Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-430
440 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. évi május hó 13-án tartott ülésében interpellációt intézett a kormányhoz, illetve hozzám, azt kérdezvén, hogy mit szándékozik tenni a kormány a Kassa—Oderbergi vasút menekült alkalmazottai jogviszonyának rendezése és illetményeik folyósítása tekintetében, tekintettel az ily irányban hozott kettős kir. kúriai Ítéletekre. Az interpellációra a kormány nevében is válaszolva a következőket van szerencsém előadni! Amint ismeretes, 1918 év végén a csehek a Kassa—Oderbergi vasút egész hálózatát egyelőre a háborús kivételes rendszabályok alapján birtokba vették. Nevezetesen az 1918. évi december hó 10-én kelt 64. számú cseh szlovák törvény egyéb magánvasutakhoz hasonlóan a Kassa-Oderbergi vasút igazgatását a cseh-szlovák köztársaság vasúti ministeriumának adta át, mely az igazgatás élére kormánybiztost nevezett ki. A budapesti vezérigazgatóság intézkedési joga és intézkedési lehetősége a vonalak felett ezzel de facto megszűnt Az u. n. tanácsköztársaság kikiáltása után a részvénytársaság működése is Budapesten megszűnt és a budapesti személyzet élére egy üzembiztos állíttatott. Az u. n. tanácsköz ársaság megszűnte után a részvénytársaság, illetve a budapesti vezérigazgatóság működését újból megkezdette, azonban a vonalakkal való minden kapcsolata szünetelt, mig 1919. évi december havában a megszállott területekkel való érintkezés lehetővé nem vált, amidőn is a budapesti vezérigazgatósá,; a vasút csehszlovák kormánybiztosával ismét érintkezésbe léphetett. Az 1920. évi december hó 22 én kelt 69J. számú csehszlovák törvény felhatalmazta a cseh-szlovák kormányt, hogy a köztársaság területén levő magánvasutakat állami igazgatásba átvehesse. Ez alapon a cseh-szlovák kormány tárgyalásokat kezdett a Kassa—-Oderbergi vasút részvénytársasággal, melynek eredményeképen 1921. évi január hó 25 én az illetékes tényezők jóváhagyásának fentartásaval a részvénytársaság igazgatósága a cseh-szlovák kormánnyal megkötötte a ma is érvényben lévő üzemszerződést, melynek lényege az, hogy a csehszlovák köztársaság a részvénytársaság számlájára eszközli az üzem lebonyolitasat és a kötvén3% valamint a részvénykamat szolgáltatására szükséges összegeket előlegképen bocsátja a részvénytársaság rendelkezésére. E szerződés megkötése kapcsán folyamatba télettek a részvénytársaság és a cseh-szlovák kormány között a budapesti vezérigazgatóság személyzetének, valamint a menekültek jogviszonyának rendezésére, nemkülönben a vonalmenti személyzet helyzetének javítására vonatkozó tárgyalások is. Áttérve ezek után az interpelláció közelebbi tárgyára, a menekültek ügyére, idevonatkozólag a kővetkezőket van szerencsém előadni A Kassa—Oderbergi vasútnak az összeomlás előtt 12,688 alkalmazottja volt. Ebből a cseh megszállás ideje alatt 1918. évi decembe- hó 31 éig elmenekült 112. Ezeo szám a következő évek folyamán összesen 392-re növekedett Ebben a számban bent foglaltatnak ugy azok az alkalmazottak, akik szabályszerű felmondás illetve lemondás után hag} 7ták el állomáshelyüket, mint azok, akik önként távoztak, bent foglaltatnak továbbá azok, akiket a cseh-szlovák közigazgatási hatóságok kiutasítottak, ugy szintén azok, akik hadiszolgálatból vagy hadifogságból visszatértek, vagy az összeomlás idejében szabadságon, illetve betegállományban voltak és szolgálati hetyükre nem tértek vissza. A kiutasított alkalmazottak összes száma 53. Ezeknek egyrésze azonban az illetékes cseh-szlovák hatóságnál önmaga kérte kiutasítását, hogy ingóságait magával hozhassa. Ebből látható, ho«y túlzott a képviselő urnák az a beállítása, mintha a személyzet nagy része kényleien lett volna menekülni, mert azok, akik szolgálati helyeiket elhagyták, illetve oda vissza nem tértek, a vasút összes személyzetének csak egy töredéket teszik. A menekültek, amint arra a t. képviselő ur is utal, tényleg jelentkeztek a budapesti vezérigazgatóságnál, illetve később a budapesti igazgatóságnál, ahol, minthogy az általuk bemondott adatokat ellenőrizni nem lehetett, egyelőre nyilvántartásba vetetettek. A menekültek jogviszonj^áinak rendezése érdekéoen a részvénytársaság a kezdeményező lépéseket mihelyt az érintkezésre mód nyilt, a csehszlovák illetékes ténj'ezőkkel számos alkalommal megkísérelte, sajnos azonban a meneküllek jogviszonyainak rendezése érdekében tett összes lépések hosszú ideig eredménytelenek voltak. A csehszlovák kormány eredeti álláspontja az volt, hogv az összes menekültek önkényt hagyták el szolgálati helyüket és igy a szolgálati "rendtartás értelmében minden igényüket elveszítették. Hcsszas tárgyalások után sikerült a cseh-szlovák kormányt a kiutasított és önhibájukon kivül szolgálati helyükre visszatérni nem tudó alkalmazottakat illetőleg álláspontja megváltoztatására birni. A prágai vasúti ministerium ehhez képest 1922. évi május hó 3-án értesítette a részvénytársaságot, hogy a menekültek ügyeinek rendezésével a kassai vasutigazgatóságot megbízta. Ezen rendelkezés dacára a kassai vasutigazgatóság kiküldöttei utján csak 1924. év augusztus havában kezdte meg az egyezkedési tárgyalásokat a menekültekkel. A vezérigazgatóságnál jelentkező menekültek segélyezésére a részvénytársaságnak semmitéle fedezet sem állt rendelkezésére, ezért a magyar kormányhoz fordult állami előlegek kiutalása iránt. A magyar kormány méltányolva a menekültek nehéz helyzetét, a nélkül, hogy ezzel bármely irányban kötelezettséget vállalt volna a segétyezés céljából a részvénytársaságnak megtelelő előlegeket folyósított. A segélyek folyósítása 1922. évi február hó végéig tartott, amidőn is a magyar pénzügyministerium egyrészt az állam pénzügyi helyzetére, másrészt arra való tekintettel, hogy egy magánvasut alkalmazottainak további segél} r ezése nem állami feladat, az előlegek folyósítását beszüntette. Ezen elhatározásnál figyelembe jött az a körülmény is, hogy időközben a menekültek legnagyobb része megfelelő uj elhelyezkedést talált. A vasút vezérigazgatóságának 1921. évi október hó 1-ével történt feloszlatásáról szóló s 1921. évi augusztus havában kelt cseh-szlovák vasúti ministei iumi rendelet szerint, amint arra a t. képviselő ur is reá mutatott, a cseh-szlovák ministerium a menekültként nyilvántartott alkalmazottak szolgálati viszonyát, mert azok önkényt hagyták el állomáshelyüket megszűntnek tekintette s kívánta, hogy a részükre folyósított segélyeket a részvénytársaság 1921. évi szeptember hó végével szüntesse be. A segélyek folyósítása ezzel szemben a cseh-szlovák kormány tiltakozása dacára 1922. évi február hó végéig tartott, amidőn is a magyar kormány az előlegek nyújtását beszüntette és így a segélyek további folyósítására minden mód megszűnt. Téves teháL az interpelláló képviselő urnák az az állítása, hogy a részvénytársaság igazgatósága a menekültek illetményeit cseh utasításra szüntette be, mert a segélyek akkor leltek beszüntetve, amidőn a magyar kormánynak már nem állott módjában további előlegeket nyújtani. Megjegyzem, hogy a menekültek ügyének az üzemszerződés keretében való rendezését, a cseh-szlovák vasúti ministerium az igénj'ek jogi természetének rendezetlensége miatt nem tartotta lehetségesnek. A részvénytársaság a cseh-szlovák kormány ezen felfogásával szemben a menekültek igényeinek az üzemszerződésben való biztosítását nem érvényesithette, mert a 690. számú cseh-szlovák törvény
