egyetlen minister sincs itt! — Propper Sándor: Be vannak hűtve a ministerek! — Pikler Emil: A Szózat vásárlásával vannak elfoglalva!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, (Horváth Zoltán: Népiskolák ma sincsenek! — Rothenstein Mór: Kötelességük itt lenni a ministereknek! — Petrovácz Gyula: Maguk a kötelességteljesitésből már levizsgáztak! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Hcdljuk!) Csendet kérek. Kun Béla: Három éven keresztül ennek a kormánynak és a mögötte álló többségnek kezében volt minden hatalom, de a beruházások, az épitkezések elmaradtak. A börzén való ját-