Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

426 À nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. illusztris példákat mutathat a legutóbbi válasz­tás, amikor közvetlenül a választás előtt azért, mert valakinek kerület kellett, vagy mert vala­kinek az arca nem volt kedves a kormánynak, a kerületet kettévágták és ugy osztották be, hogy vagy az az illető, aki a kerületet megérde­melte, ott elhelyezhető legyen, vagy pedig hogy a másik jelölt megbuktatása, esetleg mind a két kerületben, de legalább egyben, biztosittassék. Azt hiszem ezeknek az állításoknak valódiságát senki sem fog igyekezni megcáfolni, mert ezek közismert tények. Szükségesnek tartom, hogy már ebben a tör­vényben rendelkezés legyen arra vonatkozólag, hogy mégis mi az a minimum, amely egy kerület nagyságánál számbajöhet. Azt hiszem, helyesebb, ha a lakosok számából indulunk ki, nem pedig a szavazók számából, és azt hiszem, általában 50—60 ezer lakost vehetünk annak a számnak, amely az egyes képviselőválasztókerületekben megfelel, úgyhogy én tisztelettel bátorkodom — tekintettel arra, hogy első indítványom ugy szól, hogy a kép­viselők egynegyedrésze íajstrojnok alapján válasz­tassák, háromnegyedrésze pedig választókerüle­tenkén, — javasolni, hogy a kerületek nagysága ugy állapittassék meg, hogy az egyes képviselői választókerületekben circa 50.000, a lajstromos kerületekben pedig circa 60.000 lakosra jusson egy képviselő. Kisebb eltérések mindig voltak és lesznek, de ilyen direktívát feltétlenül le kell fek­tetni a törvényben még akkor is, ha számolunk azzal a lehetőséggel, hogy rendelettel fog a kormány intézkedni, mert igazán játék az, hogy van olyan választókerület, amelyben 750 választó, vagy 1000—2000 szavazó van, s vannak viszont olyan kerületek is, ahol 18.000 választó van. Még Angliá­ban is, ahol a történelmi múltra nagyon sokat adnak, a kerületek beosztásának legújabb reform­jánál is figyelembe vették, hogy a kerületek lakos­ságának számával a szavazók száma arányos legyen. Kétségtelen, — hogy helyes-e, nem helyes-e, nem tudom, de a fejlődés mindenesetre oda irányul — hogy ha demokráciáról beszélünk, akkor az a demokrácia tényleg legyen is olyan, hogy az a demokrácia alapelveit ne sértse. Mert hogy az egyik kerület választójának szavazata — a mos­tani beosztás mellett tényleg ugy van — hússzor annyit érjen, mint a másik kerület választójáé, ez mégis csak abszurdum. Az ilyen abszurdumokat, azt hiszem, ki kell küszöbölnünk. Előrebocsátom, hogy én annak is tudatában vagyok, hogy az a szám, amelyet én javaslatom­ban~ felhoztam, vagyis a 200 képviselő, Magyar­országon még mindig túlmagas. Én azt hiszem, Magyarország sokkal helyesebb utakon járna, ha követné a józan Hollandia példáját, amely 7 mil­liós ország 100 képviselővel beéri, pedig ez az or­szág gyarmatokkal is rendelkezik. A képviselők nagy száma sem a viták szinvonalat, sem a viták nyugalmát, sem a törvények jóságát biztosítani nem tudja. De teljesen kilátástalannak tartottam volna ilyen radikális megoldást javasolni és ezért sokkal szerényebb keretek között mozog javasla­tom, úgyhogy a jelenlegi állapottal szemben vég­eredményben csak 45-tel csökkenti a képviselők számát. Minthogy nem akarom magamat azzal a hiu reménnyel áltatni, hogy a nemzetgyűlés böl­csessége átlátván ennek a mai helyzetnek fonák­ságát, e tekintetben egy radikálisabb javaslatot is el fog fogadni, tisztelettel kérem a t. Nemzet­gyűlést, hogyha többet nem, legalább ennyit fogadjon el és ne űzzön ebben a szerencsétlen, folyton szanálásra szoruló országban ilyen luxust saját maga törvényhozásának szűk keretében. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Ez a 12. § tulajdonképen az egész választójogi törvény­javaslat legelőkészitetlenebb szakasza. Ezt Ernszt Sándor t. képviselőtársunk Huszár Károly kép­viselőtársunk részéről beterjesztett és egész más irányú javaslatnak pótlásaként hozta be a vá­lasztójogi bizottságba. Hirtelen, kapásból lett az ott megtárgyalva, az ellenzéknek nem is volt mód­jában idevonatkozó kifogásait a választójogi bi­zottságban érvényesiteni. Az a javaslat, amelyet Ernszt Sándor t. kép­viselőtársam előterjesztett, hirtelen, ripsz-rapsz, fogadtatott el, ennélfogva mi ezzel a javaslattal szemben a lehető legnehezebb helyzetben vagyunk. Magában a szakaszban kétféle intézkedés tör­ténik. Az egyik intézkedés a választókerületek be­osztására vonatkozik, a másik intézkedés Ernszt Sándor képviselőtársunk javaslata, amellyel tulaj­donképen ebben a parlamentben a többségnek még egy Mussolini-szerü pótlékot is kivan bizto­sítani. A választókerületi beosztásról, amennyiben ez a negyedóra nekem megengedi, csak annyit bátorkodom mondani, hogy én a magam részéről nem akceptálom azt, hogy ez a választójogi tör­vény ennek a kormánynak a kerületek csökken­tésére nézve felhatalmazást adhat. Az én álláspon­tom az, hogy a választókerületek beosztása csakis a törvényhozás joga, ebben a tekintetben mi a kor­mánynak továbbra is kivételes jogkört nem ad­hatunk, nincs is szükség erre, mert ezt a beosz­tásról szóló javaslatot a kormány ideterjesztheti, a közvélemény és a nemzetgyűlés elbírálhatja. Ennélfogva én a magam részéről a választókerü­letek beosztását illetőleg be kívánnám venni ebbe a szakaszba azt, hogy a nemzetgyűlés jellege és jogköre csakis e külön választójogi törvény életbe­lépte után következik be. Tehát az országgyűléssé való átalakulásról is, amit önök terveznek, csak akkor lehet szó, ha a választókerületekre vonat­kozó törvényjavaslat elkészül és azt a törvény­javaslatot a Ház elfogadja. Nem is túlságosan sürgős ez az országgyűléssé való átalakulás. A másik Ernszt t. képviselőtársam javas­lata, aki az egyes kerületi szavazások mellett még egy országos, lajstomszerinti szavazást is javasol. Erre az országos lajstromos szavazásra nézve különböző álláspontom lehetnek. Mi ellenzékiek, amennyiben a titkosságot nem tudjuk biztosítani, készek vagyunk ezt elfogadni. Huszár Károly t. képviselőtársunknak azt a javaslatát is, hogy a Külön kerületi választások mellett még titkos szavazással, egy országos lajstromos választás is történjék, vagy elfogadnánk a kisebbségek érdekében olyan országos lajstromszerinti válasz­tást, ahol a kisebbségek, tehát azok a szavazatok, amelyek következménye mm lett képviselőküldés, a kisebbségek érdekében külön számban vétesse­nek, összesíttessenek és ezekre bizonyos mandá­tumok ráadassanak. Ez a dán-rendszer, amely rendszer mellett a bizottságban Vázsonyi t. kép­viselőtársam foglalt állást. Minthogy, amint előbb állitottam, ez a szakasz teljesen eiŐKészitve nin­csen, bátorKodom először is a követKező határo­zati javaslatot beterjeszteni. (Olvassa) : »A 12. §-ban fogadtassék el az 1. bekezdés és a 2. bekezdés első mondata. Tehát addig, hogy külön törvény állapítsa meg a kerületi beosztást« és toldásként e bekezdéshez javaslom még a következő mon­datot : »A nemzetgyűlés jellege és jogköre e kü­lön törvény életbe lépte előtt nem változtatható meg. A szakasz többi része adassék ki egy újon­nan alakítandó választójogi bizottságnak« — a szociáldemokraták nem voltak jelen abban a választójogi bizottságban. (Felkiáltások a jobb­oldalon : De miért nem voltak ! —• Nagy Vince : Mert kidobálták őket !) —• » hogy a kisebbségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom