Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

40á A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. multat, még mindig ilyen, egyesek részére nagyon sokszor altokét, álhazafiságot képviselő magatartásokat veszünk elő. (Propper Sándor : Szellemidézés !) Én azt hiszem, hogyha igazán akarjuk a lelkek egyensúlyát, akkor ilyen intézkedéseket törvényben szükségtelenül nem szögezünk le. Voltak ám nagyon tréfás esetek, nemcsak a munkásosztállyal és a szocialistákkal szemben. Előfordult az is, hogy azokban a zavaros időkben köztisztviselőket, főszolgabirákat olyan indokolással ítéltek hivatalvesztésre, hogy az ügyész azt mondotta, hogy a törvényekhez való ragaszkodás a mai viszonyok között anarchiára vezetne. Történt ez 1920-ban. (Rakovszky Iván belugyminister : Azóta öt év telt el !) Azt hiszem, a bürokrácia mentalitása öt év alatt nem változott meg. Mindenesetre mint kuriózumut kénytelen vagyok megemliteni, hogy ilyen esetek megtörténtek a múltban és azt hiszem, nincs biztositék arra, hogy a jövőben is nem történhetnek meg. Végre is az uralmon levők nagyon könnyen kijelentik azt, hogy többé-kevésbé mindig hazaüatlan az az eljárás, amely az ő észjárásuknak nem felel meg. Ez a pont mindenesetre felesleges és azt hiszem, nyugodtan törölhető volna ebből a javaslatból, amely vele született gyöngeséggel jött már ide és amelynek alapján azt hiszem, nem fognak sok választást lefolytatni a jövőben Magyarországon. A 6. pont a tanácsköztársaság alatt és a forradalmi időkben magukat exponált egyének választhatóságáról intézkedik. Ez szerintem a gyakorlatban ismét nagyon tréfás eredményeket fog szolgáltatni. Ismerek ugj'anis olyan vádbiztost, aki aktiv ügyész lévén, vádat képviselt a forradalmi törvényszék előtt. Ügye — mert fegyelmit indítottak ellene — megfutotta az összes fórumokat és a Curián is felmentéssel végződött, ennek ellenére ez az egyén — és azt hiszem, többen vannak ilyenek — nem volna választható, habár legfőbb fegyelmi hatósága kimondotta rá, hogy semmiféle fegyelmi vétséget nem követett el. Ha a nemzetgyűlés nem megy bele abba, hogy ezt a pontot töröljük, akkor, ha igazságosak akarunk lenni, mindenesetre kívánatos, hogy mondjuk ki azt is, hogy azok sem választhatók meg nemzetgyűlési képviselővé, akik annakidején a vörös hadseregben tiszti funkciót teljesítettek ! (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos : Már pedig én nemzetvédelmi tisztet tudok, aki a vörös hadseregben volt ! — Propper Sándor : Héjj as Iván is az volt ! — Szilágyi Lajos : Engem figyelt egy vöröshadseregbeli százados ! — Propper Sándor Ott volt mindenki ! Akkor az volt a jövedelmező ! — Szilágyi Lajos : Radó Lajosnak hívják az illetőt.) Én hajlandó voltam a múltban s hajlandó vagyok a jelenben is likvidálni ezt a szomorú korszakot. Nem helyeslem, hogy olyan generális szabályokat hozzunk, amelyeknek alapján egyes köztisztviselők, akiket felettes hatóságuk többékevésbé igazolt — amennyiben ilyen funkciót egyáltalában igazolni lehet — hátrányba kerüljenek, mások azonban, akik ép olyan súlyos cselekményt követtek el, ez alól mentesüljenek. Mert ha á civilhivatalnokok egy részét kizárjuk, a katonaságot pedig külön elbirálás alá vesszük, ez, azt hiszem, igazságtalan. Akik annakidején vezetőfunkciót teljesítettek a vöröshadseregben és nem elégedtek meg azzal, hogy esetleg, mint közönséges vöröskatonák szolgáljanak, ha már szolgálni akartak, tessék ezeket is bevenni ebbe a pontba, ha már megtartjuk ezt a pontot. Amenynyiben az erre vonatkozó indítványok nem fogadtatnak el, a 6. ponthoz pótlólag a következőt indítványozom (olvassa) : »vagy a vöröshadseregben szolgált tiszti minőségben«. Azt hiszem, tulaj donképen végeztem is kritikámmal erre a szakaszra vonatkozólag. Nem akarom a tárgyalást még azzal nyújtani, hogy még ha volna is időm, ezt az időt kihasználjam és e két indítvány beterjesztése mellett átadom a helyet az ezután következő s azt hiszem, ugyanilyen mederben folyó kritikának, mert ez a szakasz igenis a kritikát kihivja. E szakasz ellen, mint állambölcsességi tökéletes produktum ellen, azt hiszem, a kritika feltétlenül jogos és kívánatos is a magyar állam fenmaradásának érdekében, mert ilyen irányú javaslat feltétlenül csökkenti a nemzet életerejét. Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Pakots József ! Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Ez a szakasz és egyáltalában az itt egymásután következő szakaszok mindinkább azt az érzést keltik fel bennem, mintha egy hisztériás félelem kodifikálta volna azokat. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogy mitől fél a kormány, amikor ilyen drákói szakaszokba akarja beleszorítani az életet, a mozgást, az érvényesülést, a gondolat, a véleménymondás szabadságát, azt nem tudom mással megmagyarázni, mint azzal, hogy saját hatalmát félti, egy ' szabadabb vélemény-nyilvánulástól, egy szabadabb akarat megnyilvánulásától. Ez az ideges félelem talán jogosult volt a nagy forradalmak idején és a forradalmi idők elmultával, abban a zavaros és tisztázatlan helyzetben, amikor semmiféle eszköz és szerv nem állott rendelkezésre, hogy az állami és társadalmi rend megvédhető legyen. De most, amikor a kormány, mint nagy vívmányról, a konszolidációról beszél, amikor dicsekedni szokott azzal, hogy ő politikai, erkölcsi, szociális és gazdasági vonatkozásban rendet tudott teremteni, akkor egészen érthetetlen és egészen problematikus volna ez a törvénytervezet, ha nem világitana rá azokra a titkos szándékokra, amelyek mögötte rejlenek. Igenis, a kormány tisztán hatalmi okokból, tisztán a maga fenmaradásának, a maga kormányzati politikájának biztositása érdekében konstruálta és kodifikáltatta meg ezt a törvénytervezetet és semmi okunk sincs arra: hogy ezt honoráljuk ; mert hiszen, ha ez a kormány, a mi bizalmunkat megérdemelte volna, öt esztendő során, ha azt láttuk volna, hogy olyan szándék vezeti, amely a közérdek teljes kiszolgálását juttatja kifejezésre, akkor talán más álláspontot tudnánk képviselni e törvénytervezettel szemben is, mert hiszen minden törvény voltaképen annyi értékű, mint aminő módon végrehajtják, amilyen szellem vezeti azokat, akik itt a törvény erejét, szellemét és betűjét képviselik. De a legjobb törvény mellett is a legnagyobb törvénytelenséget és igazságtalanságot követhetik el ; és annyi törvénytelenséget pedig még nem követett el kormányzat, mint a mai kormány, amely félredobja a törvényeket és közigazgatási utón, drákói módon, magát birói fórumnak megtéve, tönkretesz exisztenciákat, intézményeket, nagy politikai gondolatokat, nagy jogi és nagy, az igazság gondolatkörébe eső hagyományokat. Ez a 10. szakasz szinte gyűjtőhelye mindazoknak a törekvéseknek, amelyek a kormányt vezetik a maga hatalmi politikájának érvényesítése terén. Ha egy kissé elmélkedik és gondolkodik a kormány, lehetetlenség, hogy ezt a szellemet ki tudja jegecesiteni. Nekem az a szent meggyőződésem, hogy hiába tárgyaljuk le ezt a törvény tervezetet, ez nem fog életbelépni, tisztelt belügy minister ur ; nem tudom elképzelni, hogy életbelépjen. Voltak már ilyen törvénytervezet-tárgyalások a magyar parlamentben és más parlamentekben is, amelyek sok bajt és vihart támasztottak, talán tető alá is jutottak a többség numerikus elhatározásánál fogva, amikor azonban arra került a sor, hogy az életbe átvitessenek, akkor épugy, mint az egészséges szervezet kiveti magából a