Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. 407 összecsapták kezeiket, hogy voltaképen mit cselekedtek, amikor már a nacionalista irányba orientálódott Jánosi mandátumát megsemmisítették és kaptak helyette az ő megitélésük szerint egy rssszabbat, (Derültség.) egy még felelősebb embert a múltért : Nagy Vincét. (Proppcr Sándor : Ezután csak Károlyi jöhet ! — Derültség.) A t. túloldalon most azon törik a fejüket, hogy mikép lehetne Nagy Vince mandátumát is megsemmisiteni. Ha tudnák, ha volna mód arra, hogy Nagy Vince helyett a város közönsége egy, a Bethlen kormányhoz közelebb álló állampolgárt választana meg, akkor már kimondották volna rá az ítéletet. Mivel azonban ennek lehetősége nincs meg, Damokles kardja gyanánt fenyegetik az ellenzéket azzal, hogy Nagy Vince mandátumát meg szándékoznak semmisíteni, ami természetszerűleg a mi megítélésünk szerint csak sorakoznék a cselekménysorozathoz, amelyet mi balkezünek ítélünk (Propper Sándor : Két balkezes politika 1) és amely nemcsak hogy nem a konszolidáció érdekeit szolgálja, hanem határozottan balra tereli a tömegeket. Hosszú ideig azt mondottam, hogy önök a szociáldemokrata párt malmára hajtják a vizet. Ma már nem ezt mondom, hanem azzal vádolom a kormányt és a kormánypártot, hogy a többség magatartásával méginkább balra —• tehát a jelenlegi szociáldemokrata párton túl is balra —• a kommunisták felé tereli "a tömegeket. (Esztergályos János : Ezt a minister ur is tudja, mégis csinálja !) Érdekes volt, hogy ugyanaz a többség miként ítélkezett a volt Károlyi-párti képviselők felett. Beck Lajosra azt mondották, hogy mit keres Beck Lajos a középúton, amikor annakidején a pártonkívüli képviselőkhöz csatlakozott ? Ott nincs helye, mit keres ott ? Kun Bélára azt mondották, hogy mit keres a fajvédő irányzatnál, hogyan csatlakozhatik oda ő, a volt Károlyi-párti ? Nagy Vincére azt mondják, mit keres ő a baloldalon, hát nem tanult a múltból ? Egy volt Károlyi-párti tehát akár a középhez, akár a jobb- akár a baloldalhoz csatlakozik, az önök szemében egyformán bűnös a forradalomért, de saját forradalmi felelősségüket megállapítani nem merik. Nekem feltűnt, hogy Huszár Károly képviselő ur hányszor hirdette már itt a parlamentben, hogy ő a gyűjtőfogházban hány hétig volt. (Rakovszky István: Ez jól kamatozott!) — Derültség.) Én még ezt szóvá nem tettem, de a t. képviselő úrral elejétől végig, véletlenül én is, mint túsz, szintén a gyűjtőfogházban voltam s emlékszem a gyűjtőfogházban történtékre. Például nagyon jól emlékszem arra, hogy a túszok magánérintkezésében az udvaron, a nagy forradalmi felelősség ellenére, Lovászy Márton volt mindennek központja. Soha olyan csúf hizelgést és udvarlást nem láttam, mint tusztársaim részéről a gyűjtőfogházban, ahogy udvaroltak LovászaMártonnak, mert azt gondolták, hogy ő a jövendőbeli ministereinök. (Esztergályos János : Akkor hogyan udvarolnak egy igazi ministernek?) Amint Lovászy reggel kijött cellájából, gyűrű vette körül, mint egy tényleges ministert és hízelegtek, udvaroltak neki. Mit tesz Isten? Most Lovászy Márton a legbűnösebbek közé számítódik, most emigráns elnevezés alatt az önök részéről üldöztetés és megvetés alatt áll, pedig akkor nagyon is keresték a kegyeit. A gyűjtőfogházban Fényes Lászlóval és más 11 tússzal voltam egy cellában s láttam pl. azt, hogy amikor Fényes Lászlót kibocsátották közülünk a kommunisták, akkorra már mindenki megszerette ; névleg tudnék megnevezni egységespárti képviselőket, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) akik arra az álláspontra jutottak, hogy Fénj^es László még sem az az ember, akinek mi a munkapárt oldalán gondoltuk, hanem abszolút derék, jóravaló, joszándéku ember. S amikor Fényes Lászlót kibocsátották a gyűjtőfogházból, odament mindenkinek az ágyához, megölelt és megcsókolt mindenkit. így búcsúzott Fényes László a foglyoktól és mintha még most is látnám, amint a túszok őt sorra barátilag üdvözölték és megcsókolták. Azóta hányan üldözőbe vették őt azok közül, és hányan megtámadták a gyűjtőfogházban történteket ! A gyűjtőfogházban történt dolgoknak tehát nemcsak az a következménye kell, hogy legyen, hogy valaki büszkén hirdethesse, hogy ott volt, hanem az is, hogy annak, aki ott valamit látott, a konzekvenciákat is le kell vonnia. (Zsirkay János : Haliért ott is megrövidítették,.nem kapott csókot !) Igen érdekes megfigyelni, hogy a hatalmon levők részéről milyen igazságtalanul bírálják el a forradalmi multat, s milyen igazságtalanul birálják el pl. azt, hogy ki mennyire keveredett a szociáldemokraták, mondjuk, a korpa közé, mert ezt egészen különbözően itélik meg. Egyszer pl. én már itt a nemzetgyűlésen szóvátettem, hogy tudok egy tényleges állományú altábornagyot, aki ma is szolgál és aki hozzám azzal jött, mint jóbarátjához a Károlyi-forradalom idején, hogy belépjen-e a szociáldemokrata pártba, adjak tanácsot neki, ő fel szeretne lépni képviselőnek. Az ő tisztiszolgája ugyanis garantálta neki, hogy abban a kerületben, ahol a tisztiszolga földesgazda, m§g fogják választani képviselőnek. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédéből még két perc van hátra. Szilágyi Lajos : Tisztelettel kérek még félórát. (Felkiáltások a hal- és a szélsőbaloldalon : Megadjuk !) Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Rakovszky István : Már késő ! — Friedrich István : Egész estig megadjuk ! — Rakovszky István : Most jön a fekete-leves ! Menjenek csak a büffébe ! — Esztergályos János : Maradhatnak a spanyolfal mögött ! — Sütő József : Visszamehetnek !) Szilágyi Lajos : Ha én most kritizálnám azt az eljárást, hogy a függönyök mögött leskelődtek, az az egységes-párti képvselő urak csak azt várták, hogyan lehetne szavazni azért, hogy ne beszéljek tovább, ha el mondanám azt a birálatot, amelyet ez a magatartás megérdemel, akkor nemcsak elnöki rendreutasitásban volna részem, hanem azt hiszem, nyomban kivezetnének. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nincs a parlamenti szótárban olyan lesújtó szó, megvetésemnek nincs olyan foka ,amelyet ez a magatartás megérdemel. (Taps a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam, igazságtalanul ítélkeznek abban, hogy ki hol volt a forradalom alatt. Ez az altábornagy ur azt kérdezte tőlem, hogyan lehetne ő képviselő. S mikor én megadtam neki az útbaigazításokat, azt mondotta, hogy csak az a baj, hogy a tisztiszolgám azt mondta, hogy mindenféle programmal fel lehet ott lépni, csak szociáldemokrata-programmal nem, én pedig, sajnos, már beléptem a szociáldemokrata pártba. Ez az altábornagy ma is tényleges állományú altábornagy, ma is szolgál ténylegesen s ennek rovására nem irták azt, hogy tagja volt a szociáldemokrata pártnak. Más embereknek pedig, köztük ilyen szerencsétlen kisembereknek, akik a legrosszabb esetben is csak áldozatai voltak mások csábitásának, nyakát törték fegyelmi határozatokkal és most ilyen fegyelmi határozatok után jön még a büntetés ebben a választójogi törvényjavaslatban, hogy kizárják a választásból és a választhatóságból. Olvasom'itt, hogy akik a^tanácsköztársaságnak, forradalmi kormányzótanácsnak tagjai, tehát népbiztosok! vagy azok helyettesei voltak . . . stb. Megint csak a gyűjtőfogházra gondolok. Láttam 55*