Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. 405 kórt okozó bacillusokat, ugy vetették ki ezek is magukból ezeket a törvényeket. Rövid levén az idő, amely rendelkezésemre áll, csak egészen vázlatosan fogom azokat a pontokat, amelyeket különösen kifogásolok, kritika tárgyává tenni. Ezek közé tartozik például az, amelyre előttem szólott t. képviselőtálsam is utalt, a második pont, amely szerint az eskü letételének elmulasztása miatt mandátumát vesztheti az illető képviselő. Már preveniál ez a pont arra, ami később következik el, ez az esküprobléma pedig még nincs is elintézve és még bizonyos diszkusszió és tárgyalás anyagát fogja képezni. Nagyon jól tudjuk, hogy gróf Apponyi Albert ebben az irányban lépéseket tett a kormány felé és meg vagyok győződve róla, hogy a kormány azokat a komoly aggályokat és érveket, amelyek ilyen tekintélyes helyről el fognak hangzani, honorálni fogja. Épen azért csodálkozom azon, hogy ezt a szakaszt nem vették ki a mai tárgyalás anyagából, és ennek letárgyalását nem hagyták el későbbre, amikor harmóniába és összhangba hozható azzal a későbbi elhatározással, amelyre a kormány az eskü kérdésében jutni fog. Ami a harmadik pontot illeti, Kiss Menyhért t. képviselőtársam igen helyesen rámutatott az eshetőségekre és veszedelmekre. Az én megjegyzésem és megállapitásom is az, hogy ha a rágalmazásért vagy izgatásért háromizben jogerősen elitélt egyén nem lehet képviselő, akkor a magyar szellemi élet igen sok kiválósága el lesz ütve attól, hogy bekerüljön a magyar törvényhozás házába- Már pedig nekünk az a célunk, az a hivatásunk, hogy ez a nemzetgyűlés igazi kifejezője legyen Magyarország egész szellemi életének, hogy itt minden társadalmi akarat és erő érvényesüljön és valami hatalmas, kozmikus erőt juttason kifejezésre a nemzetgyűlés. Most épen azokat zárjuk ki, akik a magyar szellemi élet zászlajának vitelében legelői járnak, az újságok szerkesztőit, publicistáit, akik a magyar kultúra szolgálatában sokkal többet dolgoztak, mint sok kultuszminister, aki itt ült a piros bársonyszékekben s akinek már a nevét is elfelejtették. Ezek a publicisták állandóan ott tartják kezüket az élet ütőerén, igazi kemény harcosai a magyar szellemi fejlődésnek. (Zaj jobbfelől.) Hiába méltóztatnak mulatni ezen. (Szomjas Gusztáv : Nem azon mulatunk !) Higyjék el, hogy a magyar nemzeti kultúra érdekében azok a nagy publicisták végzik a legnagyobb munkát, akik, mint Kemény Zsigmond, Eötvös József, Rákosi Jenő és Kerkápoly . . . (Kiss Menyhért : Húszszor elitélték őket rágalmazásért !) Elnök : Csendet kérek S Pakots József : . . . képviselték a magyar szellemi felsőséget és azt a gondolatszabadságot, amely mindig notórikus ereje volt a magyarság továbbfejlődésének. Ez a drákói pont lehetségessé teszi azt, hogy igen kiváló emberek ne kerülhessenek be a nemzetgyűlésbe azért, mert egy gondolatnak, egy nagy elképzelésnek, egy nagy nemzeti ideálnak állottak szolgálatában, esetleg kormányhatalmi erőszakkal szemben képviselték becsülettel a maguk felfogását. Itt is kiugrik a nyúl, itt is kiütközik a kormány tendenciája. Neki a gondolat és vélemény szabad kimondása kellemetlen és itt akar prevenciót alkalmazni, hogy akik a gondolatnak nagy, felséges magaslatára helyezkedve tudják azt, hogy mit jelent a gondolatszabadság s minden belügyministeri elzárt agyvelővel szemben hirdetik az emberi agyvelő funkciójának magas rendeltetését, amit nem lehet sem közigazgatási, sem más keretek közé beszorítani. Ismétlem, ez a pont egyike a legvégzetesebbeknek és legveszedelmesebbeknek s épen ezért hozzájárulok Kiss Menyhért t. képviselőtársamnak ezirányban benyújtott javaslatához, hogy ezek a szavak, »akit izgatásért háromizben jogerősen elitéltek«, hagyassanak ki ebből a pontból. Legyen szabad ezek után az 5. pontra vonatkozó megjegyzéseimet elmondani. A végletekig menő igazságtalanság rejlik ebben a pontban, mert forradalmi utón jogerősen elmozdított közhivatalnok, tanár, tanitó, lelkész, ügyvéd stb. az utóbbi időben seregszámra volt. Ez az idő termelte ezeket a fegyelmi ítéleteket. Nagyon jól emlékszünk, micsoda hallatlan nagy pusztítás történt a közoktatásügyi karban és más tisztviselői kategóriákban akkor, amikor a keresztény és nemzeti gondolat jegyében a romok eltakarításának hangoztatásával be akartak ülni a poziciókba mások, akiknek meg voltak az összeköttetéseik a minister urakhoz vagy más közhatóságokhoz és kegyetlenül kidobtak családos embereket, kisembereket azért, mert mások akartak bejutni, akik felhasználták az idők gyűlölködő szellemét arra, hogy a maguk érvényesülését elősegítsék. Ezt a szellemet, a gyűlöletnek akkor uralomra jutott szellemét maga a kormány is már nem egyszer elitélte. Most azonban mintegy tudat alatt újra ezt a szellemet fogadta el. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy a fővárosban most letűnt uralom első idejében micsoda igazoltatások és fegyelmi eljárások voltak. Hány érdemes tanférfiut dobáltak ki a maguk iskolaigazgatói és tanitói székéből. Ott ezt a nagy tisztitó munkát egy olyan férfiú végezte, aki már előzőleg, a forradalmat megérezve, beajánlotta magát egy nagyszerű programmal, Zilahi Kiss Jenő ur ( Rottienstein Mór : Ügyes Fregoli volt ! — Zsirkay János : A legderekabb magyar ember !) olyan programmal, amelyben az egyházi vagyonok elkobzása mellett tett hitvallást ez a t. közéleti férfiú, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Kaméleon 1) aki a kurzus elérkezésekor rögtön átfestette címerét (Zsirkay János : Mindig keresztény és mindig magyar volt !) és hiven kiszolgálta azt is ugy, mint a proletárdiktatúra első idejét. (Zsirkay János : Lesz ő még Budapesten főpolgármester, huszárosán ! — Rassay Károly : Ahhoz szavazók is kellenének !) Kétségtelen, hogy azok a fegyelmi Ítéletek, amelyeket a főváros illetékes hatóságai abban az időben hoztak túlnyomó százalékban, igazságtalanok voltak. Ez Ítéletek nyomán egy csomó ember elveszti választójogát. (Barthos • Andor : És az fáj neked?) Emberiesen kell ezeket a kérdéseket megítélni, t. képviselőtársam, nem azzal a kényelmes szemlélettel, hogy én a hatalmon belül vagyok, tehát kivégzek embereket és politikai jogaikat ugy letarolom, mint a kasza a buzarendet. (Rakovszky Iván beíügyminister : Ezekre már nem vonatkozik ! A két utolsó szót is kell olvasni a javaslatból!) A közéletben vannak olyan jogok, amelyeknek élvezete és élvezetüknek tudata jeîenti az ember számára azt, hogy ő valaki. Aki munkában agyongyötörve éli le életét és a közösség, a szolidaritás nagy átérzése ilyen jogosítványok által részére nem biztositattak, az elveszett minden közmunka számára, mert kiközösítve érzi magát. Azért kell jogot adni mindenkinek, hogy a közmunkában a maga teljes erejével részt vehessen. (Zaj. — Kuna P. András : Konkoly is van a búza között ! — Farkas István : Ugy bizony, pl. Kuna P. bácsi milyen konkoly a búza között ! — Szilágyi Lajos : Az a kár, hogy a környezete nem búza ! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Pakots József : A 10. § negyedik bekezdése azt mondja, hogy ha már igazolt képviselőről jut valamely kizáró ok a képviselőház elnökének tudomására, az eljárásra a 144. § rendelkezései irányadók, vagyis kimondja azt, hogy ha olyan képviselőről, aki a közigazgatási bíróságnál már igazolt mandátumának birtokában van, kizáró okot jelenNAPLÓ. XXXIII. 5r