Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

46 A nemzetgyűlés 422, ülése Kun Béla: Hogy az itt ülő t. kisgazdaképviselőtársaim nem jelentenek egyet a széles kisgazdarétegekkel, hanem némi különbség van közöttük, hogy ezt bizonyitsam, foglalkoznom kell az első kisgazda és kisbirtokos szervezkedés ismertetésével. Könnyű volt nagyatádi Szabó Istvánhoz odaállni 1920-ban vagy 1922-ben, mint odaálltak az egységespárt tagjai részéről natryon sokan. Tessék visszamenni arra az időre (Csontos Imre: Ott voltunk!) — elismerem, hogy ott volt közöttük Csontos képviselő ur —, aanikoïï még 3908-ban demagógoknak, néplázitóEnak, földosztóknak, rebelliseknek nevezték azokat, akik nagyatádi Szabó Istvánnal együtt hirdették a fokozatos adót. a demokráciát, az igazságos közteherviselést és az általános, egyenlő, titkos választójogot. Mi volt a közvetlen oka annak, hogy a kisgazdapárt ebben az országban létrejött? Megmondom. Az 1908. évben az országgyűléshez beterjesztett földadóreformjavaslat. Ez a javaslat nem oldotta meg a kérdést, hanem csak kendőzni akarta azt, úgyszólván kuruzslás volt a függetlenségi és 48-as párt által hangoztatott régi követelésekkel szemben. Ekkor, 1908-ban ezzel a földadóreformjavaslattal szemben megmozdult az ország- kisbirtokostársadalma. Ennek a mozgalomnak élén állott későbbi hivatalos lapjuknak, a Magyar Lobogónak szerkesztője, Hunyár László. Az ő tollából, de az egész régi kisgazdapárti szervezkedés vezetőinek nézetét tolmácsolóan kezemben van egy röpirat, amely a progresszív földadóreformról megjelent. Ebben kimondják azok, akik nagyatádi Szabó Istvánnal együtt egy külön kisgazdapárt alakulásának épen a magyar földmives társad alom érdekében állását hirdették, hogy (olvassa): ..A régi és az ui. most a képviselőház előtt fekvő, földadórendszerünk rossz, ez bizonyításra nem szorul. Addig nem lesz a mostani és az uj földadórendszeren változtatva, amig a kisbirtokosok a maguk teljes erejükkel tömörülve, nem szállanak érte sikra. Erős, egészséges, hatalmas, számottevő, nemzeterősitő kisbirtokososztály csak ugy teremthető, ha ezen alapelvek alapulvételével csinálunk hazánkban birtok- és adópolitikát". Továbbmenve, a lö-ik oldalon azt mondja ez a könyv (olvassa): „A nép vállain van most a teher, mig azoknak a százezernyi holdaknak a jövedelme ma néni a zsoldos hadseregre, iskolákra, tanítókra, birósági tisztviselők fizetésére, hanem automobilokra, lóversenyre, tivornyákra, külföldi kéjutazásokra lesz fordítva". Miud ebben nem osztozom, azonban a helyzetet jellemzi, hogy mi volt akkor az országban a közhangulat és mi volt a kisgazda társadalom körében az általános nézet épen annak a lenyom ottságnak visszhangjaképen, amelyben szenvedett. (Tovább olvassa): „Ez az a pont, ahová mi tesszük feszitővasunkat. Ez egymaga elég ok, nemcsak a méltán vos. hanem a legjogosabb alapra helyezkedve halálmegvetéssel küzdeni egv egészséges progresszív földadóreforniért, tehát nemcsak azért követelheti a kisbirtokos, hogy a nagybirtokos több adót fizessen holdanként, mert többje van s könnyebben birja, hanem azért is, mert őse az óriási birtokot. kilwetizedrészben anért, azzal a kötelezettséggel kapta, hogy a közszüksésletek oroszlánrészét abból fedezze. Nem igaz az, hogy ezen követelésünkhöz ma már jogunk' nincs. Sőt igen- | is van, mert azt a jogát Magyarország kisbir1925, évi június hó 5-én

} pénteken» torkossága soha fel nem adta, arról le nem mondott. Millió emberáldozat és a teljes vagyoni elzüllés árán az örökváltságos földeket naemeheizen kifizette, azt már kiheverte, s ha már el is múlt 60 év, ha az ország kisgazdái felveszik a küzdelmet a progresszív adóért, ha valamennyien egyakarattal lesznek, nincs az a hatalom, amely ellentáll

i

h

r,

sson ama jogos követelésének, hogy ez az égbekiáltó igazságta^ lanság most, Íegaíább egy progresszív földadó rendszer behozásával, tétessék jóvá. Én nem a földosztásra gondolok, a tulajdonjog szentségét sem érintem, csak egy igazságtalanul eltolódott adóbázis, adóalap, helyes kijavításáért küzdök. Az adófokozatok a mostani egyenlőség elve révén oly minimálisak, hogy egyes adófajoknál a dúsgazdag nem fizetett egy krajcárral sem többet, mint az. akit az anyagi gondok halálra gyötörteik. Ilyen volt például a fejadó, a hadmentességi adó, egyenes kereseti adó stb. Az adóviselésnél tehát nem az egyenlőségnek, hanem az arányosságnak kell döntő befolyást játszania. És minden vonalon észlelhető IS 3.2Í SJ törekvés, hogy a progresszív alapon érhető csak el az egyedül helyes közteherviselés, amely egyrészt az állam ebbeli szükségleteit teljesen fedezni képes, másrészt azonban a gyengét védi, boldogulásának útját nem állja és e célból a terhek egyrészét a nagyvagTonu osztályra ruházza, arányosítja," (Pikler Emil: Lemondott a kormány! Nincs minister! — Drozdy Győző: Bárcsak megérnénk azt is! — Propper Sándor: Be van hűtve! — Drozdy Győző: Csináltak egy földreformsürgető államtitkárt! — Csontos Imre: Kell az! — Nagy Vince: A sürgetés a hivatása!) A 35. oldalon ez á|l (olvassa): „A volt nagybirtokosok az iparra és kereskedelemre adnák magukat és sorjában emelkednénelk országunkban a füstölgő gyári kéménvek, önmagától, minden állami szubvenció nélkül, fejlődne az ipar és nem kellene akkor a népek verejtékes filléreiből, nehezen összeszedett adókból egyes nasrvgyárosokat állami szubvenció címén niés: kövérebbre hizlalni. A kisgazdák pedig éltető elemükhöz, földhöz jutnának, kevesebb teher volna rajtuk, de többen lévén, mégis több adót szolgáltatnának és megerősíttetne az az osztály, a kisbirtokosok osztálya, amely gerincoszlopa, fentartó ereje nemcsak a mi államunknak, hanem valamennyi államnak. (Nagy Vince: Ez iev van!) De tovább megyek. Ez a, kisbirtokos osztály vagyonban megszaporodva oly fogyasztó közegévé lenne a mi fejlődő iparunknak és a kereskedelemnek, amely önmagától fellendítene azt. Ma öncsalás folyik minden vonalon. Hiába építenek a mi vagyonilag tönkretett kisbirtokosaink gyárakat, hisz alig tudják) magukat fen tárta ni. nemhoa-y a különféle gyárai: gyártmányaiból naeryobb menyiséget foigya sztaná nak." És méer egyet! Rámutat ezután arra, hogy Németország egészséges, vagyonos paraszt- és közéí>birtokos osztálya milyen eredményeket ért el az egész német nemzetnek, e nagy népegyetemnek javára. Azután ezt mondja (olvassa): ..Hazánkban nemcsak vaaryonos paras-ztbírtokos osztályt nem találunk hasonló aráiivhan, de az ezerholdon felüli uradalmi birtokok és latifundiumok az összterületnek 39% át foe-lalják el, szemben a németországi 10.3%-kai." Én most tartozom kijelenteni, hölgy megmondják nyíltan (olvassa): „Nem szabad, hogy a nagybirtokok tulajdonosai anyagila'g bár-