Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

392 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925, Proppei* Sándor : Ravasz kis ravatal !) Vannak még e könyvnek hasonló részletei is, amelyeket ezúttal az idő rövidségére való tekintettel nem óhajtok felolvasni. (Zaj és felkiáltásoka szélsőbalodalon : Meghosszabbítjuk ! — Szeder Ferenc: Adunk még egy féi órát szívesen !.) Kérdem, hogy aki bizonyítékok és bizonyitás nélkül rágalmazásnak ilyen rendszerét epiti ki a maga közéleti pályáján, az mi címen és mi alapon lovagiaskodik és mi cimen és mi alapon kívánja azt, hogy őt mint gáncs és félelem nélküli lovagot nézze a magyar társadalom, nézzük mi valamennyien, azok is, akiket ilyen módon rágal maz esztendők óta. A magam részéről a lovagias eljárásnak meggyőződéses híve vagyok, (Zaj a szélsőbaloldalon) mert azt tartom, hogy Magyarországon a magyar temperamentum mellett a lovagias szellem erkölcsi értékeit másképpen, mint párbajjal, konzerválni és megtartani nem lehet. (Zaj és felkiállások a szélsőbaloldalon : Akkor miért nem pár hajózik? — Rcisiníjor Ferenc : Nem lehet mindig ugy viaskodni, mint ahogy Csabán ment a dolog ) Arra is válaszolok, képviselő ur (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Reisinger Fcrencz: Ketten egy ellen!) Reisinger képviselő ural kérem, méltóztassék csendben maradni (Zsirkay János : Persze, Fábián gyakorlottabb az ilyesmiben, a vagdajkozást ő már nyolcnapos korában kezdte !) — (Élénk derültség.) Zsilinszky Endre: A lovagias eljárás és lovagias szabályok végeredményben nem arra valók, hogy a büntetőtörvénykönyv alól: mentesítsenek. (Zaj a szélsőbalon-) Elnök: Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Zsilinszky Endre: A lovagias eljárásnak és a lovagias szabályoknak sokkal szigorúbbaknak kell lenni erkölcsi kérdésekben, mint a büntető törvénykönyvnek. A lovagias eljárás épen arra való, hogy ott, ahol a becsületnek a büntető törvénykönyvön túlmenő védelméről van szó, adjanak védelmet, di nem arra való, hogy a lovagiasság formái mögé bújva valaki egész életében minden lettével a lovagiasság szellemét tapossa meg és mégis ugy szerepeljen, mint egy gáncs és félelem nélküli lovag. (Peyer Károly : Kit érdekel ez ? Ezt intézzék el a párbajsegédek. Mi közünk nekünk ehhez? — (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : (Csengéi) : Csendet kérek ! (Peyer Károly : Ez nem párbajiskola. — Zsirkay János : Ha nem tetszik, mehet haza, a 8 óra lejárt. — (Peyer Károly: Intézzék el a segédek!) Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni (Peyer Károly : Intézzék el a segédekkel.) Peyer képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Zsilinszky Endre : A lovagias eljárásban épugy, mint a sport terén, elterjedt egy betegség: a professzionizmus. Vannak emberek, akik mindenben megtagadják a lovagias szellemet, mert a lovagiasság szelleme elsősorban az, hogy ha vádolok, akkor bizonyítok is ; ha vádolok, akkor minden tekintetben és mindig ki is állok a megfelelő fórum elé. A lovagiasság szabályai azonbaa nem arra valók, (Peyer Károly : Kit érdekel ez ?) hogy erkölcsi vérbajnak higanykurája legyen, amely az erkölcsi vérbaj súlyos íekélyeit elkenje. (Szeder Ferenc: Ugy sem kívánjuk a párbajozást. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szeder képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. A képviselő urak azt kívánják, hogy a nemzetgyűlésen szólásszabadság legyen, de maguk nem alkalmazkodnak ehhez. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok Reisinger képviselő urat is rendreutasítani. Méltóztassék mindenkit meghallgatni. (Peyer Károly: Nincs szólásszabadság, csak menetrend van !) évi június hó 18-án, csütörtökön. Zsilinszky Endre : Én azt állítottam Fábián képviselő úrról, hogy notórius, hivatásos rágalmazó, aki egész politikai pályáját erre építi fel. Elnök: Zsilinszky képviselő urat ezért a kifejezéséért kénytelen vagyok szintén rendreutasítani (Zaj.) Zsilinszky Endre: Én ezt a vádat a sajtóban mondottam. Vállalom is ezt a vádat és arra kérem Fábián képviselő urat, hogy adjon nekem módot megfelelő fórum, a magyar bíróság előtt, hogy bebizonyíthassam, hogy a képviselő ur hivatásos rágalmazó. /Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Miután pedig én és barátaim meg vagyunk győződve róla, hogy a lovagiasság szabályai az utóbbi időben a legteljesebb mértékben elfajullak. (Rupert Rezső: Ezt odakünn tessék elintézni. — Peyer Károly: Hol a ravatal? — Zsirkay János: A zsidók nem ismernek ravatalt, csak deszkát. — Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! Zsilinszky Endre : Mi ezt a kérdést a legilletékesebb fórum, a magyar királyi honvédség parancsnoksága és tisztikara elé akarjuk vinni, (Pikler Emil: Kit érdekel ez? Ez a maguk magánügye.) hogy adjon módot elvi határozatokkal arra,. . . (Zaj a középen. — Peyer Károly : Itt nem gyilkoltak meg senkit, Ne vicceljen spanyol gróf ur !) Elnök: Peyer képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Zsilinszky Endre : Ismételten arra kérem Fábián képviselő urat, hogy ezt az ügyet, az én vádamat minden körülmények között vigye a magyar bíróság elé, hogy ott az egyedül illetékes fórum előtt helyt állhassak. (Szeder Ferenc: Kész a ravatal!) Elnök: Fábián Béla képviselő ur a házszabályok 2C5. |-a alapján személyes kérdésben kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. Fáibán Béla : T. Nemzetgyűlés ! Én ugyan nem óhajtom hosszú ideig igénybevenni a Házat, mégis, hogy ne legyek kénytelen esetleg a mondatom közepén megszakítani mondanivalómat, tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék nekem is megengedni, mint ahog}

7 Zsilinszky képviselő urnák méltóztatott megengedni, hogy én is fél órán keresztül mondhassam el mondanivalómat. Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy Fábián képviselő ur fél óráig beszélhessen, méltóztassanak felállani. (Megtörténik./ A nemzetgyűlés az engedélyt megadta. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Nekem ugyan az a véleményem, hogy a lovagias ügyek tényleg nem tartoznak ide a Nemzetgyűlés elé, azokat a vívóteremben szokás elintézni, mégis kénytelen vagyok megjeg3

7

e?.ni, hog)

7 a lovagias kérdésekben én a legnagyobb mértékben tisztelettel viseltelem azon felfogás iránt, amely itt egyes magyar politikusok részerői s másutt is, különösen az orthodox katholikus képviselő urak részéről megnyil vánult, akik azt mondják, hogy ők nem verekednek, ők nem lovagiaskodnak ; akinek valami dolga van, menjen a bírósághoz. Ez a felfogása Huszár Károly képviselő urnák, ez a felfogása Vázsonyi Vilmos képviselő urnák és azt hiszem, senki sincs ebben a Házban, aki őket ezért kisebbeknek tekintené, mint amilyenek. (Élénk derültség és felkiáltások a jobboldalon : Vázsonyi, mint orthodox katholikus !) Azt azonban nem ismerhetem el és senki sem ismerheti el azt a lovagiaskodást, hogy valaki egyoldalú jegyzőkönyvekkel intéz el dolgokat, mint például a képviselő ur — remélem, ez nem rágalom, ez tényként van megállapítva — már elintézett egyoldalú jegyzőkönyvvel 1910-ben egy bizonyos