Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június hó 19-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsilvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A mentelmi bizottság beterjeszti jelentéseit Szabó József, Kabók Lajos, Jankovich-Bésán Endre gr. egyrendbeli, Esztergályos János kétrendbeli, Vanczák János huszonháromrendbeli, Drozdy Győző egyrendbeli, Dénes István kétrendbeli és ülain Ferenc nógyrendbeli mentelmi ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Esztergályos János bejelenti mentelmi jogának megsértését. — A kereskedelemügyi minister válasza Láng Jánosnak, a kassa-oderbergi vasút alkalmazottainak illetményei tárgyáben előterjesztett interpellációjára. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének felolvasása. A kormány részéről jelen vannak: Rakovszky Iván, Wal ko Lajos, Pesthy Pál, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom : A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Csik József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Veszprém vármegye közönségének kétrendbeli feliratát a főrendiház reformja és a békeszerződések reviziója tárgyában. Minthogy a felsőházról szóló törvényjavaslat a tárgyalásra kész ügyek között szerepel, Veszprém vármegye e tárgyú felirata letétetik a Ház asztalára, mig a másik felirat a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750, 817) 10. §-ának folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Petrovits György jegyzi : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az előttünk levő törvényjavaslat 10. §-a méltó párja a már letárgyalt 7. §-nak. Ugyanazok az intézkedések húzódnak itt meg, melyek a 7. §-ban a választókat már először megtizedelték. A belügyminister ur tegnapi nyilatkozatában azt mondotta, hogy ez a szakasz, illetőleg ezek a rendelkezések nem irányulnak a munkásosztály ellen. Ezzel szemben kénytelen vagyok ismét hangsúlyozni és megállapítani, hogy az eddigi eseményekből nem is tudjuk elképzelni, hogy ezek a rendelkezések más ellen irányulnának, mint a munkásosztály ellen. Különösen ennek a szakasznak negyedik bekezdése az, amely a munkásosztály képviselőit igyekszik kizárni a sorból s a munkásosztály képviselőit igyekszik lehetetlenné tenni a képviselőjelöléseknél. Nem volt még példa rá, hogy egyetlen egy esetben a munkásosztály elleni izgatásért Ítéltek volna el valakit, vagy fogtak volna perbe, ellenben a munkásosztály képviselőit, a munkásosztály szószólóit fogták perbe ezer és ezer esetben azért, mert az illetők állitólag a vagyonososztály ellen és más osztályok ellen izgatást követtek el. Hogy ezek az izgatási perek hogyan támadnak, arranézve már a napokban Baticz képviselőtársam is, de többen is felsorakoztattak jó néhány példát. Én ezekhez a példákhoz csak egy-két esettel kivánok még hozzájárulni. Mondják meg nekem azt, hogy vájjon melyik társadalmi osztály lapjának van annyi sajtópere, mint amennyi a munkásság lapjának van? Amióta az ellenforradalom uralomra került, azóta 150 sajtóper van a munkásság lapjának terhére előirva, 150 sajtóper, amelyeknek legnagyobbrésze csak abból származhatott, hogy az ellenforradalmi mentalitás nyomában a munkásosztály ellen a legutóbbi években tett leghihetetlenebb törvényes és ministeri rendelkezések és intézkedések annak a szószoros értelmében való elnémitását szolgálják. Nyilvánvaló, hogy ennek a 150 sajtópernek legnagyobb része nem szolgál mást, mint a munkásság hangjának elnémitását. Tegyük fel, hogy a munkásság joggal jajdul fel bizonyos akár kormányintézkedések, akár törvényhozási intézkedések ellen ; ebben az esetben azonnal ott van a munkásság sajtójának, a munkásság szószólóinak nyakában a legelső esetben is az ügyész. Hiszen itt van a legjobb példa, a tegnapi egyik birói Ítélet, amelyet nem akarok kritika, tárgyává tenni (Propper Sándor : Pedig nagyon is lehetne 1), de meg kell említenem és rá kell mutatnom arra, hogy egy más nyelven megjelent egyszerű feljajdulásnak magyarra fordításáért másfél évi börtönnel és tömérdek millió pénzbüntetéssel sújtották a munkásság szószólóját. Van ennél egyszerűbb példa is. Hosszú hónapok óta a szanálás nyomában a munkások tízezrei •—• mondhatnám —• százezrei kódorognak az utcákon úgyszólván betevő falat nélkül, csak azért, mert az ország gazdasági helyzet ét, állitólag szanálni akarták. Ezt a helyzetet a munkáltatók arra használják ki, hogy a munkásságnak ^sok keserves idő vívmányaként elért eredményeit ma mindenhol igyekezzenek lefaragni. Épen a napokban került napvilágra az egyik lapnyomán, hogy a^vámkedvezményekkel agyontámo, gatott Magyar Általános Gépgyár, amely itt autókat gyárt nagyban, ezt a szomorú időt arra használja fel, hogy munkásait a szó szoros értelmében megzsarolja és olyan helyzetbe kényszerítse, hogy : ime az utca tele van munkanélküliekkel s mivel ez a helyzet reánk nézve most kedvező, vagy dolgoztok olcsóbbért, vagy ti is az utcára kerültök. H

a NAPLÓ. XXXIII. 54