Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

394 À nemzetgyűlés 429. ülése 1925. a biróság nekem erre módot nem adott : tehát gyerünk a bírósághoz. A másik dolog az, hogy én a a bíróságot megvádoltam. A bíróságot én itt a nemzetgyűlésen mindig védtem, azt mondottam, hogy nem vonható a biróság felelősségre egyes birák ténykedéseiért, (Ugij van! Ugy van! a baloldalon.) és a bíróságok érdekében követeltem azt, hogy azok a birok, akik titkos társaságoknak esküt tettek, és ennélfogva a bírói esküvel ellentétes esküt tettek le a titkos társaságoknak, a biróság kebeléből távolitassanak el (Peyer Károly: Az önök biztosítéka ez a biróság ! Rupert Rezső : Szomorú, hogy eddig romolhatott a helyzet ! Zaj.) Én nem vádoltam a bíróságot. A képviselő ur mondotta itt - a csongrádi perrel kapcsolatban — hogy igenis a birák ébredők. (Zsilinszky Endre : Felolvastam szórói-szóra!), bogy a bírák, ha megpukkadunk is mind ébredők. És amikor a Márffy ügyben a biróság meghozta a halálos ítéletet, nem mi támadtuk Langer Jenő törvényszéki elnököt, hanem azok a lapok, amelyek a képviselő úrhoz állnak közel, a képviselő ur lapjai. Ha a biróság felmentő ítéletet hoz, a gjdlkossági ügyekben, akkor a bíróságot dicsérik, ha halálos ítéletet hoz, akkor támadják. (Zsilinszky Endre: Soha egy szóval nem érintettük a bíróságot!) Langer Jenőről irtak vagy nem írtak ? (Zsilinszky Endre : Minden bíróról irtunk !) De mit irtak róla, aki a halálos ítéletet hozta a Márffy ügyben ? ! Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek a Stádium ügyére, amelyből tulajdonkép ez az egész ügy kiindult. (Peyer Károly : Milyen stádiumban van ?) A nemzetgyűlésen azt állítottam, — és ezt bizonyítani sem a biróság előtt, sem senki előtt a világon nem kell mert minden képviselőtársam tudja, hog}

7 igaz, — hogy a Stádium lapjai azelőtt a legsúlyosabban támadták a kormányt. A fajvédő urak politikája a kormányt a részvénykérdésben mindenképen igyekezett beszennyezni és sárbahozni. Ezt talán nem méltóztatik tagadni. Hozzájárult ehhez még az is, hogy a ministereket családtagjaikon át támadták s feleségeik részvényügyeiről irtak. (Zsilinszky Endre: A Szózat sohasem! — Rupert Rezső : Onnan tudjuk a dolgot !) Azok a lapok, amelyek Klebelsberg grófot a legsúlyosabban sértették, amelyek hermafroditának mondották, a Stádium-nyomdához tartoztak. Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítani. Mégha citátum formájában mondja is, akkor sem használhat ilyen sértő kifejezést. Fábián Béla : Tisztelettel megkövetem a Házat azért, hogy ezt a kifejezést idéztem. Azzal kapcsolatosan voltam kénytelen hivatkozni erre, hogy a képviselő ur lapjának irányváltozását igazoljam. (Peyer Károly : A pénz beszél ! Még ha zsidópénz is! — Zsilinszky Endre: A bútorról beszéljünk inkább !) Ezért a szóért, amely miatt most a Házat megkövettem, elitélték a többek között a Szózat egyik munkatársát, Lukacsevics Lajost. Most ugyanazt a cikket, amely Klebelsberg Kunó grófot dicsérte, ő irta, nem meggyőződésből, hanem azért, mert egy munkatársnak azt kell írnia, amit főszerkesztője parancsol. (Zsilinszky Endre: Hogy merészeli ebből azt következtetni, hog}

7 a Szózatot eladták !) Mindjárt rátérek. Az a Lukacsevics Lajos, aki Klebelsberg Kunó grófról ezt a súlyos kifejezést használta, amelyért a törvényszék súlyosan elítélte, irta meg azt a cikket, amelyben Klebelsberg Kunó grófot dicsérni kellett. Megjegyzem, hogy ug}

?

anezzel az újságíróval íratták meg azt a cikket is, amelyben Klebelsberg Kunó gróf hidegkuli-uii villájával kapcsolatban bizonyos súlyos dolgokat irtak meg. Akkor a Stádium részvényei még nem voltak a miniszter ur kezében. (Zsirkay János: Akkor még Lukacsevics Lajos nem évi június hó 18-án, csütörtökön. ; volt a Szózat munkatársa !) Nekem ezt Lukacsevics maga mondta. Megkérdeztem tőle, hogy ő irta-e a a cikket, s azt mondta, hogy igen. — (Rupert Rezső: Holnap elcsapják!) — (Pakots József: Nem fogják elcsapni, tud ő sokat!) A Nemzeti Hitelintézet kezében levő 16.700 részvény nem lekicsinylendő dolog. — (Zsilinszky Endre: De mi köze | Önnek hozzá ?) Azt mondta, hogy hazudtam, hát bizonyítom — (Zsilinszky Endre: "igenis hazudott !) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok most már ismételten rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni. Fábián Béla : A 16.700 részvény döntő jelentő ségü abban a küzdelemben, amely a Stádium nyomdáért viaskodó két csoport között folyik. Most az is a baj, hogy a Szózat és a Nép súlyos pénzekkel tartozik annak a Stádium nyomdának amelynek jelentékeny részben a vallás es tanulmányi alap a tulajdonosa. (Zsilinszky Endre : Nem iga"z ! Ez is hazugság! Sorozatos hazugság! Hazudik!, Elnök: Zsilinszky képviselő urat ismételten kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni, különben kénytelen leszek a mentelmi bizottság elé utasítani. Fábián Béla : Arra, hogy a Szózatnak és a ! Népnek mi legyen az iránya, nemcsak a Szózat és a Nép részvénytöbbsége utján lehet befolyást gyakorolni. Egy szegény részvényes mit csináljon a részvényeivel ? A hitelező azonban, akitől függ, hogy a héten megjelenik tovább a lap, abban az esetben, ha nem tizeinek „neki, a nyomdát megállítja (Zsilinszky Endre: Ön azt mondta, bogy a | Szózatot megvette Klebelsberg !) T. képviselő ur, j azt állítottam és továbbra is állítom, hogy Klebelsberg | Kunó grófnak a lap irányára, mióta hitelezője a { Nemzeti Hitelintézet utján, befolyása van. (Zsilinszky ! Endre : Nem hitelezője !) Ez látszik is a lap irányán. Én tudom, hogy miért kellett igy elintézni ezt a ! dolgot. Azért "kellett erre az útra terelni, mert | vélemén3

r

em szerint közpénzekről van szó, s ezek| ről a közpénzekről a Nemzeti Hitelintézet s a val j lási és tanulmányi alap számolni tartozik a nemzet; gyűlésnek. Nekem nem volna kifogásom az ellen, lia a Nemzeti Hitelintézet és a vallás és tanulmányi alap pénzén vették volna meg a Stádium részvényeinek egy részét, s ezért a Szózat és a Nép, amelyek azelőtt rágalmaztak, düböröglek és kiabáltak, most szelídek, csendesek és nyugodtak lettek, s nem bántják már azokat, akiket eddig bántottak. Nincs kifogásom ellene, hogy most finom hangot ütnek meg, csak az ellen van kifogásom, hogy ugyanazok a férfiak, akik a magyar közélet porondján, mint gáncsnélküli lovagok, mindenkit kritizálnak, mindenkiben hibát találnak, s mindenkiben pénzért dolgozó, pénzt kereső, bársonyszékhez tapadt exisztenciát látnak, irják tovább ugyanazt a lapot, ugyanaz alati a cím alatt, amely alatt bepiszkolták azokat, akiket most feldicsérnek. (Zsilinszky Endre: Ugyanazt az ellenzéki politikát csínálja, amit eddig csinált.) Ezt Magyarországon a képviselő úron kivül senki sem hiszi el. De nem csak én állítottam ezeket. A keresztény sajtónak egy illusztris munkása, Milotay István cikkben irta meg, hogy Klebelsberg Kunó gróf a protestáns és szabad királyválasztó sajtóban befolyást szerzett magának. Ezt nem cáfolta meg Klebelsberg minister ur és a képviselő úrék sem mondták erről azt, hogy rágalmazás és hogy Milotay a legnagyobb rágalmazó, pedig neki is bizonyára ugyanazokból a forrásokból (Zsilinszky Endre : Önnek is máskép feleltem volna, ha végig nem rágalmazta volna az egész magyar közéletet.], vannak az információi, mint nekem. Ami pedig a másik részét illeti a dolognak, azt, hogy a képviselő ur engem itt sérteget, t. képviselő ur és t. nemzetgyűlés — bocsánatot kérek,