Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

434 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. Deák Ferencre hivatkoztam. Az ő nyilt, tiszta és világos szavai szerint a törvényhozást mindig megillette és megilleti az a jog, hogy a birói hatalom miként való gyakorlása felett is őrködjék. A t. ministerelnök ur azt vetette ellen a Deákbeszédekből vett idézeteknek, hogy akkor megérthető volt Deák álláspontja, mert Wesselényi báróról, a törvényhozás egyik tagjáról volt szó. A t. ministerelnök ur visszaélt a gyengék tudásával. A gyengébbek kedvéért elhallgatta azt, hogy nemcsak Wesselényi báróról volt szó azokban a Deák-beszédekben, hanem a törvényhozáson kivül álló magyar emberekről, Lovassyról, Kossuthról és másokról is, és ezeknek elitéltetése, törvényellenes birói kezelése miatt is helyesnek tartotta azt, ha a törvényhozás azokat a birói eljárásokat, amelyeket törvénybeütközőnek tekintett az egész magyar közvélemény felülvizsgálja. A t. ministerelnök ur is lehetőnek tartja, hogy a törvényhozás beavatkozzék, ha azt látja, hogy a bíróságok rendszeresen és tömegesen élnek vissza a helyzetükkel, hatalmukkal, beavatkozzék olymódon, hogy törvényt hoz ezeknek a visszaéléseknek megszüntetésére. Ha tehát a törvényhozás törvényt hozhat, —• aminthogy hozhat mindenféle tárgyban és kérdésben —• a bírósági visszaélések meggátlása érdekében is, vájjon, ha magát erre elhatározza, nincs-e joga ezeket a jelenségeket előzetesen megvizsgálni, hogy végeredményben leszűrhesse belőle a következtetéseket, és ezekből a vizsgálatokból állapítsa meg, hogy itt a közbelépésnek szüksége fennforog-e. Azt méltóztatnak mindig ellenvetni, hogy az eljárás törvényszerű volt. Azt méltóztatnak ellenvetni, hogy a Beniczky-féle vallomásban érintettek nem követtek el semmiféle olyan cselekményt, amellyel bármiféleképen is érintve volnának. Hiszen akkor a legkönnyebb helyzetük van önöknek, akkor nem kell a világon semmitől sem félni, akkor a parlamenti vizsgálat sem állapithat meg semmiféle visszaéléseket. Tehát csak azért is, inert az ország közvéleménye nyugtalansággal kiséri ezt az ügyet, annak megnyugtatása érdekében is szükséges lenne, hogy innen a parlamenti bizottság fórumáról is a közvéleménnyel közöltessék esetleg az önök szerint megnyugtató válasz, hogy semmi visszaélés nem történt. Mert azt ne méltóztassék tagadni —• nem is lehet — hogy a nyugtalanságra ok van. Láttunk eljárásokat a hadbiróságok előtt, ahol teljesen megbízhatatlan tanuk vallomása, sőt volt eset, hogy egy őrült vallomása alapján, volt eset, hogy egy megbízhatatlan spion vallomása alapján, mint Szendrő főhadnagy vallomása vagy Becker István vallomása, akik utólagosan gyilkosságra való szövetkezésben találtattak gyanúsaknak, súlyos ítéletek hangzottak el. Ebben az ügyben erős, igen súlyos tárgyi bizonyítékok forognak fenn. Ott van az az autó, amellyel elkövették a bűncselekményt, és amelyről megállapították, hogy kié volt ; ott van az, hogy azzal az autóval egyes u. n. ilyen katonai egyének megszöktek. A közvélemény tehát keresi, hogy amikor ilyen súlyos és közeli tárgyi bizonyítékok is vannak, amikor a bűnösök maguk jelentkeztek azzal, hogy megszöktek, miért lehetett olyan könnyedén, egyszerűen napirendre térni e felett az ügy felett, hogy ebben az ügyben még vádirat sem nyújtatott be, hogy az még főtárgyalásra sem került, hogy egy főtárgyalás lefolyása mellett a nyilvánosság ellenőrizhesse, vájjon ebben az ügyben mi a tényállás és mik a bizonyítékok. Amikor azt látjuk, hogy arra van aggasztó jelenség, arra mutatnak bizonyos ilyen gyanuokok, hogy itt a biró, illetőleg az az igazságszolgáltatási tényező, amelytől függött ennek az ügynek a sorsa, szabad mérlegelési jogával olymódon élt vissza, hogy a közvélemény meggyőződésével szemben a logika megtagadhatatlan törvényeivel szemben is ő emberi hatalmánál fogva hatalmi szóval egyszerűen megállapította, hogy nincs büntetendő cselekmény, ilyen esetekben csakugyan szükség van arra, hogy ez az eljárás felülvizsgáltassék. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani azért a kifejezéséért, hogy egy biró visszaélt volna birói hatalmával. Rupert Rezső : Arról beszéltem, hogy ez a kérdés vettetett fel. Elnök : Ne méltóztassék az elnökkel feleselésbe bocsátkozni ! Rupert Rezső : Nekünk annál inkább szükségünk van arra és az országnak is szüksége van arra, hogy parlamenti bizottság ennek az ügynek atmoszféráját megkönnyítse. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rupert Rezső : Mert azt látjuk és ezt a közvélemény szintén aggodalommal veszi tudomásul, hogy ebben az ügyben egy tanút letartóztattak vallomása miatt. Mint eddig is kifejtettem — hiezen csak jogászi szempontból szóltam az esethez — és annak a tanúnak vallomására nem épitek semmit. Én azt tartom jogászi kötelességnek, hogy amig egy tanúvallomás a maga utján a retortákon keresztül nem ment és annak alapján az eljárás nem folyt le, azt a tanúvallomást nem szabad valónak elfogadni, de természetesen valótlannak sem lehet deklarálni és épen azért be kell várni, hogy annak a tanúnak vallomása az illető ügyben mikép értékeltettet. Mert lehet, hogy a tanú politikailag vagy pedig érzelmi szempontból vétett és túlment valami határon. Azonban méltóztassék meggondolni, hogy a tanutói függ az, hogy mit valljon. Neki, mivel arra megesküszik, kötelessége mindent elmondani amit az ügyről tud és megesküszik arra, hogy abból semmit el nem hallgat. Nem a tanú tetszésétől függ tehát az, hogy mit mondjon, ha még talán kellemetlen dolgot mond is. Azért nagyon szerencsétlennek kell tartanunk, hogy az egyik tanút, aki, mint mondom, csak kényszerből tett nyilatkozatot ebben az ügyben letartóztattak. Ez megmérgezte ennek az ügynek levegőjét, és továbbra is fennforog az az aggodalom, hogy a bizonyítás ebben az ügyben nem fog sikerülni, mert hiszen nem is lehet remélni, hogy a tanuk, akik esetleg valamit tudnak jelentkezzenek, nem lehet csodálkozni azon, ha nem jelentkeznek, mert hiszen nekik is félniök kell a letartóztatásról. (Felkiáltások a jobboldalon : Gyávák ! — Propper Sándor : A gyilkosok szabadon ! A tanuk letartóztatva ! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vass József h. ministerelnök ur azt mondotta ugyan annakidején, hogy garantálja a honvédelmi minister úrral együtt, hogy letartóztatás nem fog történni. Ez nem függ tőlük. Függ talán tőlük az, hogy mikor tartóztatják le őket, azt a tanút azonban feszélyezi terror alá helyezi az a gondolat, hogyha most nem is fogják letartóztatni, de akkor, ha majd nyilvános tárgyaláson kell vallania, vagy az ügy letárgyalása után utólagosan fogják letartóztatni. Ez természetes is, mert a kormánynak nincs is hatalmában az, hogyha valaki szerinte büntetendő cselekményt követ el, azt ne tartóztassák le vagy az ellen az eljárást ne indítsák meg. Ilyen koncessziókat, ilyen kegyelmi tényeket a kormánynak nem szabad tenni. Tehát végeredményben, ha lehetségesnek tartja, hogy tanúvallomással el lehessen követni más büntetendő cselekményt, mint hamis tanuzást, akkor egészen bizonyos, hogy amint Beniczdy Ödön esetében megállapították a